Interjú Birher Nándorral, a Pázmány BTK új dékánjával

Július 1-jétől Birher Nándor tölti be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékáni tisztét. A jogász és teológus végzettségű szakember a PPKE rektori főtanácsadójaként dolgozott 2019 óta. Feladata a jogi környezet és a minőségbiztosítás összehangolása volt, részt vett a Pázmány sikeres akkreditációjának előkészítő munkáiban. Tudományos munkásságában azt vizsgálja, hogy egy szervezet életében hogy egyeztethetők össze a különböző szabályozók, mint a jog, erkölcs, vallás és a szabványok, protokollok. A tehetséggondozás fontosságáról és a Hallgatói Önkormányzattal való szorosabb együttműködésről is beszélt. A közösségfejlesztés terén akár az is belefér, hogy dékán és diákok együtt főzik a házisört. Megbízatása három évre szól, interjúnkban pályájának állomásairól és terveiről kérdeztük.

Előző pozíciójában rektori főtanácsadóként a Minőségbiztosítási és Jogi Osztályon dolgozott a Pázmányon. Mit tart legfontosabb eredményének?
A legnagyobb eredmény, ami egyúttal nagy újdonságot jelentett az egyetemen, hogy a jogi és a minőségbiztosítási, folyamatszabályozási terület egy osztályra került. Ezt a mai világ által támasztott követelmények tették szükségessé: a szabályozás összetett volta nem engedi meg, hogy mindent kizárólag a jog szabályozzon, szerepet kell kapniaaz etikának, vallásnak és természetesen a technikai szabályozóknak, folyamatleírásoknak, szabványoknak. A történelem már számos alkalommal rámutatott, hogy nem jó, ha ezek a normarendek harcot vívnak egymással. A szabályozáskomplexitás a különböző szintű szabályozókat hangolja össze és kezeli egységesen. A munka sikerét jelzi az is, hogy a Pázmány egy sikeres, öt évre szóló intézményakkreditáción van túl. Ritkaság, hogy monitoreljárás nélkül kap felsőoktatási intézmény ilyen elismerést. Az egyetemi akkreditáción túl a Pázmány öt doktori iskolája számára is önálló minőségbiztosítási rendszert építettünk ki, ezzel is garantálva a legmagasabb minőségű oktatatást és kutatást. Azt gondolom egyébként, hogy hosszú távon minden képzési terület számára szükséges doktori iskolát létrehozni, mert csak úgy érdemes képzést indítani, ha a meglévő hallgatói igények mellett a legmagasabb fokú tudományos igényeket is ki tudja elégíteni.

Tanszékvezetőként eközben a Károli Gáspár Református Egyetemen dolgozott. Ott mit tanított?
A Károlin értékes tapasztalatot jelentett a Jogtörténeti, Jogelméleti és Egyházjogi Tanszék vezetése, ahol kiváló szakmai csapattal dolgoztam együtt. Világéletemben jogelméleti, vezetéselméleti kérdésekkel foglalkoztam, ezen belül azt kutatom, hogy a különböző normák, mint ajog, erkölcs, vallás és egyéb előírások hogyan kapcsolódnak össze, és ehhez a tanszéken túl kiváló lehetőséget biztosított a Bonhoeffer Műhely is. A modern vállalatirányításban mindezt nagyjából a compliance területe fedi le, de a Károlin kutatott szabályozáskomplexitás tágabb dimenziót nyit.

A PázmányOnline blognak adott interjújában hosszan beszélt a minőségbiztosítás fontosságáról. De milyen eszközökkel, módszerekkel lehet mérni, vizsgálni a szellemtudományokat, azok munkaerőpiaci hasznosságát, relevanciáját?
Sajnos a mai világ gyakran egyetlen „mértékegységben", a pénzben kifejezhető hasznosságban gondolkodik. Ez gyakran megkerülhetetlen adottság, de tudjuk azért azt is, hogy az igazi tudományos teljesítményeket más módon is lehet és kell is mérni. Ennek a mérésnek az egyik módja a jól ismert tudománymetria, a másik pedig az, hogy az „érdekelteknek", azoknak, akiknek a mi tudományunk valamiért fontos – akár azért, mert hallgatók, oktatók vagy maga a fenntartónk –, mi az érték. Ezt az értéket tudni kell pontosan meghatározni, és mint ilyet mérni is. Ez persze nem egyszerűen csak egy szám, annál sokkal több. Az elvárásokkal találkozó teljesítmény.

