Tantárgy adatlapja
A tantárgy az 1970-es évek elejétől 1990-es évekig tartó időszak magyar irodalmát vizsgálja. E korszakban komplex és mélyreható változás zajlott le a különféle szépirodalmi műfajokban éppen úgy, mint a kritikai szemléletben és nyelvben. A kurzus ezt a modern és a posztmodern közötti paradigmaváltást közelíti meg, az irodalmat alkotói és befogadói oldalról övező problématudatok jelentős átalakulását követi végig az adott időszakban. A prózában a realista prózahagyomány megújulásának (Konrád György, Csalog Zsolt, Tar Sándor, Hajnóczy Péter, Gion, Szilágyi) mellett az ún „prózafordulat” szerzőinek alkotásait tárgyalja, (Mészöly Miklós, Lengyel Péter, Grendel Lajos, Nádas Péter, Esterházy Péter, Kertész). Lírában kései modernségen és posztmodernségben belül az újholdas költészeti hagyomány (Nemes Nagy, Pilinszky) és annak nyelvszemléleti és poétikai folytatóit (Rába, Somlyó, Lator, Gergely Ágnes, Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Rakovszky Zsuzsa) tárgyalja.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
GRENDEL Lajos, A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században, Pozsony, Kalligram, 2010. ISBN 978 80 8101 319 5
KULCSÁR-SZABÓ Ernő, Magyar irodalom története 1945-1991, Bp., Argumentum, 1994. ISBN 963-7719-88-1
Magyar irodalom, főszerk., GINTLI Tibor, Bp., Akadémiai, 2010. ISBN 978963 05 8949 9
Linda Hutcheon, A Poetics of Postmodernism: History, Theory, Fiction. New York, Routledge, 2004.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Tájékozott a magyar nyelv és irodalom legfontosabb jelenség
einek és azok tagolódásának, általánosan elfogadott jellemzőinek és adatainak, a magyar nyelvi és irodalmi hagyomány legfontosabb szövegeinek és alkotóinak körében.
Európai és kulturális kontextusukra való kitekintéssel ismeri a magyar nyelv és irodalom kommunikációs formáinak, szövegtípusainak, történeti folyamatainak és jelentős korszakainak fő sajátosságait.
Tájékozott a magyar nyelvű szövegek és kulturális jelenségek nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén.
Jártasságot szerez a régi irodalmi szövegek különféle szempontú megközelítésében, elemzésében, a kutatási infrastruktúra használatában.
b) képességei
Képes értelmezni a magyar nyelv és irodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a magyar nyelvi és irodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát.
A nyelvtudomány és az irodalomtudomány jellemző kérdéseiről több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban képes írni és beszélni.
Képes a magyar nyelv és irodalom műfajilag sokszínű szövegeit és az ezekhez kapcsolódó kulturális jelenségeket a nyelvtudomány, illetve az irodalomtudomány szempontjából értelmezni.
c) attitűdje
d) autonómiája és felelőssége
A magyar nyelv és irodalom területén szerzett ismereteit alkalmazza önművelésében, önismeretében.
Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait.
