Burchard-Bélaváry kiállítás a Iohanneumban
Az óvodapedagógia huszadik századi személyisége

A Magyarországi Montessori Egyesület és a PPKE BTK szervezésében vándorkiállítás nyílt Burchard-Bélaváry Erzsébet 120. születésnapja alkalmából Esztergomban, a Iohanneum épületében, március elsején. A magyar óvodapedagógia kimagasló alakjának, a Montessori módszer első hazai követőjének alakja és tevékenysége kevéssé ismert. A mostani kiállítás az ő személyiségét hozza közelebb.

„Munkámat csak akkor fejezem be, majd ha országunk tele lesz szórva óvodákkal, körülöttük virágos kertekkel, játszó udvarokkal." Ezekkel a gondolatokkal foglalta össze életprogramját az 1897-ben született Burchard-Bélaváry Erzsébet. Az evangélikus családban született leány édesapja, Burchard-Bélaváry Rezső Székesfehérváron főispáni titkárként, majd a Belügyminisztériumban miniszteri tanácsosként működött.
Erzsébet elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, magánúton végezte. A család Budapestre költözése után, 1916-ban a II. kerületi Csalogány utcai Állami Tanítóképző Intézetben tanítói oklevelet szerzett. A következő években, 1923-ig magántanulókat oktatott. Ekkor hosszabb tanulmányutat tett Hollandiában, ahol barátságot kötött Maria Montessori olasz orvosnővel, pedagógussal és megismerkedett módszerével, amelynek pedagógiai alapelve a „gyermekek tisztelete" volt.
Hollandiában került kapcsolatba a Montessori módszert követő Lily Roubicekkel és Emma Plankkal, akikkel életre szóló barátságot kötött és Bécsben, a munkásgyermekeket nevelő óvodájukban dolgozott 1926-ig. Később, 1948-ban, levelező tagozaton tanári diplomát szerzett pedagógiából.
Hazatérése után megnyitotta Montessori módszerű magánóvodáját, majd egy évre rá magán elemi iskoláját. Óvodájában és iskolájában – a Montessori módszer alapján – új szemléletet honosított meg, amellyel előmozdította az óvodai és az iskolai nevelés pedagógiai megújítását.
A második világháború és az utána következő időszak nem kedvezett a Montessori módszer képviselőinek, akik szerint az egyéni nevelést és a speciális eszközök alkalmazását kell a középpontba állítani. Burchard-Bélaváry Erzsébet 1945-ben belépett a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetébe, ahol létrehozta az óvónői tagozatot, majd Gyakorlati gyermekvédelem címmel könyvet írt.
A következő években – miután a Népjóléti Minisztériumban kisdedóvási felügyelőnek nevezték ki – több, az óvodapedagógia megújítását célzó tervezetet készített, ezeket azonban a felsőbb hatóságok rendre elutasították. A vallás- és közoktatási miniszter felkérésére 1946-ban kidolgozta a kisdedóvásról szóló törvénytervezetet. Ebben – többek között – javasolta az óvodák önkormányzati és községi irányítás alá kerülését, és támogatta az egyházak és magánszemélyek óvodaalapítását. Tervezetét a politikai helyzet változásával elutasították, ugyanis a szovjet típusú óvodarendszert vezették be.
Ugyanakkor szorgalmazta – nem is eredménytelenül –, hogy az óvónőképzést emeljék felsőfokú szintre, nem legyen alacsonyabb rangú a tanító- és tanárképzésnél.
1948 és 1956 között a Huba utcai Pedagógiai Gimnázium igazgatója volt, majd 1949-től 1959-ig a Budapesti Óvónőképző Intézetben tanított. Ezt követően a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatóhelyettese, később igazgatója lett.
1962-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is aktív szerepet vállalt a pedagógiai munka korszerűsítésében. 1987. augusztus 17-én hunyt el.
A felső-középpolgári családból származó pedagógus nehéz történelmi időkben folytatta hivatását. Ismerve a kor valóságát, feltehetjük a kérdést: hogyan maradhatott meg a pedagógia terén, és juthatott egyre fontosabb szakmai beosztásokba? Erre társadalmi tevékenysége adhat magyarázatot.
1942-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1943-44-ben a párt keretén belül, de a Kommunisták Magyarországi Pártja részéről szervezett pedagógiai munkaközösség egyik vezetőségi tagja lett. 1945 után a pedagógus szakszervezetben létrehozta az óvónői tagozatot. 1956-ban megszervezte a Pedagógus Alapszervezetet, amelynek titkára lett. 1962-től, immár nyugdíjasként az Országos Pedagógiai Intézet külső munkatársaként tevékenykedett. Közben pártmunkát végzett, több magas állami kitüntetést kapott a diktatúra idején.
A Magyarországi Montessori Egyesület segítségével Burchard-Bélaváry Erzsébet születésének százhuszadik évfordulójára kiadott füzet szerint „tanítványai, munkatársai mindig és mindenütt tisztelték és szerették, nemcsak szakmai tudása és munkássága miatt, hanem végtelenül humánus, segítőkész, példamutató emberi magatartásáért is".