A kurzus a huszadik század színház- és drámatörténetének azon időszakára koncentrál, mely a 19. század végétől az 1960-as évekig tart: a klasszikus modernség horizontjának kialakulásával a posztdramatikus paradigmaváltás időszakáig terjed. A tárgyalt korszakot a játéknyelvek divergenciája jellemzi: a színházi realizmus, a színházi avantgárd mellett a századfordulón kialakuló ún. rendezői színház révén a színházi törekvések heterogenitása kerül előtérbe. Az előadás a korszak dráma- és színháztörténetének áttekintésén túl egy tágabb kontextus kijelölését is megcélozza: kitér a jelentősebb modern színházelméletekre (Appia, Artaud, Brecht, Craig, Mejerhold, Sztanyiszlavszkij stb.) és az európai színházi játéknyelv hatástörténeti szempontból megkerülhetetlen alkotóira, alakítóira is.

1. A századforduló újszerű dráma- és színházi megközelítései ? Marx Reinhardt szecessziós „álomszínháza”. A naturalista dráma ? Henrik Ibsen, Gerhart Hauptmann, August Strindberg, George Bernard B. Shaw.

2. A naturalizmus mint színházi stílus ? Maxim Gorkij, Csehov. Konsztantyin Sztanyiszlavszkij és a lélektani realizmus.  (Moszkvai Művész Színház) André Antoine és a társadalmi realizmus (Théâtre Libre).

3. A természethű ábrázolással szemben: az impresszionista és a szimbolista színház ? Arthur Schnitzler, Hugo von Hoffmannstal, Frank Wedekind, Maurice Maeterlinck. Adolphe Appia és a fény szimbolizmusa.

4. Az avantgarde színház 1. Szürrealista dráma ? Alfred Jarry. A kegyetlenség színháza: Antonin Artaud

5. Az avantgarde színház 2.  Futurizmus ? Vlagyimir Majakovszkij. Vszevolod Mejerhold.

6. Az avantgarde színház 3.  Expresszionizmus a színpadon: Georg Kaiser, Josef Čapek

7. Az avantgarde színház 4. A totális színház koncepciója ? Edward Gordon Craig, A tömegszínház: Max Reinhardt

8. Az epikus, dialektikus és politikai színház ? Bertold Brecht, Erwin Piscator.

9. A költői színház ? T.S. Eliot, William Butler Yeats, Jean Giraudoux, Federico Garcia Lorca.

10. Az egzisztencialista dráma ? Albert Camus, Jean-Paul Sartre.

11. A világ drámairodalma a II. világháború után ? Az abszurd dráma I. Eugene Ionesco, Samuel Beckett.

12. Az abszurd dráma II. ? Slawomir Mrožek, Witold Gombrowitz, Friderich Dürrenmatt.

13. Az angol „dühös fiatalok” ? John Osborne, Eugene O’ Neill, Harold Pinter

14. Az amerikai kritikai társadalomszemlélet a színpadon – Arthur Miller, Edward Albee, Tennessee Williams.

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

1. Kékesi Kun Árpád, A rendezés színháza, Budapest, Osiris, 2007. (ISBN 9789633899434)

2. Magyar színháztörténet 1873–1920, főszerk. Székely György, szerk. Gajdó Tamás, Magyar Könyvklub Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest, 2001. (ISBN 963 547 363 X)

3. Magyar színháztörténet 1920–1949, főszerk. Bécsy Tamás és Székely György, szerk. Gajdó Tamás, Magyar Könyvklub, 2005. (ISBN 963 549 241 3)

4. Erika Fischer

an>-Lichte, A dráma története, Bp., Jelenkor, 2001.739 p. ISBN 963-676-272-4

5. Alternatív színháztörténetek. Alternatívok és alternatívák, szerk. Imre Zoltán, Bp., Balassi, 2008. (ISBN 978-963-506-757-2)

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

Átlátja a 20. századi drámatörténet műfajainak, szövegtípusainak és jelentős korszakainak főbb sajátosságait.

Tájékozott a drámaszövegek és színházi előadások nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.

b) képessége

Képes értelmezni a 20. századi drámai

rodalom jelenségeinek nyelvi, irodalmi sajátosságait, valamint a világirodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.

Képes átlátni a 20. századi drámatörténeti hagyományok szerepét a nemzeti identitásképző diskurzusok felépítésében, és elhelyezi e jelenségeket a szakterülete szempontjából releváns európai kontextusban.

c) attitűdje

Aktivitásuk, érzékenységük nő a különböző megközelítésű művek megismerése és értelmezése tekintetében.