A gyermekek a legnagyobb vesztesek
Mario Zenari bíboros, damaszkuszi apostoli nuncius előadása

„Humanitárius kihívások és az ősi keresztény közösségek helyzete Szíriában." Ezzel a címmel rendezte az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárság a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen legutóbbi konferenciáját, január 21-én. Előadást tartott Mario Zenari bíboros, damaszkuszi apostoli nuncius és Giampaolo Silvestri, az Open Hospitals-t fenntartó olasz alapítvány, az AVSI főtitkára. Magyar egyházi részről jelen volt Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom – budapesti érsek, Michael August Blume budapesti apostoli nuncius, Ternyák Csaba egri érsek, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Pápai Lajos nyugalmazott győri püspök, állami részről Orbán Balázs és Tristan Azbej államtitkár, valamint Juhász Hajnalka parlamenti képviselő.
Fodor György prorektor bevezetőjében a következőket mondta: „Legalább tizenöt alkalommal találkoztunk itt hasonló rendezvényen, de nem az előadások száma a fontos, hanem a folyamatos konzultáció; annak jelzéseként, hogy nem hirtelen fellángolás volt magyar részről, amikor az üldözött keresztények segítése mellett döntött. Az előadások hozzásegítenek ahhoz, hogy reális képet kapjunk a közel-keleti – mai alkalommal szíriai – helyzetről, és ezeket az ismereteket bensővé kell tennünk. A megkezdett munka folytatását a vendégváró arab mondással köszöntöm: a mi házunk a ti házatok."
Mario Zenari bíboros előadása kezdetén a szíriai tragédiát elsősorban a gyermekek szemszögéből bemutató megrendítő fényképfelvételeket vetített: a romok között sebesült, elhagyott gyermekek szívszorító tekintetével találkozhattak a jelenlévők. A bíboros a döbbenet csendje után hozzátette: a valóság ennél is drámaibb. „Mert a fényképek nem mutatják meg azt az óriási pusztulást, azokat a mély érzelmi sebeket, amelyek a társadalom szövetében mutatkoznak."
Nyolc évvel ezelőtt érkezett Mario Zenari Damaszkuszba, majd váratlanul erőszakhullám árasztotta el az országot. „Ami a várakozások szerint az arab tavasz lett volna, nagyon gyorsan jeges téllé változott." A bíboros utalt néhány politikus nyilatkozatára a közel-keleti erőszakkal és vérontással kapcsolatban.
Az ENSZ főtitkára, António Guterres földi pokolként jellemezte a konfliktust. Pusztítás és szenvedés, képzeletet meghaladó szinten. A helyzet mészárszékhez volt hasonlatos, és mindez a világ nyilvánosságának szeme előtt játszódott le – tette hozzá a nuncius. Carla del Ponte az ENSZ vizsgálóbizottságának korábbi elnöke azt mondta: „Botrány, amit a világ Szíriával csinál." Soha nem látott még ilyen erőszakos, véres konfliktust, sem Ruandában, sem a volt Jugoszláviában, ahol ennyi gyermeket kínoztak és öltek volna meg. Az UNICEF képviselője kijelentette: a nemzetközi közösség nem állította meg a gyermekek elleni háborút.
Ez a konfliktus ugyanis – folytatta Mario Zenari – a gyermekek tömegmészárlásaként írható le. Ők és a nők fizették a legnagyobb árat.

