Élhető otthonná tenni a Földet

A nemzetközileg ismert klímakutató, 2007-től a budapesti Közép-Európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának vezetője, a béke Nobel-díjjal elismert ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tagja, Ürge-Vorsatz Diána fizikus tartott előadást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara meghívására, december 3-án.

Szabó István dékán bevezetőjében emlékeztetett: a Pázmány jogi karán a környezetvédelmi jog oktatása és kutatása a legjobbak közé tartozik az országban. A kutatási tevékenység részeként időről időre meghívják a szakma jeles kutatóit.
Ürge-Vorsatz Diána előadásában az IPCC jelentésére és a 2015-ös párizsi klímakonferencia határozatára utalva arra a kérdésre kereste a választ: meg lehet-e állítani az éghajlatváltozást oly módon, hogy az átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1,5 foknál többel. Egyesek még ma is kételyüket fogalmazzák meg azzal kapcsolatban, egyáltalán beszélhetünk-e klímaváltozásról? A tények azt mutatják, hogy az ipari forradalom kezdete óta 1 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, és ez a tendencia az emberi tevékenység hatására napjainkban felgyorsul.
A valaha mért tizennyolc legmelegebb évből tizenhét ebben az évezredben fordult elő, ezen belül is a négy legmelegebb az elmúlt négy év volt – mondta az előadó. „Folyamatosan döntögetjük a meleg-rekordokat, és talán különösen hangzik, ezzel együtt a hideg rekordokat is."
A professzor asszony Ferenc pápa Laudato si kezdetű enciklikájára hivatkozott. „Ferenc pápa is felismerte, az éghajlatváltozás a világ egyik legnagyobb problémája, amely sok más nehézségnek is az oka, többek között a szegénységnek, és akadályozza az egyenlőség és az igazságosság érvényesülését. Fel kell hívnunk a világ figyelmét, hogy felelősek vagyunk ezért a bolygóért, és ahogyan most gazdálkodunk vele, az nem tartható."
A globálisan jelentkező 1 fokos hőmérséklet-emelkedés számos rendkívüli időjárási jelenségben mutatkozik meg: özönvizek, áradások, erdőtüzek (Kalifornia minden idők legnagyobb pusztítását élte át a közelmúltban, amikor települések tűntek el), szárazság, aszály, viharok, jégeső, tornádók...

