Tantárgy adatlapja
A képzés célja, hogy a hallgatók átlássák, hol a helye és mi a funkciója az újságírásnak a 21. század újrastruktúrálódó közszférájában, a demokratikus nyilvánosság megteremtésében és fenntartásában. Ezért megismerkednek az újságírás intézményi környezetével, magával az intézményrendszerrel, miközben a formai kérdések, a technológia és a befogadók is szóba kerülnek. Bepillantást nyernek az újságírói információgyűjtés, -kezelés és feldolgozás mikéntjébe, mely tágabban értelmezett a puszta hírgyűjtés és szelekció folyamatánál. A formaiság és a tipológia kérdései is hangsúlyt kapnak az órán: a hallgatók megismerkednek a napilap és a magazin típusú, szeriőz és bulvár újságírással valamint a műfajiság formai-tartalmi kérdéseivel. A kurzus foglalkozik a technológiai változásokból (közösségi média / citizen journalism) fakadó lehetőségekkel és kihívásokkal, melyek érintik a kulturális globalizáció kérdéseit is, célja továbbá megismertetni a hallgatókkal a rádiós és televíziós műfajok eredetét, csoportosítási szempontjait. Példákon keresztül bemutatja a közszolgálati és a kereskedelmi elvárások műfajmódosító hatásait, valamint a kevert műfajokat. A stúdium további célja, hogy bemutassa a sajtó, rádió és a televízió helyét, szerepét a médiában, vázolja létrejöttének körülményeit, az egyes műfajok kialakulását és legfontosabb jellemzőit. Bemutatja a hallgatóknak a média, valamint a társadalom kapcsolatát, lehetőségeit és a műfaj korlátait: az akusztikus és vizuális hatások sokrétűségét, az információ-átadás lehetőségének ebből fakadó sokszínűségét. Tárgyalja a közszolgálati és a kereskedelmi rádiózás és telev&
iacute;ziózás közötti hasonlóságokat és különbségeket, az országos, a helyi és a regionális, vagy kisközösségi rádió, televízió sajátosságait, műfaji eltéréseiket.
A kulturális újságírás kapcsán azt tárgyalja, hogyan és honnan informálódik a kulturális újságíró; milyen a kultúra és diplomácia kapcsolata; melyek a kulturális újságíró leggyakoribb sajtóműfajai (hír, recenzió, interjú, riport); melyek a kulturális újságírás lehetőségei az egyes médiumokban. A félév során röviden áttekintjük, hogy a politikai, közéleti újságírás milyen forrásokra támaszkodhat; mit jelent a kiszivárogtatás, a háttérinformáció. A politikai tartalmú hírközlés sajátosságai között az etikai elvek ismerete külön hangsúlyt kap. Az előadás célja, hogy a hallgatók megismerjék média és politika kapcsolatába ágyazottan a politikai, közéleti újságírás alapelveit és gyakorlatát. A politikai újságírás funkcionalista bemutatása során a politikai szféra (döntések, mechanizmusok) transzparenciájának és elszámoltathatóságának kérdése kerül előtérbe.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
BALÁZS Géza, Médiaműfajok, Budapest, Magyar Rádió, 1999. p. 33-55., ISBN 363-463-253-X
Bernáth László (szerk.), Bevezetés a műfajismeretbe, Budapest, Dialóg Campus, 2008. p. 19-283. ISBN 978-963-7296-55-0
Osztovits Ágnes, Bevezetés a kulturális újságírásba, Budapest, Igen Katolikus Kulturális Egyesület, 2003. p. 5-60., ISBN 963-212-147-3
SCHULZ, Winfried, Mi kell a minőségi újságíráshoz? In.: Médiakutató 2002. tavasz, p. 77-82.
Terestyéni Tamás (szerk.), Közszolgálatiság a médiában, Budapest, Osiris, 1995. pp. 9-31, 45-53. ISBN 963-379-078-6
Ajánlott irodalom:
ANGELUSZ Róbert, TARDOS Róbert, TERESTYÉNI Tamás (szerk.), Média, nyilvánosság, közvélemény. Szöveggyűjtemény, Gondolat, 2007. p. 308-337., ISBN 978-963-9610-93-4
CALCUTT, Andrew, HAMMOND, Philip, Journalism Studies. A Critical Introduction, London, New York
, Routlegde, 2011. (Part II., Objectivity (Chapter 3-4.)), ISBN 978-0-415-55431-2
HAHN, Oliver, SCHRÖDER, Roland (szerk.), Journalistische Kulturen. Internationale und Interdisziplinäre Theoriebausteine, Köln, Herbert von Halem Verlag, 2008. pp. 31-56, 76-90, 125-149, 168-182.
ISBN 978-3-938-25873-6
HOLMES, Tim, NICE, Liz, Magazin Journalism, Los Angeles, Sage, 2011. (Chapter: The Magazine Workforce, Skills and Policy Developments, Contemporary Practices), ISBN 978-1-8478-7029-2
Horvát János, Televíziós ismeretek, Budapest, Média Hungária Bt., 2000. p. 138-165. ISBN 963-00-3270-8
Obijiofor, Levi, HANUSCH, Folker, Journalism Across Cultures: An Introduction, Houndmills, Palgrave MacMillan, 2011. (Chapter 8: Commercialisation of journalism, Chapter 3: Journalistic practices and role perceptions), ISBN 0-23-023-6103
Sipos Balázs, A politikai újságírás mint hivatás, Napvilág, 2004. pp. 116-149, 195-215. ISBN 963-9350-33-8
ALLAN, Stuart (szerk.), The Routlegde Companion to News and Journalism Studies, London, Routlegde, 2010. (Part I: The Evolving Ideals of Journalism, Part II: News and Social Agenda; Part VII: Journalism's Future), ISBN 978-0-415-46529-8
Szirmai Éva, A sajtóműfajok elmélete, Szeged, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 2005. pp. 35-50., 69-81., ISBN 963-7356-04-5
Williams, Kevin, International Journalism, Thousand Oaks, Sage, 2011, (Chapter 6: Standard Techniques: News Management and International Journalism), ISBN 978-1-4129-4527-1
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Ismeri a társadalomtudományi fogalomkészlet minden fontosabb elemét, érti az összefüggéseket, amelyek a társadalom és a társadalmi kommunikáció szaktudományos értelmezésének az alapját képezik.
