Tantárgy adatlapja
Az egyetemes filmtörténet három féléves, a hagyományos filmtörténeti diszciplína módszerét követő leíró, rendszerező jellegű tantárgy. Alapvető célja, hogy megismertesse a hallgatókat az egyetemes filmtörténet főbb korszakaival, fordulópontjaival, irányzataival és néhány emblematikusnak tekinthető életművel. A tematika kialakításában fontos szempont az egyes filmtörténeti vonulatok megfelelő szemszögből (intézmény- vagy technikatörténet, stílus- vagy műfajtörténet, stb.) való vizsgálata. A kurzus során nem csak a történeti szempont folyamatos érvényesítését, hanem a filmelméleti belátások egyes korszakra vonatkozó megállapításait is az előadások fő vonulatának tekintjük. A filmet komplex szemlélettel közelítjük meg, mint szórakoztatóipart, és mint művészeti alkotások lehetőségét és megvalósultságát egyszerre. Kitekintést adunk a különféle kulturális, mediális változásoknak a gyártási feltételekre, a filmforgalmazásra és filmipari-filmművészeti következményeire. A közelmúltban számos új publikáció, elveszettnek hitt filmek felfedezése, rongálódott változatok helyreállítása helyezte új fénybe filmtörténeti ismereteinket. A három félév során a hallgatók ezt a megújult filmtörténetet ismerhetik meg úgy, hogy az előadások mellé az adott korszak szemléletét tükröző és alakító műalkotások megtekintésére kerül sor. Az első félév első felében a némafilm történetét tekintjük át mozgókép korai korszakától a némafilm világméretű elterjedésén át a hangosfilm megjelenéséig, előtérbe helyezve a technikai újítások műfaji, formai következményeit. Az első félév második felében a hangosfilm megjelenésétől és annak műfaji következményeitől kezdjük a rendszerezést: végigkövetjük a hollywoodi stúdiórendszer megerősödését gyártás-és társadalomtörténeti szempontból. Ezután műfajtörténettel gazdagítjuk a hallgatók ismereteit, miközben nagy figyelmet fordítunk a klasszikus hollywoodi elbeszélés alapkövetelményein
ek megszilárdulására és a korai hangosfilm korszak jelentős európai alkotóira és irányzataira. A modern filmművészet kialakulásának közvetlen előzményeként tárgyaljuk bizonyos amerikai alkotók életművét meghatározó stílusjegyeket (Orson Welles, Alfred Hitchcock) és a háború alatti és utáni realizmusigény közvetlen hatásaként értékelhető neorealista alkotásokat.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
BAZIN, André: Mi a film? Budapest: Osiris, 2002. pp. 257-328.; pp. 369-467. ISBN 9789633794548
HEVESY Iván: A némafilm egyetemes története, Budapest: Magyar Filmintézet,1993. ISBN 963-7147-19-5
KÖMLŐDI Ferenc: Az amerikai némafilm története. Magyar Filmintézet: Budapest, 1999. ISBN 963-7147-40-3
KRACAUER, Siegfried: Caligaritól Hitlerig. A német film pszichológiai története. Budapest: Magyar Filmintézet, 1991. ISBN 963 7147 13 6
THOMPSON, Kristin – BORDWELL, David: A film története, Budapest: Palatinus 2007. pp. 33-214., pp. 237-398.ISBN 978963 9651 45 6
Ajánlott irodalom:
BORDWELL, David – THOMPSON, Kristin – STAIGER, Janet: The Classical Hollywood Cinema: Film Style & Mode of Production to 1960. Columbia University Press, 1985. ISBN 0415 003830
EISNER, Lotte: A démoni filmvászon. Budapest: Magyar Filmintézet, 1994. ISBN 963414720 9
KOVÁCS András Bálint: Metropolis, Párizs. Budapest: Képzőművészeti Kiadó, 1992. pp. 7- 121. ISBN 963336596-1 1596 9195
LIZZANI, Carlo: Az olasz film története 1895-1979. Gondolat: Budapest, 1981. ISBN 963281061-9
NOWELL-SMITH, George (szerk.): Új Oxford Filmenciklopédia. Budapest: Glória Kiadó, 2003. ISBN 9789639587441