A melegedéssel együtt hideg rekordok is jelentkeznek. Idén februárban – említette Ürge-Vorsatz Diána – az északi sarkon 28 fokkal volt melegebb a szokásosnál. A jégolvadás következtében az addig korlátozott térben mozgó hideg légtömegek „kiszabadultak", és részben Észak-Amerika, részben Európa fölé sodródtak. Ez idézte elő, hogy havazott a Vatikánban, Angliában pedig befagytak a szökőkutak... S az extrém időjárási jelenségek egyre gyakoribbá válnak.
Az előadó a magyarországi helyzetet is említette. A csapadékos napok száma egyre csökken, de amikor esik, mind nagyobb mennyiség hullik alá. Folyamatosan nő az aszályos időszakok hossza is. Jelentősen – akár egy-két héttel – megemelkedett a hőségnapok száma. Ennek – a környezetváltozással összefüggésben – ártalmas egészségi hatásai vannak. A klímaváltozás következményei az élet minden területére begyűrűznek.
A tudományos kutatások minden kétkedőt meggyőzhetnek arról, hogy az éghajlatváltozás okozója maga az emberiség. Az IPCC jelentéséből egyértelműen kiderül ez. Az üvegház-hatású gázok, elsősorban a széndioxid-kibocsájtás mértékéért mi vagyunk a felelősek. Félmillió év alatt nem növekedett a széndioxid-koncentráció a levegőben olyan gyorsan, mint az utóbbi évtizedekben.
Egyre nehezebben tudunk alkalmazkodni a változásokhoz, a mai társadalmi-gazdasági rendszerek bizonyos klímaviszonyok között alakultak ki, s ezek megváltozása – például a világtengerek szintjének emelkedése miatt – veszélybe sodorhat akár egész országokat, de például víz alá kerülhet Velence is. A korallzátonyok fele mára már elpusztult, s 1,5 fokos további emelkedés 90 százalékukat semmisíti meg.
Ha nem cselekszünk – hangsúlyozta a professzor –, a század végére 4-5 fokkal magasabb lehet a bolygó átlaghőmérséklete.
Egyes földi folyamatok elérkeznek olyan kritikus pontokhoz, amelyek után – ha nullára csökkenne is az üvegház-hatású gázok kibocsájtása – megállíthatatlanokká válnak az események. Ilyen például a grönlandi jégsapka eltűnése, az egyik antarktiszi völgyben pedig megkezdődött a vissza nem fordítható olvadás, aminek következtében – állította az előadó – egy méterrel magasabb lesz a tengerek szintje.
A már velünk élő veszély csökkentése érdekében középtávon nem emelkedhet az átlaghőmérséklet 2 foknál többel, állították a tudósok. A párizsi klímacsúcson a politikusok 1,5 fokban határozták meg ezt a mértéket. „A világtörténelemben első alkalommal fordult elő, hogy a politikusok megelőzték a tudósokat. S hogy 140 államfő vett részt a tanácskozáson, azt jelzi, mintha a világ kezdené megérteni, jelenünkről, a mi életünkről van szó."
A politikusok által meghatározott 1,5 fokos normának kezdetben hiányzott a tudományos megalapozottsága. A párizsi konferencia ezért felkérte az IPCC-t, készítsen erre vonatkozó jelentést. Ennek lényege: meg lehet-e állítani a melegedést 1,5 fokon, és mit kell ehhez tennünk?
A testület hat szempontból vizsgálta a jelenséget: geofizikai, műszaki, közgazdasági, környezetvédelmi, szociális-kulturális, valamint intézményi és jogi szempontból.
A mai mértékű széndioxid-kibocsájtás mellett – ennek mértéke évi 40 gigatonna – 2040. körül érjük el az 1,5 fokos melegedést. De, figyelmeztetett az előadó, meg lehet állítani a további melegedést – ha megfelelően cselekszünk.
A különböző modellkutatások azt mutatják, geofizikai és műszaki szempontból megoldható az 1,5 fokos szint tartása. Mit kell ehhez tennünk? „Az évszázad második felében meg kell tanulnunk – különböző technológiák segítségével, amelyek gazdaságosan ma még nem állnak rendelkezésünkre –, hogyan lehet kivonni a szén-dioxidot a levegőből." A teremtett világban ma erre a növények állnak rendelkezésre, de az nem járható út, hogy erdőkkel ültessük tele a Földet.
Szükség van a társadalmi és üzleti innovációra, új szemléletre a termelésben és a fogyasztásban – folytatta Ürge-Vorsatz Diána. „Ez a modell feltételezi, hogy a leggazdagabb országok visszafogják a fogyasztásukat, míg a szegény országok növelhetik a fogyasztásukat. Nincs egyetlen, mágikus megoldás. Minden területen változtatva érhetünk el eredményt."
Az éghajlatváltozás lassítása mindenképpen pénzbe kerül! Az egyes országok nem sajnálhatják az erre fordított összegeket, mert különben a jelentkező ártalmak csökkentése a nemzeti össztermék még nagyobb részét fölemészti.
„A cél végső soron az, hogy igazságosabb, boldogabb, egyenlőség felé mutató világot teremtsünk. Az éghajlatváltozás ma aránytalanul jobban sújtja a szegényebb vidékeket – erre is figyelmeztet a pápai enciklika."
A társadalmi és az intézményi szempontokról a professzor megállapította, jelentős részben magatartásunkon, mentalitásunkon múlik, sikerül-e lassítani a negatív jelenségeket?
Bizonyos területeken már megindult a változás. Ürge-Vorsatz Diána erre vonatkozó példákat említett külföldön és Magyarországon is. Ilyenek például az úgynevezett passzív házak, amelyek minimális energia-felhasználással működnek. „Új ipari forradalomra van szükség, amelynek át kell hatnia más területeket is." Az IPCC jelentése hangsúlyozza a megújuló energiák – a napenergia, a szélenergia, a vízenergia, a biomassza, a geotermikus források – mértékének mind magasabb arányát a fosszilis energiahordozókkal és az atomenergiával szemben. „A világ energiatermelésének 2/3-a már az új megújuló energiákból származik."
Sürgető a változás – összegezett az előadó. Most kell elkezdeni, hogy megfelelhessünk annak, amit Ferenc pápa említ az enciklikában: vissza kell állítanunk élhető otthonunkká a Földet.