Ismeri a társadalom működésével kapcsolatos összefüggéseket, az ezekre vonatkozó szaktudományos kontextusokat.
Ismeri és érti a kommunikáció és médiatudomány által vizsgált társadalmi jelenségek és alrendszereik működési mechanizmusait.
Áttekintéssel rendelkezik a szakterülethez tartozó társadalmi létszférák, azaz az intézmények mint a gazdaság, politika, tudomány, művészet, moralitás, vallás, nyelv, jog normatív rendszereiről és működési gyakorlatáról.
Ismeri a kommunikáció és média te
rületét meghatározó társadalmi, strukturális, gazdasági és politikai folyamatok legfontosabb tényezőit.
Magabiztos módszertani tudással rendelkezik, érti és átlátja a módszertani innováció lehetőségeit és perspektíváit.
b) képességei
Képes eligazodni szakterületének mélyebb összefüggései és a gyakorlat által felvetett konkrét társadalmi, kommunikációs és médiatudományi problémák, valamint azok lehetséges megoldási módszerei között.
Képes szakterületének új ismereteit hatékonyan feldolgozni.
Magabiztosan kezeli a nyomtatott és a digitális szakirodalmi forrásokat, a társadalomtudományi és médiakutatási adatbázisokat és a működtetésükre szolgáló eszközöket.
Képes a társadalmi kommunikáció alapvető elméleteinek és koncepcióinak szintetizáló összevetésére, racionális érvek kifejtésére, vagyis a kommunikáció különböző színterein zajló viták során véleménye megformálására és véleményének megvédésére.
Képes az elméleti és a gyakorlati munkája során megismert kommunikációs szinteken és színtereken feltárt tények alapos és részletes elemzésére és az eredményekből kibontható összefüggések feltárására.
A kommunikáció és médiakutatás területén képes a feldolgozott információk alapján reális értékítéletet hozni, és az ezekből levonható következtetésekre építve önálló javaslatokat megfogalmazni.
A gyakorlati alkalmazhatóság szintjén képes szakterületére vonatkozó (személyközi, csoportos, nyilvános, szervezeti, kultúraközi és tömegkommunikáció) döntéshozatali folyamatokban döntéseket hozni.
c) attitűdje
Nyitott a társadalmi változások dinamikus és értékalapú befogadására, fogékony az előítéletek ellen küzdő szemléleti alapok adaptálására.
Elfogadja, hogy a kulturális jelenségek történetileg és társadalmilag meghatározottak és változóak.
Elfogadja a magyar és az európai identitás vallási és társadalmi, történeti és jelenkori sokszínűség&
eacute;t, és felvállalja ezen értékeket képviseletét.
Igénye van az Európán kívüli kultúrák megismerésére, nyitottan és elfogadóan viszonyul e kultúrákhoz.
Elfogadja és következetesen vállalja a társadalomtudományi gondolkodás sokszínűségét, és hitelesen képviseli szűkebb és tágabb környezetében ennek szemléleti alapjait.
Érzékeny és nyitott a legsúlyosabb társadalmi problémákra, szemléletét áthatja az elesettekkel és a kiszolgáltatokkal szembeni szakmai és emberi szolidaritás.
Elkötelezett a társadalmi egyenlőség, az élet minden területén érvényes demokratikus értékek, a jogállamiság és az európai értékközösség mellett és véleményét a megfelelő formában meg is tudja fogalmazni.
Nyitott a szakmai innováció minden formája iránt, befogadó, de nem gondolkodás nélkül elfogadó az elméleti, gyakorlati és módszertani újításokkal szemben.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel saját szakmájában dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
d) autonómiája és felelőssége
A kommunikáció és médiatudomány szakmai közegeiben önálló és kezdeményező szerepet vállal az általa elfogadott társadalomfelfogás érvényesítésében.
Saját szakmai közegében olyan történetileg és politikailag koherens egyéni álláspontot alakít ki, amely segíti önmaga és környezete fejlődését, tudatosodását.
Egy szakmai munkaközösségbe kerülve képes az ottani szakmai elvárásoknak megfelelően összetett feladatok elvégzésére, illetve irányítására.
A szervezeti struktúrában elfoglalt helyének megfelelő önállósággal és felelősséggel szervezi munkáját és az irányítása alatt dolgozó munkatársak tevékenységét.
Szakmai és társadalmi fórumokon szuverén szereplőként jeleníti meg nézeteit, felelősen képviseli szakmáját, szervezetét és szakmai csoportját.
Önálló, konstruktív és asszertív az intézményen belüli és kívüli együttműködési formákban.
Felelősséget vállal az általa készített anyanyelvű és idegen nyelvű szakmai szövegekért, tudatában van azok lehetséges következményeinek.
