Tantárgy adatlapja
A tanegység célja, hogy áttekintse a kötődéselmélet klasszikus koncepcióit, történeti fejlődését, valamint a kötődéskutatások klasszikus és modern eredményeit, a következő területeken: 1) a Kötődéselmélet történeti gyökerei: Spitz, Harlow, Bowlby és Robertson klinikai és etológiai megfigyelései. 2) A kötődés természete, evolúciós gyökerei, humán sajátosságai. (3) A kötődés kialakulásának folyamata, fejlődési periódusai. A Belső Munkamodell (4) Egyéni különbségek a kötődés kialakulásában. Az Idegen Helyzet. Kötődési típusok. (5) A kötődés univerzalitása és meghatározó tényezői: kulturális különbségek és az anyai szenzitivitás. (6) A kötődés biológiai korrelátumai: temperamentum, genetikai és epigenetikai kutatások. (7) Kötődés gyermek és serdülőkorban: klasszikus és modern kutatások. (8) Eljárások a kötődés mérésében. (9) Kötődés felnőtt- és időskorban. Romantikus kapcsolatok és életútvizsgálatok. (10) Kötődés és fejlődési pszichopatológia. A dezorganizált kötődés és magyarázó elméletei. (11) Atipikus fejlődés és kötődés. (12) Perspektívák a kötődéskutatásokban.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Bolwby, J. (1988) A biztos bázis. A kötődéselmélet klinikai alkalmazásai. Animula Kiadó, 2009.
Hámori E. (2015). A kötődéselmélet perspektívái. A klasszikusoktól napjainkig. Budapest: Animula. Láng A., Nagy L. (2013) Kötődéselmélet és fejlődési pszichopatológia - Szemlélet, modellek, közvetítő mechanizmusok. Magyar Pszichológiai Szemle, 68 (1), 23-37.
Ajánlott irodalom:
Cassidy, J., Shaver, P., R. (Eds.) (2016): Handbook of attachment. Theory, Research and Clinical Applications. 3. ed. New York: The Guilford Press.
Fónagy P. (1999). A kötődés generációs átvitele: egy új elmélet. Thalassza, 14. Évf. 2-3. 83-107.
Fonagy, P., Target, M., Gergely, Gy. (2001). A kötődés és a borderline személyiségzavar. Thalassa, 12. évf., 1. szám, 21-51.
Láng A. Kötődés és pszichoterápiás kapcsolat. Animula, Budapest, 2012. ISBN 978 963 975 164 2
Nagy L. (2005). A felnőtt kötődés mérésének egy új lehetősége: a Közvetlen Kapcsolatok Élményei kérdőív. Pszichológia, 25(3), 223-245.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Részletes ismeretekkel rendelkezik a fejlődés- és klinikai gyermekpszichológia területein, és integrálja a társtudományok ismereteit.
A fejlődés- és klinikai gyermekpszichológiának megfelelő speciális ismeretanyagot magas szinten sajátítja el.
b) képességei
Képes a pszichológiai jelenségek vizsgálatához szükséges és releváns kérdések megfogalmazására, adatok felvételére és feldolgozására a pszichológia tudományos módszereivel.
Képes véleményét önállóan megfogalmazni a szakmai-tudományos elvárásoknak megfelelően (akár idegen nyelven is) és szakmai fórumokon megvédeni.
c) attitűdje
Munkája és kutatásai során figyelembe veszi a pszichológiai jelenségek történeti, kulturális és társadalmi meghatározottságát.
Törekszik arra, hogy speciális szakmai érdeklődését elmélyítse és megszilárdítsa.
d) autonómiája és felelőssége
Kritikus tudatosság jellemzi szakmájához kapcsolódó kérdésekben.
Elkötelezetten fejleszti tudását, lépést tart szakterületének fejlődésével.
