Lelki edzésterv – kezdőknek és haladóknak

Elfogytak a székek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs Technológiai és Bionikai Karának aulájában január utolsó hétfő estéjén. Ne gondoljon senki rosszra, éppen ellenkezőleg! Oly sokan érkeztek a 777blog.hu felhívására – több mint négyszázan –, hogy az érdeklődők egy részének már nem jutott ülőhely. De a fiatalokat – hiszen javarészt az egyetemista korosztály volt jelen – ez kevéssé zavarta.

A 777blog.hu online keresztény oldal – mondja Harmati Dóra, az ELTE BTK kommunikáció-média mesterszakos hallgatója, az online oldal egyik szerkesztője. A portált baráti társaság hívta életre tavaly áprilisban, ökumenikus jelleggel. S most meghirdették A 777 offline pódiumbeszélgetés-sorozatot, amelynek első előadására Hodász András atyát, a találkozónak helyet adó kar oktatóját, egyben lelkipásztorát hívták meg.
Szeretnénk kilépni az online-térből, s offline, személyesen találkozni az olvasókkal – ezt már Marti Zoltán, a blog felelős kiadója hangsúlyozza. Ő beszélget Hodász András atyával, a 777 blogerével. Az orvosegyetemről, a műszakiról, az ELTE-ről és más felsőoktatási intézményekből, de gimnáziumok felső osztályaiból és természetesen a Pázmányról is érkeztek a hallgatók. Az egyik informatikus mérnök szakra járó lány éppen vizsgázott, majd sietett az aulába, ahol lélekderítő a fiatalság érdeklődése, kulturáltsága – az idősebb nemzedékhez tartozó szemlélő örömmel nyugtázza: a számos negatív ítélettel, fenntartással szemben ilyen (is) a mai ifjúság.
Mi a célja a találkozó-sorozatnak? – teszi fel a kérdést Harmati Dóra, s azonnal válaszol is rá: – Az evangelizáció, a keresztény értékek terjesztése, hogy az emberek lássák, a fiatalokat is érdekli a kereszténység, a vallás.
Marti Zoltán a maga könnyed stílusában vezeti be az estet – s azonnal kiderül, mindannyian egy nyelvet beszélnek, ha erről-arról esetleg másként gondolkodnak is. „Őszintén szeretnénk szólni azokról a dolgokról, amelyek bennünket érdekelnek. Úgy éreztük, nincs olyan felület, ahol saját stílusunkban, saját nyelvünkön elmondhatjuk, hogy számunkra fontos a hit, ezzel együtt ugyanolyan normálisak vagyunk, mint bárki más. Ahogy Ferenc pápa mondaná: farmernadrágos szenteket keres. Én is farmerben jöttem, szent még nem vagyok, de igyekszem. Minden hónap utolsó hétfőjén közéleti személyiségeket kívánunk megszólaltatni, azzal a céllal, hogy megteremtsük a hitről való beszélgetés kultúráját Magyarországon. Olyan személyiségeket várunk ide – színészeket, sportolókat, papokat, talán még politikusokat is –, akik nyíltan és őszintén vállalják, hogy hívők. A hit nem magánügy, olyan, mint a szerelem. Szeretünk róla beszélni, ki-kibuggyan belőlünk, s ez természetes számunkra."
Egy-egy jópofa beszólás máris megteremti a közvetlen hangulatot; olykor évődő stílusban is lehet fontos és komoly dolgokról beszélni – a fiatalság nyelvén.
Készíts magadnak lelki edzéstervet, s ehhez keress magadnak lelki személyi edzőt – a rendszeres testedzés és a lelki edzés közt von párhuzamot a fiatal, a vele szemben ülők érzelemvilágát, vágyait, gondolatait jól ismerő lelkipásztor.
A kérdések és megfogalmazások korosztály-jellemzőek. Az alábbiakban egy-két gondolatot emelünk ki a beszélgetésből.
„Jó fej vagy, atya, mondják sokan. Akkor miért lettél pap?" – hangzik az első pillanatban provokatívnak tűnő kérdés. Mire a válasz:
„Miért gondoljátok, hogy azok lesznek katolikus papok, akik unalmas személyiségek? Nem az húzódik meg a kérdés mögött, hogy sokan úgy vélik, az megy papnak, akinek nem jött össze a csajozás? Miért nem hiszünk abban, hogy Isten meghív valakit. Mindent megtettem, hogy ne kelljen papnak lennem. Hat barátnőm volt, mielőtt jelentkeztem az esztergomi szemináriumba; őszinte szívből szerettem őket, ám a Jóisten azt mondta: András, rendben van, de elmúlt a kamaszkor, a szerelmes versek meg a naplementék romantikus ideje, most csinálj valami normális dolgot. Ez nem jelenti azt, hogy a szerelem nem normális. Rádöbbentem, hogy a Jóistennek egészen más terve van velem, egy idő után el kellett gondolkodnom ezen. Amikor először jutott eszembe, hogy a papság akár komolyra is fordulhat, éppen jártam valakivel, s teljesen elfehéredtem: lehet, hogy nem lesz feleségem? Teljesen „lesokkolódtam". Aztán jött a Szentlélek, az Úr kegyelme, s végül is ide értem" – mondja mosolyogva.
