Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A mesterképzés szintjén a tárgy ismét, a korábbiaknál alaposabban kerül terítékre. Mivel a tudományelmélet csak a XX. században lépett fel önálló diszciplínaként, e tárgy oktatásában nem a tudomány lényegére vonatkozó klasszikus álláspontokat, hanem azokat a modern koncepciókat vesszük szemügyre, amelyek mindenekelőtt Carnap, Popper, Kuhn, Lakatos és Feyerabend műveiben fogalmazódtak meg és váltak híressé. A szövegek elemzésén át főképp a tudományok módszereire, struktúrájára, előfeltevéseire és céljaira koncentrálunk, illetve arra a problémára, hogy mennyiben „deskriptív” és mennyiben „normatív” az általunk éppen vizsgált tudományelmélet.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A 20. századi tudományfilozófia klasszikus irányzatai: A logikai pozitivizmus (Carnap), a kritikai racionalizmus (Popper) és a történeti-szociológiai fordulat (Kuhn) alapvetései.
Tudományfejlődési modellek: A falszifikacionizmus, a tudományos forradalmak és paradigmaváltások elmélete, Lakatos Imre kutatási programjai és Feyerabend módszertani anarchizmusa.
Tudományelméleti alapfogalmak: A demarkációs probléma (tudomány és áltudomány elhatárolása), az elméleti és megfigyelési terminusok kapcsolata, valamint a tudományos struktúrák előfeltevései.
Metatudományos reflexió: A deskriptív (leíró) és normatív (előíró) tudományelméleti megközelítések közötti különbség és ezek módszertani következményei.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
Módszertani elemzés: Képesség a tudományos érvelések és bizonyítási eljárások logikai és ismeretelméleti rekonstrukciójára.
Kritikai forrásértékelés: Nehéz szakirodalmi szövegek (pl. A tudományos forradalmak szerkezete) elemzése és ütköztetése a modern tudományos gyakorlattal.
Problémafelismerés és -megoldás: A tudományok céljait és határait érintő dilemmák (pl. realizmus vs. antirealizmus) azonosítása és kreatív kezelése.
Szakmai párbeszéd: Összetett tudományfilozófiai koncepciók világos kifejtése és alkalmazása konkrét tudománytörténeti példákon keresztül.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Forrai Gábor – Szegedi Péter [Szerk.]: Tudományfilozófia. Szöveggyűjtemény. Budapest, Áron, 1999., 594 o.
Laki János [Szerk.]: Tudományfilozófia. Budapest, Osiris – Láthatatlan Kollégium, 1998., 219 o.
Kuhn, Thomas S.: A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest, Gondolat, 1984., 322 o.
Popper, Karl R.: A tudományos kutatás logikája. Budapest, Európa, 1997., 509 o.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Lakatos Imre: Tudományfilozófiai írásai. Budapest, Atlantisz, 1997., 188 o.
Küng, Hans: Minden dolgok kezdete. Természettudomány és vallás. Ford. Hankovszky T. Budapest: Kairosz, 2009.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
A tantárgy a XX. századi modern koncepciók (Carnap, Popper, Kuhn stb.) részletes elemzésével mélyíti el a hallgató ismereteit a tudományok módszereiről és struktúrájáról. A kurzus rávilágít a filozófia és a szaktudományok (különösen a természettudományok) közötti alapvető kölcsönhatásokra és módszertani előfeltevésekre.
b) képesség
A tudományelméletek deskriptív és normatív jellegének vizsgálata fejleszti az analitikus gondolkodást és a tudományos problémák kreatív kezelését. A hallgató képessé válik arra, hogy az információkat és érveket magas szinten, különböző nézőpontok szerint mutassa be szakmai közönségnek.
c) attitűd
A különböző, gyakran egymásnak ellentmondó módszertanok (pl. Popper és Feyerabend) megismerése elfogulatlan értékelésre és szellemi nyitottságra nevel. A hallgató törekszik a tudományos munka elméleti megközelítéseinek mélyebb megértésére és a módszertani sokszínűség befogadására.
d) autonómia és felelősség
A tudományos előfeltevések és célok kritikai tisztázása révén a hallgató képessé válik önálló kutatási módszerek értékelésére. Személyes felelősséget vállal a tudományos és filozófiai érvek pontos alkalmazásáért, és kezdeményezővé válik a tudományelméleti párbeszédek során.
