A jogtudomány művelése – európai kitekintéssel
Beszélgetés Jakab András alkotmányjogásszal

Az alkotmányjog professzora jelenleg a salzburgi egyetemen tanít osztrák alkotmányjogot, de részt vesz a hazai tudományos életben is. Fekete Balázzsal együtt főszerkesztője az Internetes Jogtudományi Enciklopédiának, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) – a korábbi alma mater – tiszteletbeli kutatója.

1996-ban kezdte meg tanulmányait a katolikus egyetemen.

Egy hónappal a jelentkezési határidő letelte előtt még nem tudtam, melyik egyetemmel próbálkozzam. Különféle ötleteim voltak, családi indíttatásra – édesapám hivatását követve – elsősorban arra gondolkodtam, építészmérnök leszek. Ezért külön rajzórákra is jártam, a Baár–Madas Református Gimnáziumban pedig kedvenc tárgyam a matematika volt.
A végső döntés előtt azonban rádöbbentem – bár a mérnöki munka nagyon tiszteletreméltó –, mégsem azon a vonalon képzelem el a jövőmet. Édesapám tanácsára választottam a jogot, aki azzal érvelt: ha a magam ura akarok lenni, kiváló lehet az ügyvédi pálya; a szellemi szabadfoglalkozás biztos megélhetést nyújt. Végül a jogot jelöltem meg, első helyen a PPKE-t. Egyházi gimnáziumból jöttem, s természetesnek tartottam, hogy egyházi felsőoktatási intézményben folytassam tanulmányaimat. Akkor még nem jött létre a Károli Gáspár Református Egyetem jogi kara.
Egyetemi tanulmányaim során egyre inkább a tudományos kutatás érdekelt, és viszonylag hamar világossá vált, hogy a családi tanács ellenére nem szeretnék ügyvédként dolgozni. Egy évig párhuzamosan filozófiát hallgattam az ELTE-n, majd a Pázmány nemzetközi kapcsolatai révén a salzburgi egyetem jogi karára kerültem. Amikor visszatértem, már nem a filozófia, hanem a jogtudomány érdekelt hosszú távon.
A diploma megszerzése után közgazdaságtant tanultam a Soproni Egyetemen, de azzal is úgy jártam, mint a filozófiával. Két év után abbahagytam, mert már kizárólag a jogtudományra koncentráltam. Az egyetemi évek alatt az Országos Tudományos Diákköri Konferencián több kategóriában – jogelméletből és EU-jogból – díjat kaptam. Friss diplomásként végül a Károli Gáspár Református Egyetemen helyezkedtem el tanársegédként, ahol közigazgatási jogot tanítottam.

A PPKE-n kik voltak az ön számára meghatározó tanáregyéniségek?

Mindenek előtt Takács Pétert kell említenem, ma Győrben egyetemi tanár. Mellette Győrfi Tamást, ő azóta Skóciában oktat. Mindketten jogelmélettel foglalkoztak, de meg kell említenem a jogfilozófiával foglalkozó Horkay Hörcher Ferencet, illetve Király Miklóst, aki EU-jogot adott elő. Örömmel emlékezem Horváth Attila előadásaira is, bár sosem az általa művelt jogtörténetet képzeltem el további pályámon.

Végül is milyen tudományos-kutatási irány fogalmazódott meg önben?

