Az afrikai kontinens idestova ötven éve független államai közül nem egyben (Elefántcsontpart, Dzsibuti, Kongó, Mali, Szenegál, Togo) komoly hagyománnyal bír a francia nyelvű írásbeliség. A kezdetek realista-politikai célzatú irodalma után, mely a Léopold Sédar Senghor vagy Tchitcaya U Tam’si nevével fémjelzett „négritude”, vagyis a Franciaországtól való kulturális elszakadás, nagykorúsodás, a gyökerek megkeresése és felvállalása jegyében keletkezett, a hatvanas évektől újabb irányok ütötték fel a fejüket. A pedáns, iskolás nyelvhasználat kritikájaként egyes szerzők barokkos, mítikus, afrikai hatásokkal színezett stílusra váltottak. A nők társadalmi és nemi szere-pét kutatva számos írónő indult el pályáján. Az immár nem politikai téttel bíró krimiirodalom vagy a külváros-lakó fiatalok életére összpontosító argó-regények révén nagyon is mai levegő járja át az afrikai irodalom háza táját, és a francia földön jelentős számban letelepedett bevándorlóknak köszönhetően külön kiadói piac, közönség és irodalmi élet formálódik, immár a „migritude” gyűjtőfogalma köré.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

BREZAULT Eloise, Afrique : paroles d'écrivains, Montréal, Mémoire d’Encrier, 2010, ISBN 2923713206

DIOP Samba, Fictions africaines et postcolonialisme, Párizs, l'Harmattan, 2002, ISBN 2747527743

KESTELOOT Lilyan, Histoire de la littérature négro-africaine, Párizs, Karthala,

2001, ISBN 2845861125

BÂ Amadou Hampaté, Amkoullel, l’enfant peul: mémoires, Arles, Actes sud, 1993, ISBN 229030641X

DIOME Fatou, Le ventre de l’Atlantique, Párizs, Carriere, 2003, ISBN 2843372380

KOUROUMA Ahmadou, Allah n’est pas obligé, Seuil, 2000, ISBN 2020427877

MABANNCKOU Alain, Bleu-blanc-rouge, Párizs, Présence africaine, 1998, ISBN 2708706705

WABERI Abdourahman A., Transit, Párizs, Gallimard, 2003, ISBN 2070768740