Erről eszembe jut Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek, aki egy alkalommal hasonló történetet mondott el. Az éjszakai esőzés kimosta és kidöntötte a kőből rakott kerítést. Erre ő hajnalban felkelt, lapáttal, talicskával, hogy járhatóvá tegye az utat. Arra jött egy falubeli néni. Hosszan elnézte, amint dolgozik. Az atya nem tudta, mi ebben a különös. Végül megkérdezte, miért e figyelem. Erre a néni azt mondta: „Milyen jó férj lenne magából, plébános úr. Jól áll a kezében a szerszám, szorgos, nem iszik, kár, hogy pap lett." Erre Szendi József így válaszolt: „Azt gondolja, a Jóisten a selejttel is megelégszik?"
Lelki edzésterv kezdőknek és haladóknak – a bevezető hangulat után immár ez a téma. „Tíz éve járok konditerembe – magyarázza András atya –, s míg saját belátásom szerint végeztem ilyen-olyan gyakorlatokat, nem értettem, miért nem fejlődöm. Egyszer aztán találkoztam valakivel, aki azóta a személyi edzőm. Az egészet újra kellett gondolni, azt, ahogyan addig a kondihoz viszonyultam. Akkor jöttem rá arra, hogy hányan vannak, akik lejárnak a terembe, emelgetnek kettőt-hármat, posztolnak egy mozdulatot, de igazából nem történik semmi. És hányan vannak olyanok, akik eljárnak ugyan templomba, de nem történik az életükben semmi?"
Azért kapcsolja össze a lelki életet az edzéstervvel, mert a lelki élet sem működik magától. „Nem elég vágyni rá: de jó lenne nagyokat imádkozni, de jó lenne szentnek lenni... Ezért tenni kell. Teréz anya, akinek nővérei itt élnek a szomszédos utcában, azt mondta: akarjatok szentek lenni, s tegyetek érte minden nap. Ez a lelki edzésterv lényege."
Majd a lelki edzésterv kidolgozásának módszertana következik. Hogyan fogjunk hozzá? Az elhatározás a legfontosabb. De nem úgy, hogy „majd holnaptól imádkozom. Régóta tudjuk, minden fogyókúra holnap kezdődik, s minden lelki átalakulás kezdetét is szívesen toljuk másnapra. Döntsd el, hogy ma indulsz el!"
S természetes a második lépés: meghatározni az út célját. „Harmadik lépésként pedig keress magadnak egy lelki edzőt. Értse a szakmáját és értsen téged. Legyen lélekben erős, ismerje a lelki vezetés csínját-bínját. Fontos, hogy olyan embert keress, akire rá tudsz hangolódni, akivel jó beszélgetni."
Mikor látszanak az edzés eredményei? Természetes kérdés a fiatalság egészséges türelmetlenségével. „Gyakori tapasztalat a sportban, hogy kezdetben nincs sikerélményed. Így van ez a lelki életben is. Ha ma elhatározod, hogy minden nap imádkozol, rendszeresen olvasod a Bibliát, az elején irgalmatlanul kemény lesz. Idő kell ahhoz, hogy beépüljön életedbe az ima, a Biblia-olvasás, és elkezdd élvezni. A kitartás fontos erény. Ne engedd el az egészet, ha az első nap rosszul sikerül. Ezért is fontos a személyi edző, megakadályozza, hogy ellustulj."
Imádkozni persze nem olyan könnyű. „Sokan azt gondolják, csak az az ima értékes, amely megmelengeti a szívemet, amikor érzem Isten jelenlétét. Jó, ha van ilyen, de talán még fontosabbak azok az alkalmak, amikor kitartás kell hozzá. Így növekedsz az erényben, s kezd Isten iránti szereteted őszintévé és önzetlenné válni. Ha csak akkor szeretjük Istent, amikor lelki csokit ad, eléggé önző dolog. Ha csak akkor imádkozom, amikor jólesik, az ugyancsak önzésre mutat. Gondoljunk emberi kapcsolatainkra: csak akkor teszed majd tisztába a gyermekedet, amikor jólesik? Fontos a rendszeresség és az állandóság az emberekkel és Istennel való kapcsolatunkban egyaránt."

De honnan ismerjük fel, hogy lelkünk mely szeglete, milyen tulajdonságaink szorulnak edzésre? A válasz András atya szájából hitelesen, közvetlenül szól: „A képzett személyi edző felismeri ezt, ha pedig még nincs edződ, eligazít az imádság és az önismeret. A lelki élet fő csapásiránya: úgy olvasd a Szentírást, hogy mit tesz Jézus. Milyen helyzetben hogyan reagál?"