A jogelméleti és jogfilozófiai érdeklődés fokozatosan alakult át bennem, részben ausztriai tanulmányaim idején. A huszadik század egyik legfontosabb, osztrák származású amerikai jogfilozófusa, Hans Kelsen alkotmányjoggal és nemzetközi joggal is foglalkozott. Írásai jelentős hatást gyakoroltak rám. A jogelméletet összekapcsolta a hatályos pozitív jog általános dogmatikai kérdéseivel. Hatására az elvontabb filozófiai kérdésektől elmozdultam a hatályos jog felé, illetve a kettő ötvözetét igyekeztem művelni. Diplomamunkám – filozófiai irányultsággal – a jogforrási hierarchia kérdéseiről szólt; a kelseni jogfilozófiát alkalmaztam a magyar jogrendre, illetve a magyar és az európai jogrend viszonyára.
Ezt a témát PhD értekezéssé fejlesztettem tovább, amelyet a miskolci egyetemen védtem meg Szabó Miklós professzornál.
Ma már kifejezetten alkotmányjogásznak tartom magam. Viszonylag későn találtam rá erre a tudományterületre. A jogbölcseleti, a nemzetközi jogi és EU-jogi kitérők után fő profilom ma az alkotmányjog, azon belül az összehasonlító alkotmányjog.
A Károli Egyetemen másfél éve dolgoztam, amikor állásajánlatot kaptam a heidelbergi közjogi Max Planck Intézetben, ahol részben alkotmányelméleti kérdésekkel, részben hatályos magyar és osztrák alkotmányjoggal foglalkoztam. Ekkoriban találkoztam egy kölni konferencián Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság korábbi elnökével, de még köztársasági elnökké választása előtt. Szóba hozta, hogy az akkor hatályos alkotmány kommentárjának kiadását tervezi. A gondolat fellelkesített, jeleztem, hogy örömmel vennék részt a munkában, különösen a jogforrási hierarchia kérdéseinek feldolgozásával.
Nem sokkal később valóban elindult a Sólyom László általa jelzett projekt, s a felkért tizenöt fiatalabb kolléga között szerepeltem én is. Amikor azonban köztársasági elnökké választották, úgy tűnt, nem folytatódik a munka. Ekkor átvettem a szervezést, s nagy lelkesedésünk, rengeteg energiánk és a sok-sok ráfordított idő eredményeként megjelent két kötetben a mintegy háromezer oldalas mű, több mint negyven kolléga tanulmányával, a Századvég Kiadónál.

Időközben Németországból átköltözött Angliába.

A nottinghami és a liverpooli egyetemen tanítottam jogfilozófiát, EU-jogot, és amire különösen büszke vagyok, angol alkotmányjogot. Összesen négy évet töltöttem a szigetországban, majd Spanyolországba költöztem, ahol a miniszterelnöki hivatal egyik kutatóintézetében lettem tudományos kutató.

Milyen módon jutott az említett állásokhoz? Túl egyszerűnek tűnnek az elmondottak.

Minden említett állást nyílt pályázaton nyertem el – talán hihetetlenül hangzik ez a magyar fülnek. Emlékszem, amikor erről beszéltem idehaza, az első kérdés azt volt: és ki segített? Senki. Korábbi publikációim alapján behívtak próbaelőadásra vagy interjúra, majd felajánlották az állást.

2010-ben mégis visszatért Magyarországra.

Schanda Balázs, a PPKE jogi karának akkori dékánja hívott meg, az alkotmányjog tanszékén lettem docens. Egy év után azonban olyan ajánlatot kaptam Németországból, amelyet nem lehetett visszautasítani. Heidelbergben a Volkswagen Stiftung által támogatott kutatócsoport vezetője lettem. A PPKE rugalmas volt, és megengedte, hogy fizetés nélküli szabadságra menjek.
Nagyszerű lehetőségnek bizonyult a heidelbergi munka. Eredményeként két kötet jelent meg: egy monográfia az európai alkotmányjog nyelvéről, a másik az összehasonlító alkotmányjogi érvelés témájáról, mindkettő a Cambridge University Pressnél. Ma már a német jogtudományi kutatásban is elvárás, hogy a kutató legalább részben angolul dolgozzon.

A heidelbergi projekt mennyi időre szólt?

Öt évre, de egy év után egy másik, rendkívül vonzó ajánlatot kaptam. Felkértek az MTA Jogtudományi Intézetének a vezetésére. Ettől kezdve párhuzamosan végeztem a heidelbergi programot, ingáztam Budapest és Németország között. Mind a mai napig sok szeretettel gondolok vissza az MTA-n töltött időszakra. Mostanában különös aggodalommal követem a híreket, amelyek az MTA körül kialakult helyzetről szólnak.
Öt év alatt olyan munkák születtek a Jogtudományi Intézetben, amelyekre méltán lehetek büszke. Az Oxford University Pressnél jelent meg az EU-jog és a tagállami jogok közötti konfliktusokról szóló munkánk, illetve egy nagyobb, ezer oldalas tanulmánykötet a magyar jogrendszer állapotáról. Ezen kívül egy kézikönyv a jogtudományi kutatás mibenlétéről.

2016-ban véget ért heidelbergi megbízatása.

Akkor fölélesztettem státuszomat a PPKE-n, ahol egyetemi tanári kinevezéssel kutató professzor lettem az alkotmányjogi tanszéken, majd nem sokkal később újabb ajánlatot kaptam a salzburgi egyetemen, amit el is fogadtam, és 2017. október 1-től osztrák alkotmányjogot tanítok.

2014-ben született meg az az Internetes Jogtudományi Enciklopédia gondolata.

