Tantárgy adatlapja
A kollégium célja, hogy bevezesse a hallgatókat a magyar őstörténet latin nyelvű írott forrásainak irodalomtörténetébe és filológiájába. Tájékoztatja a hallgatókat a szükséges és a hasznos kézikönyvekről, a teljes szövegű szövegkiadásokról, a szemelvénygyűjteményekről és a kommentáros fordításkötetekről, ennek során értékeli az egyes művek felhasználásának előnyeit és hátrányait. Az előadás kronológiai rendben bemutatja a primér latin forrásokat, tisztázza műfajtörténetükből adódó forrásértéküket, kéziratos hagyományozódástörténetüket, kitér a szekundér források hagyománytörténeti értékelésére. Vázolja a történeti forráskritika és a filológiai szövegkritika módszertanát. Végezetül orientálja a hallgatókat a szakirodalom használatában, bemutatja a bibliográfiákat és más fontos (digitális) kutatási segédeszközöket.
A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Kortársak és krónikások híradásai. Sajtó alá rendezte Györffy György. (Nemzeti Könyvtár, Történelem). Budapest 1986.
Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. Írta és összeállította: A Szegedi Őstörténeti Munkaközösség. Szerk.: Hajdú P. – Kristó Gy. – Róna-Tas A. Kézirat. I/1–IV. Budapest 1976–1984. I/2: 5. Nyelvi források. Budapest 1984.)
Ajánlott irodalom:
A honfoglaláskor írott forrásai. Szerk.: Kovács László – Veszprémy László. (A honfoglalásról sok szemmel II.) Budapest 1996.
Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Szerk.: Sudár Balázs – Szentpéteri József – Petkes Zsolt – Lezsák Gabr
iella – Zsidai Zsuzsanna Budapest 2014.
Bácsatyai Dániel: A kalandozó hadjáratok nyugati kútfői. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára). Budapest 2017.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Legalább két idegen nyelvet ismer a szakterületéhez szükséges szinten, különös tekintettel a szakterminológiára.
Bővíti ismereteit a szövegértés, szövegelemzés, nyelvi-fordítási technika, szövegmagyarázat és –értelmezés területén.
Ismereteket szerez azokról a latin nyelvű forrásokról, amelyek a magyar őstörténet szempontjából is relevánsak.
b) képességei
Önállóan és tudatosan alkalmazza a szakmai problémának megfelelő interdiszciplináris módszereket, képes együttműködni természettudósokkal, illetve ilyen specialistaként képes módszereit a régészet igényeinek és kérdésfeltevéseinek megfelelően alakítani.
Képes magyar és legalább egy idegen nyelven a kor igényeinek megfelelő hatékony írásbeli és szóbeli kommunikálásra, továbbá az információk, érvek és elemzések szakmai és nem szakmabeli közönségnek különböző nézőpontok szerinti, magas szinten való bemutatására.
Képesítést szerez a középkori latin nyelvű források olvasásában, megértésében, lefordításában és kommentálásában.
c) attitűdje
Nyitott saját tudományterületének interdiszciplináris megközelítéseire.
d) autonómiája és felelőssége
Kritikus tudatosság jellemzi szakmájához kapcsolódó kérdésekben.
Felelősen képviseli azon módszereket, amelyekkel szakterületén dolgozik, és elfogadja más tudományágak autonómiáját, módszertani sajátosságait.
