A visszatérés reményével
Louis Raphaël Sako káld pátriárka és Bashar Matti Warda erbili érsek előadása a PPKE-n

Május utolsó napjaiban Magyarországon tartózkodott a két iraki főpásztor. Ennek során aláírták azokat az egyezményeket a magyar kormány képviselőivel, amelyek értelmében Magyarország mintegy 150 millió forinttal támogatja az erbili Szent József Kórház gyógyszerellátását, valamint közel 600 millió forinttal az egyik Moszul környéki, korábban keresztények lakta település újjáépítését.

Sako pátriárka mindenek előtt háláját fejezte ki a magyar kormánynak a keresztények megsegítéséért, majd hozzátette: reméli, rövidesen olyan nemzetközi helyzet alakul ki, amelynek révén béke és biztonság köszönt erre a sokat szenvedett közel-keleti térségre, nemcsak Irakban, hanem Szíriában, Líbiában, Jemenben, Iránban is, mindenhol a Közel-Keleten, s nem folytatódik sehol a vérontás és rombolás.
„Remélem – folytatta a pátriárka –, Moszul felszabadítása biztonságot hoz a keresztények számára, de valamennyi iraki embernek is. Az iraki keresztények ősi idők óta – az első század végétől – élnek Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz közötti területen. Egyházunk, a káld katolikus egyház az egyik legrégebbi keresztény közösség, mi jelentjük a keresztény gyökereket ezen a vidéken. A középkorban 251 egyházmegyénk volt a mai Irán, Irak, Törökország területén, de Kanában, Indiában, Afganisztánban, sőt, a Fülöp-szigeteken is. Ma kis, de igen életképes egyház vagyunk."
Emlékeztetett: amikor a muszlim arabok Szaúd-Arábia felől megjelentek, a keresztények többségben voltak Perzsiában és Irak mai területén. A legutóbbi, leginkább tragikus háború előtt másfél millió keresztény élt Irakban, mára 400-500 ezerre csökkent a számuk.
Moszul várható teljes felszabadulása az ISIS terrorszervezet uralma alól új életlehetőségek nyit az elüldözött, elmenekült, de Irakban maradt keresztények számára.
Az ISIS támadása következtében több mint 120 ezer keresztény volt kénytelen elhagyni otthonát Moszulban és a környező településeken, a ninivei fennsíkon. Mindenüket elrabolták, házaikból elűzték őket. Ennek egyetlen oka keresztény voltuk. „Történetünk legsúlyosabb üldöztetését éljük át. Igazi emberirtás ez, elvettek tőlünk mindent. Ez a tragikus esemény – folytatta a pátriárka – segítsen minket abban, hogy még mélyebben visszatérjünk hitünkhöz."
Moszulban olyan templomaik voltak, amelyek a 4-5-6 századra tekintettek vissza. Az ISIS részéről elkövetett brutalitások megjelentek a világmédiában, mindenki láthatta, mi folyik ott. „Ebből következik, hogy a keresztényeknek szükségük van nemzetközi támogatásra, hogy visszatérhessenek otthonukba. Az ISIS által képviselt iszlám ideológia nemcsak a mi számunkra, hanem a muszlim emberek jó része számára is veszélyt jelent. Az iszlám ideológusai ugyanis úgy gondolják, az iszlám az egyetlen igazi vallás, az iszlám törvény isten törvénye, és mindenkinek ezt kell követnie."
Hosszú távon biztonságra van szükség Moszul térségében és egész Irakban, hangsúlyozta ismét a pátriárka, mert ellenkező esetben a keresztényeknek el kell hagyniuk szülőföldjüket – ez nagy veszteség lenne mindenki, nem csak a keresztények számára.
Az elmúlt ötven évben egyik háborút a másik követte Irakban, s ez rettenetes katasztrófa. A szunniták és a síiták közötti harc is régi keletű. Sajnálatos módon a jelenlegi helyzet további konfliktusokat idézhet elő. Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha párbeszéd indul a ma még szemben álló felek között, és hajlandók lesznek a megbékélésre. Ennek társadalmi keretét a pátriárka polgári rendszer megteremtésében látja.
„Bölcs és egységes látásmódot kell elfogadniuk a politikai pártoknak, s olyan jövőképet felrajzolniuk, amelynek alapja a tényleges helyzet, s amely lehetővé teszi a biztonságos életet, a megfelelő közigazgatás és társadalomirányítás kiépítését. Világosan kell látnunk, az ISIS fölötti katonai győzelem önmagában még nem oldja meg a gondjainkat. Szélsőséges ideológiájukkal földrajzi értelemben egyre inkább visszaszorulnak, de ideológiai befolyásuk még mindig erős."
A pátriárka kiemelte: olyan oktatási program kidolgozására és meghonosítására van szükség, amellyel ellensúlyozhatják a fundamentalista ideológiát. Fontos, hogy ne csak a keresztények, hanem a józanul gondolkodó muszlimok is ebbe az irányba induljanak el.
„A megbocsájtás gondolatát – ismételte – erőteljesen magunkévá kell tennünk. Irakban még ma is sok esetben régi, sivatagi mentalitás uralkodik. Látva a demográfiai változásokat, az új nemzedékek ambícióját, megfelelő jövőképet szükséges eléjük tárni. A síiták és szunniták, valamint a keresztények közötti ellentétekre utalva így fogalmazott: „Mi síita és szunnita keresztényekről is beszélünk. Együtt éltünk évszázadokon át, s egyszerre mi történt? Az élet rövid idő alatt teljesen átpolitizálódott, s tragikus fejleményeket hozott, legutóbb 2014-ben, amikor az ISIS elfoglalta a területet."
