Életben tartani egyházunkat, hitünket
Jean-Clément Jeanbart görögkatolikus érsek előadása

A szíriai keresztények szenvedése és reménye – ezzel a címmel tartott előadást Jean-Clément Jeanbart aleppói görögkatolikus érsek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen december 19-én. A főpásztor az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkárság meghívására tartózkodott Magyarországon.

A bevezetőben Rétvári Bence államtitkár köszöntötte a főpásztort, aki „igazi pásztora nyájának, hiszen amikor asz ISIS ostromolni kezdte Aleppót, nem menekült el, nem hagyta magára övéit, hanem mindvégig mellettük maradt. Vállalva az életveszélyt, hiszen keresztény egyházi vezetőként a legsúlyosabb következményekkel is számolnia kellett."
Jean-Clément atya a legnehezebb időkben ételt osztott ezerötszáz családnak, segélyt biztosított kilencszáz családnak, az érsekség ivóvizet szállított oda, ahol megszűnt a vízszolgáltatás, generátorokkal több száz családnak segített központi áramellátás hiányában.
„Ma már talán nem ennyire súlyos a helyzet – folytatta az államtitkár –, de most is nagyon sokan szorulnak segítségre Aleppóban. Szíriában egy évszázaddal ezelőtt a lakosság húsz-harminc százaléka volt keresztény, ez az arány a kétezres évek elejére tíz százalék alá csökkent."
Félmillió keresztény menekült el az ISIS elől, s nem lehet tudni, közülük vajon mennyien térnek vissza. „Óriási veszteség érte az utóbbi években az ottani keresztény közösséget."
Minden rászorulónak segítséget kell nyújtani, de leginkább azoknak – hangsúlyozta Rétvári Bence –, „akiket azért üldöznek, mert hozzánk hasonlónak tartják őket. A szíriai keresztényeket azért üldözik, mert keresztények, s az ottaniak úgy gondolják, inkább Európához kapcsolódnak vallásukban, kultúrájukban. Ha emiatt üldözik őket, akkor a keresztény Európának kötelessége, hogy segítsen rajtuk, elsősorban az újjáépítésben."
Jean-Clément atya előadása kezdetén közös imádságra szólította fel a jelenlévőket. „Imádkozzunk a Szentlélekhez, világosítsa meg elménket, hogy Isten akaratának megfelelően szóljunk és cselekedjünk."
Különlegeset tettem azzal, hogy a háborús időkben nyájammal maradtam? – tette fel a kérdést. „Hiszek Jézus Krisztusban, az egyházban, hogy Aleppó keresztényeinek szolgálatára választattam ki. Nem hagyhattam magukra őket a nehézségek idején. Velük maradtam akkor is, amikor többször megfenyegettek, és az ISIS fekete listájára kerültem. Mindezt annak érdekében, hogy keresztény testvéreim szülőföldjükön élhessenek, ahol az ősi szír egyház is létrejött."
Ezek után a görögkatolikus érsek történelmi visszapillantásában idézte fel a térségben a kétezer éves kereszténység történetének egy-egy fontosabb mozzanatát.
„Sokan beszélnek arról, miféle háború folyik több mint hat és fél éve Szíriában. Hallunk a tragikus következményekről, a geopolitikai összefüggésekről, az erőszakról, az ártatlanok szenvedéséről, a kíméletlenül felszabdalt és megosztott országról. Nem szeretném alábecsülni a politikai következményeket, figyelmemet mégis elsősorban a keresztényekre, a mi hitünkre szeretném irányítani."
Az egyház számára legfontosabb, hogy mihamarabb helyreálljon a béke, és reményeik szerint pluralista demokrácia jöjjön létre, amely – felekezettől függetlenül – valamennyi szíriai részére biztosítja a vallásszabadságot.
„A mostani találkozón is tanúságot tehetünk az igazság mellett – folytatta az érsek. – Olyan időszakban, amikor hazugságok sokasága jelenik meg, és félreinformálás folyik a médiában. Milyen más lehetne a világ, ha az igazságot tiszteletben tartanák! Szükség van az igazságra, jobban, mint bármi másra!"
