Magyarok a Szentszék szolgálatában - ezzel a címmel indult előadássorozat a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), Eötvös József Kutatóközpont, Vallás és Társadalom Kutatóintézet, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont szervezésében. Az első alkalommal Lengyel Ervin nunciatúrai titkár tartott előadást, a második alkalommal, április 28-án Somorjai Ádám bencés szerzetes életútjával és húszévi szentszéki szolgálatával ismerkedhetett meg az egyetemi hallgatóság. Klotz Balázs igazgató bevezető szavai után Deli Gergely, az NKE rektora köszöntötte a megjelenteket, felidézve, hogy a Szentszék akár csak a legutóbbi 100-150 évben milyen jelentős szerepet játszott a nemzetközi diplomáciai életben a nemzetek közötti megbékélés érdekében. Az előadáson jelen volt Kuminetz Géza atya, a PPKE rektora.

A közvetlen hangú, képekkel illusztrált előadásból kiragadott néhány momentummal idézzük fel az est hangulatát. Ádám atya hosszú évek óta szolgált már a bencések római központjában, ahol éppen aktuális megbízásának lejártával arra gondolt, hogy hazaköltözik – vissza Pannonhalmára, anyamonostorába. „1995. szeptember első keddjén, reggel hét órakor felhívott Várszegi Asztrik főapát Budapestről. Az őszi püspökkari konferencia előző nap kezdődött. Közölte velem, fölvetődött a nevem egy új feladattal kapcsolatban. A szentszéki Államtitkárságon olyan papi személyt keresnek, aki beszél olaszul és németül. Radics János atya ugyanis nyugdíjba vonul, az ő helyét kellene betölteni. Elvállalom-e? Az Államtitkárságról tudtam, hogy fontos hely, a felkérésre nem mondhattam nemet. Ezek után a püspöki kar javasolt engem az Államtitkárságnak."

Ádám atya széles nyelvtudással rendelkezik, ami szükséges a világegyház központjában végzett szolgálathoz. Az említett olasz és német mellett – történelem-német tanári szakon végzett – beszél lengyelül, angolul és franciául.

Már az Államtitkárságon dolgozott, amikor sor került II. János Pál pápa magyarországi látogatására 1996-ban. A hazai bencés közösség, Pannonhalma ekkor ünnepelte alapítása ezeréves évfordulóját. Előzetesen híreket lehetett hallani arról, hogy az 1054-es nagy egyházszakadás után ekkor és ezen a helyen találkozhatna a pápa és a moszkvai metropolita. A találkozóra nem került sor. Az egyházpolitikai helyzetet így idézte fel az előadó: „Üzenet érkezett Nanovfszky György, moszkvai magyar nagyköveten keresztül a pátriárkától, hogy a találkozást jó lenne a június 30-i oroszországi választások utánra halasztani. A nagykövet és Asztrik főapát erre Rómába utazott. Másnap – kapcsolataim révén – Asztrik főapáttal felkerestük a Szentatya titkárát, Stanisław Dziwiszt. A pápa és titkára vacsorán fogadott minket, és ekkor egyeztettünk egy későbbi időpontot. Menet közben kiderült azonban, hogy így sem kerül sor a találkozóra, mert a moszkvai pátriárka utazásához nem járul hozzá a Szent Szinódus. Ferenc pápa később Kubában, a havannai repülőtéren találkozott a pátriárkával. Orosz felfogás szerint Szent Oroszország területére ne lépjen be a római pápa. A nyugati helyi egyházak meg a nyugati pápa fennhatósága alá tartoznak, oda ne menjen el az ortodox főpap. De egy semleges terület, például a kubai repülőtér hangára, amikor a pápa Dél-Amerikába utazott, és a pátriárka is éppen arrafelé látogatott, megfelelő volt."

Ádám atya az államtitkárság német szekciójába került, ahová a magyar ügyek is tartoznak. Munkabeosztásáról a következőket mondta: „Reggel kilencre, később nyolc órára érkeztem be. Az Anselmóban [a bencés monostorban] egy órakor van az ebéd, a munkaidő fél kettőig, ma már két óráig tart. Húsz évben át aligha volt szerencsés, hogy állandóan késtem. Az étkezést talán másként kellett volna megoldanom, akár úgy, ahogyan Agostino Casaroli, aki levéltáros korában egy zsemlét hozott magával egész napra. Három délután hattól nyolcig ugyancsak bent kellett tartózkodni. Ha a harmadik délután szombatra esett, egyúttal a vasárnapi szolgálatot is el kellett látni tíz órától fél egyig. Miért volt szükség erre? Azért, mert a világegyházban vannak olyan földrajzi területek, ahonnan az időeltolódás miatt később érkeznek be az olykor sürgősen feldolgozandó anyagok."

Az Államtitkárság hivatali felépítéséről Ádám atya a következőket mondta: „A hivatal – világi megközelítéssel – a miniszterelnökségnek és a külügyminisztériumnak felel meg, s talán még a belügyminisztériumot is ide sorolhatjuk, de a belügyre senki se gondoljon állami értelemben. Az egyházi belső ügyeket is itt tárgyalják legmagasabb szinten. A végső döntés azonban mindig a pápáé. Így mi a pápa titkársága voltunk. A hivatalos nevünk: Segretaria di Stato di Sua Santità. Őszentsége Államtitkársága. Vezetője a bíboros államtitkár. Amikor odakerültem, Angelo Sodano töltötte be ezt a tisztséget. Két szekció működik, az egyik az általános ügyekkel foglalkozik. Ez a sajátos értelemben vett Államtitkárság. Vezetője a sostituto, az államtitkár-helyettes, akkoriban Giovanni Battista Re érsek. Megtanultam, hogy amiről azt gondoltam, a pápa közvetlenül intézi, azt a sostituto hivatala végzi. A másik szekció az államok közötti kapcsolatokkal foglalkozik. Akkoriban a francia Jean-Louis Tauran érsek vezette."

Ádám atya az egyik legismertebb Mindszenty-kutató. A bíboros személyével, áldozatkész sorsával kapcsolatban – boldoggá avatásának kérdésére kitérve – ezen alkalommal is kijelentette, hogy a főpásztort, a rendelkezésre álló ismeretek és a dokumentumok alapján inkább nagy hazafinak tartja.

Somorjai Ádám életútját, gondolatait közelebbről is megismerhetik az érdeklődők a Három pápa magyar írnoka című, 2021-ben megjelent interjúkötetből.

Szöveg: Elmer István
Fotó: Szilágyi Dénes