Mivel elsősorban politikai okai vannak a konfliktusnak, a megoldást is politikai síkon kell keresni, hogy mindenki szabadon és biztonságosan megélhesse hitét, kultúráját.
Ettől sajnos még messze vagyunk – folytatta a pátriárka. „Az exodus, az elvándorlás folytatódik. Olyan családok is, akiknek biztos megélhetésük volt, elismert egzisztenciájuk, egyszeriben földönfutókká lettek, vagy ha sikerült is elkerülniük ezt, félnek a jövőtől, s ezért elhagyják az országot. Ez az egyház és az állam szempontjából egyaránt elszomorító tény. De be kell látnunk: az etnikai és lelki értékek ma nem érvényesülnek sem Irakban, sem Szíriában."
Utalt a legutóbbi napok véres bagdadi terrorcselekményére, amelyben ötven ember lelte halálát; mindannyian ártatlanok. Az ISIS az egész világról toborozza harcosait, s ezért mindenütt potenciális veszélyt jelent: Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Angliában – „remélem, Magyarországon még nem jelentek meg". Jelentős méreteket ölt a terroristák bejutása Európa és más földrészek országaiba.
„Nagy kérdés: mi fog még történni a Közel-Keleten? Mi a jövőnk? – kérdezik tőlünk sokan. Azt mondom: a jövő nem a mi kezünkben van. A jövő Isten kezében van, de a jövőért mi is, önök is felelősek, azt mi magunk alakíthatjuk. Az új amerikai vezetés – nemrég jártunk Washingtonban – azt ígérte nekünk, s úgy érzem, Amerika tényleg elkötelezte magát erre, hogy érdemi lépéseket tesz a közel-keleti béke megteremtése érdekében."
Szükséges megerősíteni a térség országainak állami létét, ahol minden személy méltóságát tiszteletben tartják, s olyan alkotmányt dolgoznak ki, amely alapján tiszteletben tartják az emberi jogokat."
Emlékeztetett arra, hogy ma is napirenden vannak az emberrablások, ennek esett áldozatául az egyik káld püspök is. „Csak azért rabolták el őt és másokat, mert keresztények. Ezért fontos, hogy a keresztények intézményes védelmet kapjanak; hogy milyen módon érhető ez el – autonóm területtel vagy másként – ma még nyitott, sőt, veszélyes kérdés."
Sako pátriárka mihamarabbi megoldást szeretne. Mindenekelőtt a Moszul környéki kilenc falu újjáépítésében. Több spirituális segítséget, erkölcsi támogatást kért a keresztény testvérektől, s hogy mindez konkrét szolidaritásban nyilvánuljon meg. „Így nyílhat ígéretes jövő az iraki keresztények előtt. A hit az egyetlen útmutató a jövő felé, semmi másunk nincs, mindenünket elveszítettük. A hit azonban olyan öröm, amely az éjszakát világossá teszi, fényt hoz, szabadságot, győzedelmeskedik a félelem fölött."
Bashar Matti Warda erbili érsek saját egyházmegyéje gondjairól beszélt. A Moszultól északra és északkeletre elterülő rész tartozik hozzá. Beszámolt Moszul és a környező vidék megtámadásáról 2014 júniusában, s utána az ISIS több hullámban hajtott végre kegyetlen akciókat. „Az ISIS célja a következő volt: vagy rabszolgáikká válunk, vagy elmenekülünk. Fegyvereseik még személyi okmányaiktól is megfosztották a menekülő keresztényeket az ellenőrző pontokon."
Az egyház – elsősorban az ACN nemzetközi keresztény segélyszervezet és más szervezetek segítségével – mindent megtett a menekültek befogadása és az emberhez méltó körülmények biztosítása érdekében. A lelki ellátás mellett 14 iskolát nyitottak meg, az erbili katolikus egyetemmel közösen a továbbtanulást is biztosították az egyetemista korúaknak. 26 tábort hoztak létre, ahol kezdetben sátorban, majd konténerben, lakókocsikban, illetve nagycsaládosok számára bérelt házakban helyezték el a menekülteket, s gondoskodtak élelmezésükről.
Minderre azért is szükség volt, hogy a menekülttáborok lakói emberi méltóságukat megőrizve saját országukban maradjanak, s majd amikor lehet, hazatérhessenek. „Valamennyien azon dolgoztunk és dolgozunk mai is, hogy megteremtsük ennek feltételeit."
Warda érsek is reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül valamennyi település felszabadul, s mindenki visszatérhet szülőföldjére. „Ha távolba, Libanonba, Jordániába, Törökországba vagy máshová vándorolnak el az emberek, már nemigen jönnek vissza. Talán 15 család tért haza Jordániából, Libanonból, de több mint ötezer család „eltűnt" a háború kezdete óta. Ma kell cselekednünk, ma kell a hangunkat felemelni, ma kell az a segítség, amellyel könnyíteni lehet a keresztények szenvedésein."
A következő gondolattal folytatta: a keresztények nem élhetnek remény nélkül, de a remény látva a pusztulást, a rengeteg tragédiát, bizony meggyengülhet. Megköszönte az iraki keresztény lakosság érdekében tett magyar lépéseket, külön is kiemelte Hölvényi György európai parlamenti képviselő szerepét, aki a térségben szerzett személyes tapasztalatai alapján hangot adott a keresztények szenvedéseinken az európai fórumokon, s következetes munkájának most kezdenek beérni a gyümölcsei.
Az érsek azzal búcsúzott, hogy egy év múlva remélhetőleg sokkal jobb hírekről számolhat be. Már megkezdődött egyes helyeken a visszatelepülés, s a magyar kormány mostani adománya több száz családnak teremti meg a hazatérés lehetőségét.