A professzor 2008-tól, húsz éves szerződés keretében, Jordániában „egy titokzatos evangéliumi helyszín", Machaerus várának feltárásán dolgozik. Itt, Nagy Heródes palotájában tartotta fogva, majd fejeztette le fia, Heródes Antipas Keresztelő Szent Jánost. A professzor korábban Egyiptomban és Cipruson vezetett ásatásokat, mostani munkája mellett biblikus régészetet tanít Jeruzsálemben, a Pápai Biblikus Intézethez kapcsolódó régészeti fakultáson (École biblique et archéologique française de Jérusalem). A Magyar Művészeti Akadémia régészeti kutatócsoportjának vezetője – aki építész végzettséggel is rendelkezik – Makovecz Imrét tekinti mesterének. Vörös Győző szavaival „ő indította el ezeket a feltárásokat". Machaerus vára a Holt-tenger keleti partján, 1100 méterrel a tenger szintje fölött, egy hegytetőn található. Nem messze Jeruzsálemtől, ahonnan látható az Olajfák hegye, a Kidron-patak völgye, Jeruzsálem óvárosa.
Az evangéliumi helyszín hosszú évszázadokra feledésbe merült. Annyi ismert volt, hogy egy hasmoneus főpap, Jeruzsálem királya emeltetett a hegyen várat Kr. e. 90-ben, amelyet a damaszkuszi prefektus Kr. e. 57-ben leromboltatott. Az actiumi csatát követően (Kr. e. 31.) Nagy Heródes király konszolidálta országát, és Kr. e. 30-ban úgy döntött, nem egyszerűen újjáépítteti a várat, hanem a várfalak közé királyi palotát építtet magának, a hegyoldalon pedig várost alapít.
„Valóságos történelmi helyszín Machaerus vára", mondta a régész, ókori forrásokra hivatkozva. Az ókori Palesztina egyik legfontosabb történetírója, a római Josephus Flavius megemlékezik Keresztelő Szent János haláláról a Zsidók története 18. könyvének 5. fejezetében. „Emellett nekünk, keresztényeknek ugyanilyen fontos forrás Eusebius, Caesarea püspökének írása, aki Egyháztörténetében mindezt megerősíti. Általános ókeresztény tudás volt tehát, hogy Keresztelő Szent János mártíromságának helyszíne Machaerus várkastélya volt."
Amikor 324-ben Eusebius lejegyezte az eseményt, már senki nem tudta, hol keresse Machaerus várát. Egyszerűen eltűnt a térképről. Miután Titus császár lerombolta Jeruzsálemet, és diadalmenetben megérkezett Rómába, kinevezte az új júdeai helytartót, aki még három helyen – Herodion, Maszada és Machaerus – verte le az ellenálló zélótákat. „Herodion és Maszada jól ismert volt már korábban is." Ekkor pusztult el a 187 méter hosszú aquaeductus, is, amely vízzel látta el a hegycsúcsot. Miután megszűnt a vízellátás, már senki nem telepedett le ezen a helyen.
„Nem ez az egyetlen evangéliumi helyszín, amelynek nem ismerjük a pontos helyét. Gondoljunk Arimateai Józsefre. Senki nem tudja, hol lehet Arimatea. Kána nevű településből ötöt ismerünk, Betsaidából hatot, Emmauszból hetet. Mindez azt mutatja, számos bizonytalansággal kell szembenézni a biblikus régészetben."
Machaerus 1968-ig kopár hegytetőnek nézett ki. „Ekkor August Strobel evangélikus kutató, a jeruzsálemi Protestáns Régészeti Intézet igazgatója, zseniális felfedezést tett. Egy 3,5 km hosszú körsáncot talált a sivatagos területen, s ennek alapján feltételezte, hogy ennek középpontjában található Machaerus. A felszíni elszórt leletek között nemcsak korai római kerámiákat talált, hanem Vespasianus-kori sestertiusokat is." S a helyszín megfelelt Josephus Flavius történeti leírásának is.
Strobel megállapítása futótűzként terjedt el az ókortörténészek és régészek körében. Egy amerikai milliárdos érdeklődését felkeltette az a helyszín, „ahol Salome táncolt." (Salome zsidó hercegnő, aki táncával annyira elbűvölte mostohaapját, Herodes Antipast, hogy az megígérte neki, bármilyen kérését teljesíti. Salome Keresztelő Szent János fejét kérte tálcán.). A milliárdos másfél millió dollárt adott a kutatásokra, amelyek nagy erővel meg is indultak, de a szponzor halála után az addig talált leletek Amerikába kerültek, s már nem dolgozták fel tudományos szempontból.
A citadella ötezer négyzetméter kiterjedésű, átlagosan két méter vastag réteg fedte. Az amerikaiak több mint 10 000 köbméter törmeléket szitáltak át, s ennek során „előkerültek a királyi palota épületének egyes elemei, márványdarabok, domborművek..." Vörös Győző 2012-ben utazott az Egyesült Államokba, hogy feldolgozza az ott tárolt anyagot. Később a jeruzsálemi biblikus kutatóintézettől ferences szakemberek érkeztek a hegytetőre. Ők további régészeti emlékeket tártak fel, a magyar kutatók további 80 ezer tárgyat gyűjtöttek össze 11 év alatt, végül összesen 110 ezer töredék állt rendelkezésükre. Ezekből kellett – és kell a jövőben – rekonstruálni minél több részt az egykori várkastélyból.
A jordániai hatóságok segítőkészségét jelentős mértékben befolyásolta, hogy 2009 májusában XVI. Benedek pápa felkereste Jordániában. „A szentatya azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy a Jordániában már meglévő két ószövetségi zarándokhely mellett – az egyik Betánia, ahol János keresztelt (a hely nem tévesztendő össze a hasonló nevű, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén lévő faluval, a másik Nebó-hegy, ahol Mózes meglátta a szentföldet és ahol meghalt – szeretné, ha további három szent helyet megnyitnának a keresztény zarándokok előtt. Ezek között szerepelt Machaerus." A pápa örömmel venné, ha 2029-ben, Keresztelő Szent János lefejezésének 2000. évfordulóján már látogatni lehetne a várhegyet. Időközben a jordán kormány autópályát épített a régészeti feltárás helyszínéhez.
Vörös Győző ezek után beszámolt a feltárás részleteiről. Ma ott tartanak, hogy egy dór és egy ión oszlopot sikerült felállítani a feltárt maradványokból, s további hetet szeretnének helyreállítani. Machaerus – összegezett a régészprofesszor – időkapszulának tekinthető, Kr.e. 90-nél korábbi és Kr. u. 71-nél későbbi nyomok ugyanis nem találhatók, a romokra nem épültek rá későbbi kultúrák, ami megnehezítené a munkát. A feltárás jelentőségét mutatja, hogy Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke így nyilatkozott a magyar régészcsoport munkája nyomán: az egyetlen evangéliumi helyszín, amelynek belső terei tudományos alapossággal rekonstruálhatók.
