Először is tisztelettel és szeretettel köszöntöm egyetemünk polgárait, vagyis hallgatóit, oktatóit, kutatóit és minden munkatársát. Tudom, hogy az intézmények életében átmeneti bizonytalansággal jár, ha új vezetőjük lesz. Szeretném biztosítani mindnyájukat, az intézmény működését és fejlődését szolgáló igazságos rend biztosítása lebeg a szemem előtt. A rendre vonatkozóan pedig a legfontosabb szabály: azt tartani és fenntartani, nem pedig csinálni kell.
A Pázmány Péter bíborosról elnevezett egyetem a katolikus egyház egyeteme, konkrétabban a magyar katolikusok egyeteme. Tehát egyetem, katolikus és magyar. Mindhárom szó egyformán fontos és szervesen összetartozó valóságokat fejez ki. Ha helyesen értjük tartalmukat, akkor egymást erősítik, különben egymást rontó tényezőkké válnak.
Először is egyetemen vagyunk, vagyis az igazság oktatásának és kutatásának fellegvárában. Itt az igazságot és csakis az igazságot oktatjuk és kutatjuk, magáért az igazságért; helyesebben a felismert igazsághoz való feltétlen ragaszkodásért. Az így értett igazság válik igazán személyiségformáló erővé. A felismert és tisztelt igazságokat tudománnyá szőjük, beillesztjük világképünkbe, illetve korrigáljuk annak hiányosságait.
Másodszor a tudományos világkép még nem mondja meg nekünk, hogy mit is tegyünk, mit is tehetünk az ismerettel. Ezt szolgálja a világnézet. Az ember kikerülhetetlenül világnézetet alkotó lény. Katolikus egyetemen vagyunk, itt tehát a katolicitás adja a világnézeti alapot. Ne felejtsük el, hogy hit és tudás pompás szintézise a keresztény világlátás, s hogy a kereszténység kezdettől fogva természetes szövetségesének tekintette az igaz és igazolt ismeretre törekvést. A mi egyetemünknek épp ez lenne a legfőbb vonása, hogy katolikus szellemben oktat, kutat, és hogy itt az emberi kommunikációt is a katolicitás, az igazi humanitás jellemzi. Ám erre a humanitásra csak a krisztusi lelkületűvé vált személyiség képesíti az egyetem polgárait. Ne felejtsük el, hogy a katolicitás hangoztatása épp az egészséges pluralizmus, és a helyesen értett vallásszabadság kifejeződése. Maga a felvilágosult állampolgár az, aki ezt várja tőlünk, miként hasonló magatartást vár el az összes felekezeti egyetemtől. Hogy ezeken az egyetemeken jó zsidó, jó protestáns, vagy épp más vallású (szellemű) képzés és személyiségfejlesztés történjék. Az így értett sokféleség a társadalom és a kultúra gazdagodását jelzi, s megtanít egymás kölcsönös megbecsülésére.
Harmadszor, ez az egyetem a magyar katolikusok egyeteme. Tudjuk, hogy minden nemzet katolikusai létesíthetnek katolikus egyetemet, s így a katolikus egyetemek eleve egymás szövetségesei. De az egyes nemzetek katolikus egyetemeinek mégis elsőrangú feladatuk, hogy nemzetük polgárait képezzék, helyes nemzeti identitás-tudatukat fejlesszék. A katolicitás ugyanis nem törli, hanem erősíti az igazi nemzeti hovatartozás tudatát. Sőt, azt is megérteti velünk, hogy hol a helyünk a népek nagy családjában. Ez az egyetem tehát elsősorban a magyar katolikusok és a magyar haza szolgálatában áll, vagyis a magyar haza szolgálatára hivatott képezni egy szakmailag és személyiségében egyaránt jól felkészült keresztény értelmiséget. Természetesen fontosnak tartjuk azt is, hogy nemzeti értékeinket más országok hallgatói és kutatói is megismerhessék.
