A kurzus a huszadik század színház- és drámatörténetének azon időszakára koncentrál, mely a 19. század végétől az 1960-as évekig tart: a klasszikus modernség horizontjának kialakulásával a posztdramatikus paradigmaváltás időszakáig terjed. Az előadás a korszak magyar színháztörténet történeti áttekintésén túl (színházi struktúra, játéknyelv, színházi rendezők) egy tágabb kontextus kijelölését is megcélozza: utalás szintjén kitér a jelentősebb modern színházelméletekre és az európai színházi játéknyelv hatástörténeti szempontból megkerülhetetlen alkotóira, alakítóira is.

1. A magyar színházi struktúra változásai a XIX?XX. század fordulóján: a specializálódó színházak. Állami és magánszínházak, repertoárjuk a XX. század elején.

2. A magyarországi avantgárd színház: Mácza János, Déry Tibor. A dramatikus színház fogalma, kialakulása. A rendezés színháza, avagy a mise-en-scene

3. A meiningenizmus hatástörténete: a vígszínházi és a nemzeti színházi stílus

4. Rendezők és színházvezetők a XX. század első felében: Pünkösti Andor, Hevesi Sándor, Németh Antal

5. Színjátéktípusok: jól megcsinált színdarab, iránydráma, tézisdráma, népszínmű, történelmi tragédia… 6. A polgári színjátszás megerősödése, a szórakoztatás és a történeti önazonosság narratíváit hordozó nemzeti tudat alakításának összefüggései

7. A modern dramaturgia változatai 1. Bródy Sándor, Herczeg Ferenc

8. A modern dramaturgia változatai 2.: a nosztalgikus abszurd - Szomory Dezső, Szép Ernő

9. A modern dramaturgia változatai 3.: Molnár Ferenc

10. A modern dramaturgia változatai 4.: Móricz Zsigmond, Lengyel Menyhért

11. A modern dramaturgia változatai 5.: Költődramaturgok: Balázs Béla, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Füst Milán

12. Az 1945 utáni két évtized magyar drámairodalmi folyamatai, színházi intézményrendszere, játéknyelvi hagyományainak alakulása.

13. Történelmi parabolák: Németh Lásazló, Illyés Gyula. A realista dráma hagyományai: Sarkadi Imre, Csurka István

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

1. Magyar színháztörténet 1873–1920, főszerk. Székely György, szerk. Gajdó Tamás, Magyar Könyvklub Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 2001. ISBN 963 547 363 X

2. Magyar színháztörténet 1920–1949, főszerk. Bécsy Tamás és Székely György, szerk. Gajdó Tamás, Magyar Könyvklub, 2005. ISBN 963 549 241 3

3. Magyar drámaírók – Huszadik század I. II. III., szerk. Nagy Péter, Bp., Szépirodalmi, ISBN 9631532143

4. Kékesi Kun Árpád, A rendezés színháza, Budapest, Osiris, 2007. ISBN 9789633899434

Alternatív színháztörténetek. Alternatívok és alternatívák, szerk. Imre Zoltán, Bp., Balassi, 2008. ISBN 978-963-506-757-2

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

Átlátja a 20. századi drámatörténet műfajainak, szövegtípusainak és jelentős korszakainak főbb sajátosságait.

Tájékozott a magyar nyelvű drámaszövegek és színházi előadások nyelvi és irodalmi értelemzésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.

Ismerje meg a hallgató a feldolgozott korszakok legfontosabb alkotóit, azok műveit, illetve az ehhez kapcsolódó színházi törekvések jellemzőit.

b) képessége

Képes legyen folyamatában vizsgálni, értelmezni a drámairodalom s a színházművész

et valamint a színház- és közönség kapcsolatrendszerének változásait és egymásra hatásait.

Képes értelmezni a 20. századi drámairodalom jelenségeinek nyelvi, irodalmi sajátosságait, valamint a világirodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.

Képes átlátni a 20. századi drámatörténeti hagyományok szerepét a nemzeti identitásképző diskurzusok felépítésében, és elhelyezi e jelenségeket a szakterülete szempontjából releváns európai kontextusban.

c) attitűdje

Nő az emaptikus képességük, és képessé válnak különböző nézőpontok megismerésére, elfogadására.