A média számos fontos kérdést elfogadhatatlan módon manipulál. A globális információs atmoszféra egyre szennyezettebb, egyre károsabb a média által. „Ez a jelenség a bábeli toronyra emlékeztet minket. Mindenki a saját nyelvét beszéli, senki nem érti a másikat. A világ mintha összezavarodott volna. Mindenki kialakította saját „királyságát" – hatalmát és uralmát –, és eközben elveszítettük annak lehetőségét, hogy megértsük egymást."
Ez az emberiség által épített hatalmas torony azonban összedől az önzés súlya alatt. „Ami Közel-Keleten folyik, nagymértékben összefügg a jelenlegi médiatúltengéssel. A televízió, a rádió, a hírügynökségek és az újságok propagandakampányukkal félrevezetik a közvéleményt. Igen szomorú, hogy számos civil szervezet, amelyek feladata a tények figyelembevétele és a pontos információszolgáltatás lenne, hűtlenné vált küldetéséhez."
Borzalmas dolgok történnek Isten nevében – hangsúlyozta az érsek. „Órákig sorolhatnám azokat a rettentő bűnöket, amelyeknek szemtanúi voltunk."
A szíriai Rakka városában nyilatkozatot adott ki az ISIS 2014 szeptemberében – idézte Jean-Clément atya: „Kezdetét veszi az ISIS kora" – számos határozatot és törvényt hoztak. Ezek képet adnak arról, hogyan jár el a muszlim kalifátus, ha a világ bármely részén hatalomra jut.
Törvényeik megtiltják a dohánytermékek és az alkohol forgalmát, a gyülekezést, istenre hivatkozva kizárják a demokráciát, a társadalmak sokszínűségét. Valamennyi műemléket le kell rombolni, amelyek más vallásokra, más kultúrákra emlékeztetnek, a nőknek otthon kell élniük lefátyolozva, és mindenkinek meg kell ismernie az iszlám állam rendelkezéseit, és szigorúan be kell tartania azokat.
Korábban békében éltek a keresztények a muszlim többségű társadalomban. „A muszlimok többség toleráns és jó szándékú volt, s ez reményt adott a kölcsönös elfogadásra és a békés jövőre. Mára minden drámai módon megváltozott. Most, hogy Törökország beavatkozott, még veszélyesebbé vált a helyzet. A Törökországhoz közelebb fekvő területeken megszaporodtak az emberrablások, fegyveres bandák fosztogatnak. S azt kell mondanom, eltervezett akciósorozat áldozatai vagyunk." Az érsek külső hatalmak befolyására utalt ezzel. „Egyre több a bizonyíték, hogy nem a lakosság mozgalmai idézték elő a mostani helyzetet, hanem pusztító hadjárat folyik ellenünk, amelyben kihasználják a szíriai társadalom nyugtalanságát. Pénzt és fegyvert adnak ehhez, dzsihadista zsoldosokat küldenek, olyanokat is, akiket éppen Európában képeznek ki. Tény, hogy több ezer európai csatlakozott az ISIS-hez. Sokan a nagyhatalmak közötti háborúról beszélnek, a harmadik világháborút emlegetik, amely szíriai földön folyik." Európai országok több milliárdért fegyvereket adtak el a térségben, s milliárdokkal támogatják az Öböl-menti országok, hogy folytatódjék a háború, egyre nagyobb méreteket öltsön a pusztítás.
Majd Ferenc pápát idézte. „Ha hiányzik az Isten felé való nyitottság, minden ember szegényebb lesz, tárgyakká silányodunk. Csak ha a politika és a gazdaság a mindenség felé fordul, akkor teljesedhet ki az emberi jóság, és jöhet létre emberhez méltó fejlődés."
Ugyanakkor mi történik országunkban? – tette fel a kérdést, és a következő megállapításra jutott: „A Nyugat gazdasági előnyökért eladta a Közel-Keletet az ISIS-nek."