Majd a lelkipásztor egy igen fontos mozzanatra hívja fel a figyelmet. „Lelki életünk ne csak arról szóljon, hogy küzdünk a bűn ellen, minél inkább el akarjuk tolni magunktól, s arra koncentrálunk: hogyan menekülhetünk meg a kísértéstől? Ne csak harcoljunk a bűn ellen, hanem szerezzük meg az ellentettjét, az erényt. Hogyan? Gyakorlással! Hogyan tudsz türelmes lenni? Addig gyakorolod, amíg türelmes nem leszel. Ha szeretnél megbocsájtani, gyakorold a megbocsájtást, ha szeretnél imádkozni, gyakorold az imát. Az erény egy idő után életed részévé válik."
A következő kérdés a társadalomban jelentkező nagy lelki éhségre vonatkozik.
Tudjuk, mennyire valóságos ez, András atya is így látja, ám azonnal hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy létezik igazi ateizmus, tényleges ateista. Ha valaki nem a keresztény hitre, de valami másra szeretne rátalálni: jógázni kezd, asztrológiát olvas..."
S elmondja: kurzusán ateista szerzőket is olvasnak, így például a fizikus Stephen Hawking gondolatait. „Döbbenetes számomra, hogy ők, akik harcos ateisták, az ateizmust emelik vallássá. Elkezdik ugyanúgy hirdetni, mint egy vallást; a véletlent, a szerencsét abszolutizálják, a gravitációs törvényt, amely Hawking szerint – ezt írja Nagy terv című könyvében – létrehozta a világot, olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, mint amilyenekkel mi Istent. Nekünk, keresztényeknek van azonban egy előnyünk: a gravitációs törvény nem nyilatkozott meg, nem mondta azt, hogy ő teremtette a világot, Isten viszont megnyilatkozott."
S megfogalmazódik: jó lenne, ha a jelen lévő fiatalok meggyőződésüket kivinnék az utcára, és elérnénk azokat, akik nincsenek jelen: a barátokat, barátnőket, családot, ismerősöket. „Sokszor buzdítom az embereket: tegyetek tanúságot. Ti olyan emberekhez juthattok el, akikhez mi nem."
A beszélgetés további részében a házasságig megőrzött tisztaság kérdése kerül elő. András atya előbb észérveket sorol: így elkerülhetők lennének a nemi betegségek, majd egy pszichológiai kutatás eredményére hivatkozik: a házasságba tisztán belépők között 4-6 százalék körül mozog a válások száma, más esetben ez 54-56 százalék. „S akkor még nem is beszéltem az egyház tanításáról..." Fogamzásgátlás, abortusz... „Számos problémát okoz az életben a nem helyén megélt szexualitás. Ezektől a testi és lelki veszélyektől szabadok lennénk, ha meg tudnánk tartani tisztaságunkat a házasságig."
A következő kérdés az elmondottakból következik: a második tisztaság. Ha valaki rádöbben, hogy másként szeretné folytatni. Mekkora értéke van ennek? András atya azonnal „lecsapja": abszolút értéke! „Nyilván nem lesz ugyanolyan, mint ha eddig is úgy éltél volna, de azt mondom: igen, fogadd meg!"
A párkapcsolatok nehézségeinél és szépségénél tartunk. Ki a nagy Ő, miért látom őt annak? – teszi fel a kérdést a lelkipásztor. S vajon hányan adnak olyan választ: az a nagy Ő, akinek erősebb a hite az enyémnél. Mert ez fölfelé vonz.
Az egyik kérdés a lelki elsivatagosodásra vonatkozik. Mivel táplálja magát ilyenkor az ember? Talán egyesek számára meglepő András atya válasza: „A lelki életnek, az imának nem célja a jóérzés! Sokszor értékesebb az olyan ima, amelyet végigküzdesz. Értékesebb, mert önzetlenebb. Istennel nem statikus a kapcsolatunk, hanem folyamatosan pulzál; van, amikor jobban egymásra hangolódunk, máskor valamelyest távolodunk."
S figyelmeztet szelíden, derűsen: „Tisztuljon a hitünk az önzéstől, a bálványoktól, higgyünk és bízzunk Istenben. Ezért szükségesek a lelkileg száraz korok. De soha ne keverjétek össze ezt a pusztaságélményt, amelyet Isten azért ad, hogy megerősödj, a bűn szárazságával."
Formálisan vége az estnek, de folytatódik a kötetlen beszélgetés, mindenkiben felpattan még egy újabb kérdés, vagy véleményét meg akarja osztani másokkal. Eleven erő ez a szellemi frissesség az offline térben. A következő alkalomról, február utolsó hétfőjéről annyit árul el Marti Zoltán, hogy három vendéget hívnak, s persze mindenkit, aki – ezt már én teszem hozzá – értelmesen kívánja eltölteni ezt az estét.