Tantárgy adatlapja
A magyar nyelvtudomány az elmúlt három-négy évtizedben két jelentős hatású irányzat mentén meghatározó munkák sorát hozta létre. Az egyik irányzat a hagyományos, „klasszikus” nyelvtan, a másik a transzformációs generatív nyelvtan. E kettő mellett ki kell térni a funkcionális (kognitív) nyelvelméleti és módszertani irányzat főbb jellemzőire. A nyelvtan funkcionális felfogása a formális nyelvleírásokkal szemben fogalmazódott meg. A nyelvtan funkcionális jellegében mindenekelőtt a működés és a szerep kettőssége a meghatározó, amely megfelel a művelet és szerkezet kognitív nyelvészeti kettősségének. A funkcionális nyelvtan szemléletében a nyelv, mint tudás a konceptualizáció és a nyelvi egységek funkcionalitása közötti nyelv/kultúra specifikus összefüggéseire összpontosít; a nyelv, mint viselkedés a nyelvi cselekvések jellemzőire, a szociolingvisztikai, antropológiai összetevőkre; a nyelv, mint művészet pedig az irodalom és általában a nyelvi alkotóképesség ismérveire.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező és ajánlott irodalom:
HADROVICS László, A funkcionális magyar mondattan alapjai, Budapest, Akadémiai K., 1969.
KESZLER Borbála (szerk.), Magyar Grammatika, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000. ISBN 963190010X
KIEFER Ferenc (szerk), Strukturális magyar nyelvtan 1—3., Budapest, Akadémiai K., 2001. ISBN 9630598213
É. KISS Katalin, KIEFER Ferenc, SIPTÁR Péter, Új magyar nyelvtan, Budapest, Osiris, 1998. ISBN 9633793270
KÖVECSES Zoltán, BENCZES Réka, Kognitív nyelvészet, Budapest, Akadémiai K., 2010. ISBN 9789630589253
GÁSPÁRI László, A funkcionális alakzatelmélet vázlata, Piliscsaba, PPKE BTK, 2003. ISBN 9639296708
:p>
