A katolikus teológia magas szintű művelése
A Hittudományi Kar évnyitója

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanévnyitó ünnepi ülését október 2-án tartották a Központi Szeminárium dísztermében. Ezen alkalommal nyújtották át a frissen végzetteknek a diplomát, illetve az ötven és hatvan évvel korábban doktori címet szerzett hallgatóknak az arany- és gyémántdiplomát. Emellett doktori cím adományozására is sor került.

Kránitz Mihály dékán köszöntötte a megjelenteket, Beer Miklós váci megyéspüspök – aranydiplomás doktor – mellett az egyetem karainak dékánjait, Szabó Istvánt, Iván Kristófot és a bölcsészet és társadalomtudományi kar képviseletében Szilágyi Csaba prodékánt.
A dékán beszámolt az előző tanév legfontosabb eseményeiről, a Kar tudományos tevékenységéről. 2017 őszén Élet az élet kenyeréből címmel tartottak szakmai napot az Eucharisztiáról. Folytatódott a végzett levelező hallgatók továbbképzése, idén januárban pedig a teológiai tanárok hagyományos konferenciáját – Vanyó László professzor emlékére – Istenképiség – átlényegülés – emberi méltóság témakörben tartották.
A Hittudományi Kar előadássorozatot hirdetett a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülés jegyében, amelyet a kongresszusig hátralévő tanévek második szemeszterében folytatni kívánnak.
Vendégelőadások a Hittudományi Karon – az előadássorozat témája a „kutatási és tájékozódási irányok a kortárs szisztematikus teológiában" volt.
A most kezdődő akadémiai évben a kar nappali tagozatára 59-en iratkoztak be, 16-an vesznek részt a doktori iskolában. Levelező tagozaton 89-en folytatnak tanulmányokat, így a hallgatók összlétszáma 164 fő.
Kránitz Mihály ezt követően emlékeztetett az egyetem történetére, a Pázmány Péter-i alapításra 1635-ben, Nagyszombatban. A Hittudományi Kar húsz évvel ezelőtt, 1998-ban költözött jelenlegi épületébe a Veres Pálné utcában.
„Egy másik jelentős évfordulónak is tanúi vagyunk. 1978 őszén, pontosan negyven évvel ezelőtt kezdte meg a Hittudományi Akadémia Levelező Tagozata a világiak teológiai oktatását. Ekkortól tanulhattak nők is hivatalosan teológiát... A nők számára a tanulás lehetősége a nappali tagozaton 1980-tól nyílt meg."
A felsőoktatási törvény és az akkreditációs eljárás – folytatta a dékán – 1990 után biztos alapokra helyezte a magyar katolikus teológia művelését és oktatását. „Az itt szerzett tudományos fokozatok világszerte elismerést nyernek, a nemzetközi kapcsolatok biztosítják a Hittudományi Kar jó hírét..." Rokay Zoltán professzor, a II-es számú Filozófiai Tanszék vezetője nyugdíjba vonult, helyét az idei tanévtől Gájer László vette át.
Ezen alkalommal 61-en vehették át diplomájukat, illetve licencia oklevelüket. Kránitz Mihály bejelentette, a kar egyik hallgatója, Fenyves Krisztián Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban részesült. „Ezt az ösztöndíjat mindig a legkiválóbb teljesítményt elért hallgatók kapják egy tanéven át", amit a Kar előterjesztése alapján az illetékes miniszter állapít meg.
A kar minden évben arany- és gyémántdiplomát nyújt át azoknak az egykori hallgatóknak, akik 50, illetve 60 évvel ezelőtt fejezték be tanulmányaikat és doktori fokozatot szereztek: 1958-ban nyolcan, 1968-ban heten.
Beer Miklós püspök személyes hangú emlékezésében idézte fel az egykori időket:
„Szerencsések vagyunk társaimmal, hogy a II. Vatikáni zsinat idején lehettünk a Központi Szeminárium lakói, a Hittudományi Akadémia növendékei. 1961-ben vonultam be a szemináriumba, és humorosan azt szoktam mondani, Szent XXIII. János pápa megtudta, hogy október 11-én öltöztünk be, és ezért egy évvel később éppen ezen a napon, 1962. október 11-én nyitotta meg a zsinatot.
Akkor még nem volt a püspöki karnak önálló székháza. A zsinatról egy-egy ülésszak után visszatérő püspök atyák itt, a Központi Szemináriumban szálltak meg. Nagy izgalommal vártuk, milyen hírek érkeznek Rómából? Átjárt bennünket az öröm, a reménység, hogy egy megújuló Egyháznak lehetünk a tagjai.
A II. Vatikáni zsinat légköre ma is elevenen élő, felejthetetlen élmény számomra. Papi körökben tréfálkozva szoktuk mondani: ötven év talán elegendő ahhoz, hogy a II. Vatikáni zsinat gondolkodása átjárja Egyházunkat. Leendő papjaink, a most elsőéves növendékek majd egyre jobban megtapasztalják, mennyire jelen van Egyházunk gondolkodásában a zsinat lelkülete, a Szentlélek Úristen inspirációja.