Jean-Clément atya ezek után arra kereste a választ, mit tehetnek mégis az Aleppóban élő keresztény kisebbség, de minden ember érdekében, „Igen fontosnak tartom az iskoláink működtetését. Az én területemen hét iskola van, közülük három szakembereket képez. Anyagi segítséget nyújtunk a túléléshez, gondoskodunk az egészségügyi ellátásról, ösztöndíjat, lakhatási támogatást adunk."
Ezzel együtt – mint fogalmazott – a keresztények nehéz választása, hogy menjenek-e vagy maradjanak. „Mi, pásztorok maradunk. Reménykedünk a pluralista politika rendszer kialakulásában. Önöknek meg kell érteniük: a többségi, erőszakos iszlám társadalom nem adja meg a jogokat másoknak. Az európaiakat is úgy kezelnék, mint megtűrteket."
Rendkívüli módon emelkedik a muszlimok száma egyes európai országokban. „Kötelességük minél több gyermeket vállalni. Ez stratégiájuk része. Egyre több gyermek, hogy majd többségben legyenek. De úgy gondolják, már erős kisebbségként is képesek megváltoztatni egyes európai országok arculatát. Gyermekeik taníttatását, ellátásukat fizeti az adott állam, az apák közül sokan nem dolgoznak, mert így is sok pénzt kapnak segélyek formájában. Gyors folyamatnak nézünk elébe. El akarják érni, hogy belülről változtassák meg Európát. Ez a valóság, ez az igazság! Félek, sok európai ország nincs tudatában annak, hogy a fundamentalisták nem hisznek a demokráciában. Szerintük a demokrácia olyasmi, amivel nem érthetnek egyet; számukra a demokrácia isten könyve, a Korán."
Felhívta azonban a figyelmet arra, nem minden muszlimra érvényesek az elmondottak. „Sokan közülük beilleszkedtek Európában, megértették, különbséget kell tenni vallási és nemzeti, azaz állampolgársági hovatartozásuk között. S teljes értékű állampolgárként igyekeznek élni abban az országban, amelyet választottak, s ahol követhetik muszlim hitéletüket, de a vallást és a világi hatalmat nem keverik össze."
Szíriában is szükség lenne egyfajta pozitív világiasságra – folytatta az érsek –, hogy minden állampolgár otthon érezhesse magát saját hazájában, még akkor is, ha nem szunnita, akkor is, ha nem síita, akkor is, ha keresztény, ha drúz, ha alavita. Az együttélés – élni és élni hagyni – olyan jogállamot kíván, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat. „Hinni, hogy magánéletükben szabadon folytathatják hitéletüket, állampolgárként pedig a világi jogokkal és kötelességekkel élhetnek."
Nem lehet letagadni, folytatta Jean-Clément atya. tömeges exodus tanúi vagyunk a Közel-Keleten, ezen belül Szíriában is. „Ma nincs közvetlen életveszély nálunk, de sokan a jobb élet reményében mégis útnak indulnak. A befogadó országok is az elvándorlásra ösztönzik őket. Mindenkit arra kérek Európában, ha tud, segítsen, hogy ott maradhassunk, ahol vagyunk. Azzal nem támogatnak, ha áttelepítenek, deportálnak embereket a mi országunkból."
A helyben maradást segíti az érsek atya és környezete által életre hívott két kezdeményezés. Építsünk, hogy maradhassunk – önmagáért beszél. Vállalkozási lehetőséget nyújtani a fiataloknak, akik részt vesznek az újjáépítést, helyreállítják a termelő üzemeket, hogy az ott élők önfenntartóvá váljanak. „Ezt erősíti az Aleppó rád vár elnevezésű program. Ennek keretében anyagilag támogatjuk azokat, akik hajlandók hazatérni. Ezzel példát adnak más menekülteknek, és otthon maradásra bírhatják az indulni szándékozókat."
Földünk szent föld – mondta végezetül az atya. „Több mint tizenhét millió ember halt meg mártírként Szíriában vallásáért, hitéért az elmúlt kétezer évben. A huszadik század eleji holokausztban egymillió mártírt veszítettünk el. Földünk tele van szentek ereklyéjével és mártírok vérével. Életben kell tartanunk egyházunkat, hitünket."