A mérési módszerek objektívek?
Nem. Teljes objektivitás ebben a világban nincsen. De az, hogy a teljes bizonyosság megismerése itt és most nem elérhető, még nem jelenti azt, hogy ne kellene arra minél jobban törekedni. Mert ilyenek vagyunk, mindig megpróbálunk jobbak lenni, mindig megpróbáljuk az eredményeinket javítani, elfogadva, hogy a „tökéletesség odaát van". Természetesen az alázat mellett fontos azzal is tisztában lenni, hogy a mérés sosem lehet öncélú. Mindig tudni kell, hogy mit, milyen módon és milyen céllal mérek, továbbá, hogy a mérési eredményeket hogyan használom fel a folyamatok jobbítása érdekében. Ez a minőségügy lényege is.

Mérésekkel akkor tehát ki lehet mutatni, hogy egy egyetemi képzés miért vonzó, népszerű avagy nem. A munkaerőpiac vizsgálatával arra is rá lehet jönni, hogy a BA-képzés elvégzése után miért választják sokan inkább a munkavállalást az MA-képzés helyett. De ettől még lehet jó egy képzés, csak épp a piac agyelszívó képessége túl erős...
Igen, a képzések kérdése rendkívül összetett, nagyon sok érdekelttel, nagyon sok érzéssel és személyes sorssal. Egy modern autó robotizált gyártósorának folyamatmenedzsmentje nagyságrendekkel kevesebb elemből áll, mint egy szak menedzsmentje. Itt van szükség a szabályozáskomplexitásra, ahol a jog, erkölcs, vallás, gazdaságossági eljárások – hogy mást ne említsek – egyszerre vannak jelen. Az biztos, ha nincs hallgató, akkor nincs kinek oktatni. Ez viszont még nem azt jelenti, hogy az adott tudományterületre nincs is szükség. Millió kérdés vetődik fel, amelyeket minél jobban fel kell tudni tenni, és amelyekre közösen kell válaszokat keresni, majd döntéseket hozni. Ennek a sornak az egyik, de korántsem egyetlen eleme a mérés és számolás is. A hallgatóinknak biztosítanunk kell, hogy a munkaerőpiacon a legjobbak, legkeresettebbek legyenek.

Ugyanakkor nem minden hallgató veszi az irányt a munkaerőpiac felé diplomaszerzés után, hiszen sokan a kutatás világában szeretnének elhelyezkedni. Az egyetem kutatókat is nevel, a kutatás minőségét, hasznát hogyan lehet mérni?
Ez is a munkaerőpiacról szól, hiszen maga az egyetem is munkaadó, de nagyon-nagyon fontos lenne, hogy a tehetségeknek továbbra is karrierlehetőséget kínáljon a felsőoktatási szféra. Minden egyetemnek van társadalmi küldetése, amit finanszírozni kell. A tudomány értékét nem lehet kizárólag impakt faktorokkal kifejezni, mert az élet ennél sokkal árnyaltabb. Nagyon fontos megteremteni annak a lehetőségét, hogy a hallgatóink az első pillanattól kezdve részt vehessenek tehetséggondozási programokban, legyenek közösségi és tudományos fórumok, szakkollégiumok. A következő lépés pedig az, hogy a diploma megszerzése után a doktori iskoláinkban kapjanak lehetőséget, és a legkiválóbbak a kar oktatói legyenek. Ezt az életpályát már a beiskolázás idején tervezni és hangoztatni kell. A Pázmány legyen a pázmányosoké.

Idén tavasszal tartott előadást a Károli Gáspár Református Egyetemen Keresztény értékek, minőség és menedzsment címmel. Miben más a keresztény szemléletű szervezetfejlesztés, mint az, aminek nincs keresztény jelzője?
Egészen röviden arról van szó, hogy a szervezet szabályozásában megjelenik egy lényeges fogalom, a vallás. Újabban sok intézmény került egyházi fenntartásba. Nem véletlenül. Az állam elvárja, hogy a végzett szolgáltatásokban jelenjenek meg azok az értékek, amelyeket a vallások képviselnek. Ezeket az értékeket nekünk kell kimondanunk. Hogy hogyan tudjuk ezeket világosan megfogalmazni, abban hihetetlenül nagy szerepe kell, hogy legyen minden filosznak. Nagyon fontos a keresztény szemléletű tudományos munka, és azt gondolom, ezen a területen van a BTK igazi jövője. Végül is mi képezzük a jövő elkötelezett vezetőit, akik maguk fordítják le konkrét tettekre azt a többletet, amit az egyházi intézményektől az állam elvár.

Ön szerint hogyan lehet láthatóbbá tenni egy kis bölcsészkart a hazai felsőoktatási színtéren?
A BTK előkelő helyeken szerepel a különböző rangsorokban. De a kiváló kutatói műhelyek, illetve – hogy csak egyetlen példát mondjak, az érdekes ásatások – még hatékonyabb bemutatására van szükség, mert rendkívül sokféle, értékes és izgalmas munka folyik a bölcsészkaron. Emellett talán nem hisszük el eléggé, de a keresztény konzervatív értékekre van kereslet, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezekre külön is fel kell hívni a figyelmet ugyanúgy, mint a minket legbensőségesebben összetartó lelkiségre.