Az erőszak több mint félmillió áldozatot követelt, mintegy másfél millióan sebesültek meg, sok gyermek végtagját amputálni kellett, a lakóházak több mint harmada megsemmisült. Minden harmadik iskola használhatatlanná vált. A kórházak és egészségügyi központok fele szintén romokban hever. „A szíriaiak háromnegyede mélyszegénységben él, hatvan százalékuk munkanélküli."
A bíboros ezek után az irgalmas szamaritánusról szóló bibliai jelenetet idézte. Szíriát a kirabolt, félholtan út szélén hagyott szerencsétlen emberhez hasonlította, „de jó néhány irgalmas szamaritánus – számos önkéntes – menteni igyekezett az áldozatokat, ám közülük is sokan támadások és gyilkosságok áldozataivá váltak."
Szíria szenved és vérzik, folytatta a nuncius, majd pileólusát levéve a következőket mondta: „Két évvel ezelőtt Ferenc pápa kinevezett bíborosnak. A bíbor a vér színét jelképezi. Amikor a pileólust viselem, Szíria valamennyi ártatlan emberének vérére gondolok."
Az ilyen konfliktusokban – állapította meg – a kisebbségi csoportok a leginkább fenyegetettek. „Elsősorban a keresztényekről beszélek. Sorsuk a háború második évétől kezdődően kritikussá vált. Azok a dzsihadisták, akik megérkeztek az észak-afrikai Mahgreb-országokból, Szaúd-Arábiából, Csecsenföldről, a Kaukázusból, Mongóliából és más országokból, nem ismerték az ország történetét, és nem tudták elfogadni azt, hogy keresztények is élnek Szíriában. Olyan országban, amelyről ők azt feltételezték, hogy tisztán muzulmánok lakják. Kezdetben a dzsihadisták csak fenyegették a keresztényeket, megszentségtelenítették a templomokat és a vallási szimbólumokat, megkövetelték a muszlim vallásra való áttérést. Az ISIS megjelenésével azonban a helyzet még súlyosabbá vált. A keresztény templomok egy részét sarija bírósági épületekké alakították át. A keresztényeket választás elé állították: vagy áttérnek az iszlámra, vagy súlyos védelmi díj fizetésére kötelezték őket, ellenkező esetben a mártíromság várt rájuk."
Az ország észak-keleti részén élő keresztény közösségek tagjai már az ISIS megjelenése előtt elmenekültek. Mára három latin rítusú egyházközség maradt meg, két bátor ferences atya vezetésével.
A háború 8 éve alatt számos szíriai, köztük sok keresztény halt meg a bombázások vagy a szárazföldi harcok során. Papokat és más egyházi személyeket is megöltek. „Semmit nem tudunk öt egyházi személy sorsáról, akik között két ortodox metropolitát is találunk. 5-6 évvel ezelőtt rabolták el őket. Más keresztény papok és világi hívők keresztény hithez való hűségük miatt szenvedtek vértanúhalált."
Az iszlám fundamentalizmus, az ISIS által nem érintett területeken a szíriai keresztények viszonylagos vallásszabadságot élveznek, „bizonyos szinten érvényesül a lelkiismereti szabadság. Egy muszlimot nem büntetnek meg azért, ha netán felveszi a keresztény hitet. Ugyanakkor vallási besorolása nem változtatható meg a polgári nyilvántartásban. A házasságok semmisségének kimondása esetén a kormány elfogadja az egyházi bíróságok döntését. Nincsenek különösebb megkötések a templomok építésére vagy a karitatív tevékenység folytatására vonatkozóan."
Ez a viszonylagos vallási szabadság azzal a ténnyel magyarázható – folytatta a bíboros –, hogy az Asszád család hatvan évvel ezelőtti hatalomra jutását támogatta az alavita kisebbség (12 százalék), ezért más kisebbségek is – beleértve a keresztényeket – bizonyos kedvezményekben részesültek a politikai támogatásért cserébe.
Korábban kivételesnek volt tekinthető a keresztények és a muzulmánok közötti békés együttélés, de a nyolc éve tartó háborús – polgárháborús – konfliktus felborította a békés együttélést és együttműködést. „Ennek következményeként keresztény exodusról kell beszélnünk."
Szíria 23 milliós népességéből a keresztények – katolikusok, ortodoxok és protestánsok – a lakosság mintegy 5-6 százalékát tették ki. A második világháború után arányuk folyamatosan csökkent. Részben az emigráció miatt, de döntően azért, mert a poligám muzulmán családok körében nem ritka a több feleségtől született húsz gyermek sem. A keresztény családokra általában két-három gyermek jellemző, és az elmúlt évtizedekben a keresztény leányok esetében a házasságkötés ideje – tanulmányaik folytatása miatt – kitolódott húszas éveik közepére.
A keresztények napjainkban a népesség 2 százalékát teszik ki. Aleppóban a keresztények száma a konfliktus előtt mintegy 150 ezer fő volt, közülük 30 ezren elmenekültek. S akik eltávoztak, már nem térnek vissza. „Az örmény, a szír, a melkita és más keresztények Európába, Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába emigráltak, ahol nem találnak saját rítusoknak megfelelő templomokat. Az esetek nagy többségében a latin rítushoz tartozó templomokat látogatják, így a második-harmadik nemzedék már végleg elveszíti kapcsolatát eredeti egyházával."

Mario Zenaro hangsúlyozta: a keresztény exodus az egész társadalomra nézve veszteség. „A keresztények mindig is hozzájárultak országuk kulturális, szociális és gazdasági fejlődéséhez. Jelenlétük politikai színtéren is jelentős volt. Egyetemes mentalitásukkal a világra nyitottak ablakot a szíriai társadalomban. Amikor egy keresztény család emigrál, ez az ablak beljebb csukódik, s miután a tanultabb fiatalok emigrálnak elsősorban – menekülve a fenyegető katonai szolgálat elől is –, ez még inkább hozzájárul az ország elszegényedéséhez. A keresztény lányok Szíriában maradnak, de nehezen találnak keresztény házastársat."
A nuncius háláját fejezte ki mindazért a támogatásért, amelyet a keresztény és más szervezetek nyújtanak Szíriának, együttműködve az ottani keresztény egyházi vezetőkkel. A „nyílt kórházak" projekt keretében – hangsúlyozta a bíboros – a katolikus kórházakban vallási hovatartozástól függetlenül gyógyítják a betegeket, ezzel is a társadalmi békességet szolgálva.
Giampaolo Silvestri, az Open Hospitals-t fenntartó olasz katolikus alapítvány, az AVSI főtitkára beszámolt arról a hároméves programról, amelynek keretében a Szíriában található három katolikus kórház működését segítik. Az AVSI 31 országban tevékenykedik, 179 projektben vesz részt Afrikában, a Szahel-övezetben, Latin-Amerikában és Közel-Keleten.
A nyitott kórházak program keretében Aleppóban a Szent Lajos, Damaszkuszban pedig a francia és olasz katolikus kórházat támogatják. Biztosítják a fizikai és a pszichoszociális ellátást, a szegényeket ingyenesen gyógyítják. Giampaolo Silvestri végül köszönetét fejezte ki a magyar kormány mintegy félmilliárdos támogatásának, amelyet a három kórháznak nyújt.