Konkrétabb céljaim: Először is szeretném, ha a rendelkezésünkre álló erőforrásokat igazságosan tudnánk felhasználni, ám ezt csak egy jó stratégia kidolgozása után lehet csak megvalósítani. Mivel érdemben a karokon történik az oktatás és a kutatás, ezért a karok helyesen értett autonómiáját kell erősítenünk. Így a rektori hivatalra inkább a koordináló, a karok szinergiáját erősítő feladat jut. Az egyetemet a jelen helyzetben, megítélésem szerint, a meglevőt erősítve és minőségében javítva kell az ország vezető egyházi felsőoktatási intézményévé tenni, ami a hazai világi egyetemek hasonló karaival szemben is versenyképes tud maradni. Jelenleg az egyetemünket belülről kell újra formálni, katolikus identitásában megerősíteni, vagyis a lelkét kell megerősíteni.
Mivel ma már a komoly egyetemek nemcsak szakmai felkészítéssel, hanem intenzív személyiségfejlesztéssel is foglalkoznak, ezért meg kell erősítenünk egyetemünkön a lelkészi szolgálatot, illetve elsősorban a professzorainktól várnék példamutató keresztény magatartást. Az oktató ugyanis elsősorban a személyiségével nevel, a személyiségével adja át világlátását, s így lehetnek igazi tanítványai azok, akik látják a példáját.
Jobban oda kell figyelnünk a tanárképzésre, hiszen sok katolikus iskola működik országunkban. Onnan hallgatókat kaphatunk, illetve a katolikus iskolák számára is pedagógusokat képezhetünk. Ám a tanárképzés esetünkben csak akkor lesz hatékony, ha hallgatóinkat valóban a keresztény pedagógia és pszichológia szellemében készítjük fel pedagógusi hivatásukra.
Nagyon fontosak egy egyetem számára a végzett hallgatói is, hiszen a folyamatos kapcsolattartás mindkét fél számára előnyös és hasznos.
Örülnék, ha rektori megbízatásom alatt rendeződne az Egyetem campusának kérdése, illetve hallgatóink számára rendelkezésre állhatna kollégium, sportcentrum.
Szeretnék létrehozni egy kutatóközpontot, amely kiemelten olyan területek beható kutatásával foglalkozna, amelyeken a katolikus világfelfogásnak meg kell mutatkoznia. Gondolok itt elsősorban etikai, bioetikai, környezetvédelmi témákra, az egyház társadalmi tanításának tanulmányozására. Ezen témák közös alapja az emberi méltóság, amely nem annyira a puszta létben, hanem az erkölcsi és vallási tudat nagykorúságában, illetve az érzelmi kiegyensúlyozottságban van. Természetesen, ez a kutató központ nem elvonni kívánja az erőket a kari kutatásoktól, amelyeket az egyes karok vezető testületei irányítanak. Inkább a kari kutatások komplementere lenne.
Ezeken túl fontos a magyar nyelv művelése, a nyelvőri feladat elmélyítése, illetve az irodalom és történelem, különösen is a középkori történelem katolikus szellemben történő kutatása.
Erősíteni szeretném a karok közti együttműködést, illetve, hogy oktatóink és kutatóink felismerjék azt, hogy a tudományok is hierarchiát alkotnak, s hogy e hierarchia alfáját és ómegáját a hittudomány alkotja. E belátás és ennek érvényesítése nélkül az egyetem katolicitása óhatatlanul erősen sérül.
Fontos lenne továbbá, hogy egyetemünk élénk kapcsolatokat ápoljon elsősorban a magyar katolikus és keresztény értelmiséggel, s így a hazai keresztény intelligencia szellemi központjává váljon.
Végül, ̶ bár ez a legfontosabb számomra, ̶ örülnék: egyrészt, ha az egyetem polgárai bennem nemcsak egy olyan személyt látnának, akinek, ha utasít, engedelmeskedni kell, hanem olyan embert, akit érdemes követni, mert valóban segít, hogy a célhoz el is érjenek. Másrészt, ha olyan légkört tudnék teremteni, ami nemcsak vonzóvá teszi intézményünket, hanem az itteni polgárok úgy is éreznék, mintha a második otthonuk, s nemcsak egy afféle munkahely lenne számukra ez a Pázmány Péter nevét viselő magyar katolikus egyetem.

Kuminetz Géza atya, a PPKE rektora