Inter arma silent musae: a mai, háborúkkal tűzdelt, igencsak felgyorsult világban a klasszikus humán tudományok felé kevesebb figyelem fordul. Ön szerint mit tudnak nyújtani összességében a BTK képzései a modern világ jobb megértéséhez, mennyire relevánsak ezek a tudományterületek a globalizált posztindusztriális korban?
Jó tíz éve, mikor hadtudományból készültem a habilitációmra, a hallgatók kinevettek. Úgy gondolták, a világban már nincsenek határok, nincsenek konfliktusok, feleslegesek a katonák. Komolyan hitték, hogy a „történelem véget ért". Azóta is folyamatosan állítom, nincs igazságos háború, csak igazságos béke van, nem háború után este hatkor, hanem inkább háború előtt este hatkor kell találkozni, sörözni, valami rumlit csinálni. A békeharcot nem fegyverkezéssel, hanem józan gondolkodással kell vívni. Ha máshogy nem, legalább úgy, hogy feltesszük a kérdést: lehet-e emberölés nélkül a hatalmat akarni és megtartani? Hatalmas, életbevágó feladat minden bölcsész számára. Különösen mostanság.

Három évre szóló kinevezést kapott: milyen jövőképet szeretne közvetíteni az oktatók, az egyetemi polgárság felé, és milyen célok teljesülését tartaná sikernek?
Pannonhalmi diákként végeztem, az Ora et Labora jelmondat meghatározó számomra. Ebben a szemléletben a munka és az imádság hozza az eredményt.
Kiválósági eredményeinket mindenképpen meg kell tartanunk, tudományos műhelyeink beágyazottságát, láthatóságát pedig növelnünk kell. A tehetséggondozásnak különös figyelmet szeretnék szentelni, hiszen ez is hozzájárul az említett kiválósághoz. Igazi sikernek azt tartanám, hogy a dinamikusan változó felsőoktatási környezetben, a gyorsan változó piaci igények mellett növeljük adaptációs képességünket. Magyarul: a Pázmány BTK legyen még jobb, a végzett hallgatóink meg még ennél is jobbak.

Ősztől a BTK összes képzése a Danubianumba költözik. Mennyire belakható az épület, mit gondol róla?
Ez adottság, amivel – a jelenlegi ismereteink szerint – jó néhány évig együtt kell élnünk, ugyanakkor minden lehetőséget meg kell keresnünk, hogy hogyan tudjuk jobban belakni az épületet, a környéket. A környék adottságait, a közösségi helyeket fel kell kutatni, és adott esetben megállapodást kell kötni a BME-vel, hogy az egyes szolgáltatások a pázmányos diákok számára is igénybe vehetők legyenek. Ebből a szempontból kedvező, hogy eleve egy egyetemi campuson kaptunk ideiglenes helyet. Mindenképpen azt szeretném, hogy a közérzetünk itt jó legyen, és a közösségi élet újra feléledhessen. Szintén lényegi, hogy a környéken megtaláljuk a baráti találkozásokra és a lelki életre alkalmas helyeket.

Mennyiben számít ebben a munkában a HÖK-re?
Nagyon. A Hallgatói Önkormányzat tud legjobban hozzájárulni az önszerveződés elősegítéséhez. Én bátorítom a hallgatóságot erre, mert mi helyettük nem tudjuk kitalálni, hogy hogyan és milyen formában érezzék jobban magukat, és hogy mit jelentsen számukra az egyetemista lét. Viszont amiben tudunk, szeretnénk segíteni nekik.

Tehát rendszeres egyeztetést ajánl?
Igen, akár rendszeres sörfőzést.

Ön dobta fel a témát! Helena Bier-Herr név alatt jelent meg egy könyv 2017-ben A sör kora címmel, a művet Önnek tulajdonítja a könyves szakma. Mi volt az indítéka a könyv megírásához?
A Bierherr a középkorban városi funkció, foglalkozás volt, ezek az emberek a sör fogyasztóvédelmi felügyelői voltak. Mivel a családnevem is hasonló, mindenképpen utána kellett olvasnom, hogy hogyan lehet sört főzni. Így barátaimmal összehoztunk egy házi sörfőző gépet, de ebben az igazi pilot projekt az volt, hogy megnéztük, lehet-e anyagi befektetés nélkül, csupán kapcsolati háló segítségével működő eredményt létrehozni. Vagyis előbb jött a közösségépítés, majd a sörkészítés, és csak utána a könyv, amely a sör kultúrtörténetéről szól.