Szervezését Fekete Balázs kollégámmal együtt kezdtük el a Jogtudományi Intézetben. Ő akkoriban ugyancsak a PPKE oktatója volt. Mint sok más nagy projekt esetében előfordul, mi is alábecsültük annak munkaigényét, de egyvalamit különösen rosszul mértünk fel: mennyi munkába kerül a szócikkek listájának az összeállítása. Végül 31 rovat alakult ki, és 1500 szócikk megírását terveztük. A szócikkek átlagban egy ív terjedelműek, a szokásos tudományos attribútumokkal, lábjegyzetekkel ellátva. Tehát 1500 tanulmánynak kell elkészülnie. Ez a magyar jogtudomány valaha volt legnagyobb projektje.

Az Enciklopédia tudományos igényű, ugyanakkor a nagyközönségnek is szól. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt?

A tanulmányok főszövege valóban klasszikus jogtudományi munka, de azt kértük a szerzőktől, az elejére tegyenek egy olyan rövid absztraktot, amely a művelt, de jogi háttérismeretekkel nem rendelkező olvasó számára is érdekes és hasznos lehet.
Ez megfelel a projekt kettős céljának: a magyar jogtudomány jelen tudásállapotának rögzítése mellett az általános jogi kultúra színvonalának emelése. Az Enciklopédia felhasználható az egyetemi oktatásban, adott esetben néhány szócikk feladható tananyagként, de szakdolgozatok megírásához is segítséget nyújthat.

A munkához nagy számú szerzői gárdára van szükség. Milyen intézményi támogatást kaptak?

A hazai jogtudomány intézményei valamilyen formában mind kötődnek a projekthez. Egyhangú erkölcsi és szakmai támogatást kaptunk a jogi karok dékáni kollégiumától, a szerzői gárda pedig a hazai jogtudományi műhelyek legszélesebb köréből verbuválódik. Három jogi kar anyagilag is segíti a programot: a PPKE, az ELTE és a Szegedi Tudományegyetem. A projekt székhelye a Pázmány, ahol Szabó István dékán úr mindig is készségesen segítségünkre van.

Az 1500 szócikkből 42 készült el eddig.

Folyamatosan töltjük fel az anyagokat. Az internetes megjelenés előnye, hogy nem kell megvárni, míg az utolsó szerző is elkészül tanulmányával – mint a nyomtatott formánál –, s ezzel motiváljuk is a szerzőket. Miután elkészültek a tanulmánnyal, és az átment a belső minőség-ellenőrzési lépéseken, azonnal publikáció születik belőle.

Az évekig tartó munka során mennyiben őrzi meg tudományos érvényességét az egyes szócikkekben összefoglalt tudás?

A 19. században élt Julius von Kirchmann német jogász híres mondása: „A jog nem tartozik a tudományok világába, mivel elegendő a jogalkotó három módosító szava ahhoz, hogy egész könyvtárak feleslegessé váljanak." Én ezt másként gondolom, mint ahogyan a jogtudósok többsége is. Amit mi jogtudományként művelünk, elsősorban nem arról szól, hogy az adott törvényt ismertetjük. Ennél elvontabb szinten általános fogalmi, vagy ahogy a jogászok mondani szokták, dogmatikai összefüggéseket keresünk, s ezekhez idézünk az egyes jogrendekből. A tanulmányok fő mondanivalója, miközben persze folyamatosan frissíteni kell majd részleteiben, hosszú távra érvényes. A frissítés most még nem időszerű, hiszen az első szakaszban vagyunk. Az Enciklopédia franchise rendszerben működik, az egyes rovatok szerkesztését a rovatvezetőknek delegáltuk. Mi projektvezetőként a kiadó jogi karok segítségével az internetes felületet, az útmutatót, a minőségbiztosítási rendszert, a know-how-t és az olvasószerkesztői segítséget tudjuk biztosítani. Reméljük, az Enciklopédia ha lassan is, de elkészül, úgy, ahogyan a kölni dóm épült.

Hol található meg az interneten?

Az ijoten.hu weboldalon. Igyekeztünk egy funkcionális, minimalista stílusú felületet kialakítani, de ezen még akár finomíthatunk is.

Végezetül térjünk vissza egyéni pályafutására.

Az időm nagyobb részét Ausztriában töltöm, de magyarországi tudományos tevékenységemet és kapcsolataimat továbbra is folyamatosan ápolom. A Pázmányon most is tiszteletbeli kutató vagyok – ez kifejezi érzelmi kötődésemet az alma materhez –, ennek keretében szervezem az internetes projektet, illetve állok mindenben a jogi kar rendelkezésére.