Tantárgy adatlapja
Az orientalisztika kutatási területe a
tizennyolcadik század végén, a kialakuló gyarmatbirodalmak területén élő
népek, népcsoportok kultúrájára irányult. Nem kizárólag, de elsődlegesen a
nyelveiket kutatták a keleti népeknek. Ez azután a kultúra további
szegmenseire (irodalom, történelem, vallás, hagyományok, stb.) is átterjedt. A korai őskultuszok, sámánizmus mellett javarészt
természeti vallások közül az ég tisztelete (tengrizmus), a magányos fák,
sziklák kultusza a keletről a Kárpát medencébe betelepülő magyarságnak is
ismert gyakorlata volt még a 13. században. Ezek a belső- és közép-ázsiai
törökségnél is ismert vallási elemek az iszlám megjelenésekor keveredtek
további, pl. buddhista nézetekkel. Az iszlám misztikának ma számos változata
ismert, és a legnyugatibb területeken, pl. Anatóliában, Trákiában
szinkretista tanokat éltetnek. Benne szabályosan együtt élnek a keresztény és
zsidó vallás elemei a legújabb „könyves” vallás hirdette tanokkal. A hallgatók átfogó képet kaphatnak arról, hogy
hogyan hatottak és terjedtek el ezek a kulturális elemek. Ki-ki a maga
szakterületéről kiindulva nyomon követheti az egyes hagyományok megjelenését
újabb földrajzi környezetben. |
A
3-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv)
felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, oldalak,
ISBN) |
Kötelező irodalom: Chamberlain,
M. (2002): Knowledge and social practice in medieval Damascus, 1190-1350.
(Cambridge Studies in Islamic Civilization) Cambridge: Univ. Pr. ISBN
0 521 45406 9 Goldziher I. (1981): Az iszlám kultúrája. I-II. Bp.: Gondolat. ISBN 963 280 607 7< o:p> Kennedy,
H. (2006): The Byzantine and Early Islamic Near East. (Variorum) Ashgate.
ISBN 10 0-7546-5909-7 Ajánlott irodalom: |