A régi évfolyamtársakkal, az egykori kispapokkal sokszor eszünkbe jut: mi Gál Ferenc professzor tanítványai, Gál-tanítványok vagyunk. Az Úristennek nagy hálával köszönjük meg Gál Ferenc tanár urat, aki az ő világos, tiszta istenképével, egyházképével nevelt bennünket. Magam előtt látom kissé félszeg, puritán alakját, szinte hallom a hangját. Elsőéves kispap voltam – talán megengedik ezt a humoros emléket –, és egymás között kérdezgettük: ki az a segédmunkás, aki éppen bejött a szemináriumba? Gál tanár úr ugyanis mindig kék rövid kabátot viselt... Eszembe jut végtelen szerénysége – föllépett a katedrára, és sugározta felénk az ő nagy hitét. A dogmatika órákat mindig azzal kezdte, hogy kinyitotta a régóta használt tankönyvet, felolvasott belőle egy részt latinul, s utána elkezdett tanítani. Opálényi Mihály kispaptársunk egyszer megkérdezte: professzor úr, miért ilyen salabakterből tanulunk? Erre Gál tanár úr így válaszolt: „Tisztelendő úr, tanuljanak meg egy normális teológiát. Utána majd gondolkozhatnak tovább. De előbb tegyenek szert szolid, józan teológiai alapokra."
Szennay András professzor úr, a későbbi pannonhalmi főapát beszélt rá, hogy doktori tézisemet az egyház katolicitásáról írjam. Lassan-lassan barátkoztam meg a témával, és ma, ötven évvel később is hálás vagyok neki ezért.
Mit jelent az, hogy az Egyház katolikus? Hogy a krisztusi igazság teljességét hordozza. A kinyilatkoztatás teljességét, Isten kegyelmi ajándékainak teljességét kapta örökségül, és ennek a megszerzésére irányul az Egyház minden törekvése, egész élete. Főapát úr tanácsára dolgozatomban külön témaként szerepelt az ökumené. Mostanában, amikor Fabiny Tamás elnök püspök úrral, Steinbach József püspök úrral vagy Szebik Imre püspök úrral találkozom, kedvesen szokták mondani: „Ugye, nem felejtitek el, hogy mi is katolikusok vagyunk. Csak hát mi genfi katolikusok vagyunk, wittenbergi katolikusok vagyunk, és erről nem akarunk lemondani, ám veletek – római katolikusokkal együtt – mi is Krisztust akarjuk."
A teljesség igénye, az ökumenikus gondolkodás mindig meghatározta papi és püspöki szolgálatomat, megnyilatkozásaimat, kapcsolataimat. A reformáció 500 éves évfordulója után gyakran emlékeztetek arra, hogy ebben a tudatban legyünk jelen keresztényként, katolikusként Európában, a világban, hogy bizonyítani tudjuk: a Szentlélek Úristen elvezetett bennünket ahhoz a csodához, hogy végre szóba állunk egymással; és együtt érezzük a felelősségünket. Ez ad reményt arra, hogy a mai világ minden nyomorúsága, az egymásnak feszülő törekvések és félelmek ne ijesszenek meg bennünket.
Éppen az ökumené jelzi azt, hogy a Szentlélek Úristen irányít bennünket. Ha mi hagyjuk magunkat. És megőriz minket az önteltségtől, az elbizakodottságtól, a legnagyobb emberi tragédiától, a gőgtől."
Beer püspök megszólította a másik jelen lévő aranydiplomást, Somogyi Győző festőművészt, aki a következőket mondta:
„Megtiszteltetés, hogy én is szólhatok. Életem nagy részét, hét év lelkipásztorkodás után, világi pályán töltöttem, de most is elmondhatom, a legboldogabb négy esztendőt kispapként töltöttem el a Központi Szemináriumban. Szeretném kiemelni azt a végtelen humort és életörömöt, amely az általam megismert kispapokat és papokat áthatotta. A nagy professzoroknak – mint Gál professzor úrnak is – hihetetlenül jó, pozitív humoruk volt. Ezzel is azt tanították nekünk, hogy a kereszténység életöröm.
Soha nem felejtem el a vérre menő pingpong csatákat, bokáig érő hólében a focimeccseket a szeminárium kertjében – némán, mert szilencium volt. A közös hit, a közös hivatás mellett ezek az élmények is örökre összekötnek bennünket. Köszönöm az ország valamennyi papjának, amit itt, a Központi Szemináriumban kaptam."
Az ünnepi ülés utolsó eseményeként a doktoravatás hagyományos rendje szerint Zimányi Ágnes elnyerte a teológiai doktori címet, majd az elsőévesek fogadalomtételére került sor.