Tantárgy adatlapja
Az alapszak általánosan kötelező tanegységeit egészíti ki ez a modul, amelyben a 19. századi irodalom témájából félévenként változóan mind a magyar, mind a világirodalom jelentősebb és kevésbé jelentős, akár a kánon peremére szorult művei, műfajai kerülnek alaposabb vizsgálat alá. Speciális háttérismereteket nyújt, az irodalmi kanonizáció aktuális elmozdulásait követi. Friss értelmezői stratégiákat kínál az egyes művekhez és műfajokhoz közelítés számára. E tanegységek felvétele azok hallgatók számára ajánlott, akik alaposabban el kívánnak merülni a korszak irodalomtudományi kérdéseiben, így segítséget nyújt az egyéni tájékozódás kielégítésén túl az OTDK-dolgozatok, a szakdolgozatok elkészítésében, a tudományos munkára történő felkészítésben. E tanegység keretei között elsősorban a korszak epikai műveinek elemzésére kerül sor.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
A szemináriumvezetők aktuális elvárásai és az irodalomtudomány releváns kérdésfeltevései alapján összeállított irodalomjegyzék.
A magyar irodalom történetei, II., 1800–1919, főszerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Gondolat, Bp., 2007. ISBN 9789636930080
Magyar irodalom, szerk. GINTLI Tibor, Akadémiai, Bp., 2011. ISBN 9789630589499
DOBOS István, Alaktan és értelmezéstörténet (Novellatípusok a századforduló magyar irodalmában), Kossuth, Debrecen 1995. ISBN 0589000334792
IMRE László, Műfajok létformája XIX. századi epikánkban, Kossuth, Debrecen 1997. ISBN 9634721230
Szegedy-Maszák, Mihály (1988). "Romanticism in Hungary," in Roy Porter and Mikulás Teich, eds. Romanticism in National Context. Cambridge: Cambridge University Press, 217-239.
an> Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul: a) tudása Tájékozott a magyar nyelv és irodalom legfontosabb jelenségeinek és azok tagolódásának, általánosan elfogadott jellemzőinek és adatainak, a magyar nyelvi és irodalmi hagyomány legfontosabb szövegeinek és alkotóinak körében. Európai és kulturális kontextusukra való kitekintéssel ismeri a magyar nyelv és irodalom kommunikációs formáinak, szövegtípusainak, történeti folyamatainak és jelentős korszakainak fő sajátosságait. Tájékozott a magyar nyelvű szövegek és kulturális jelenségek nyelvi és irodalmi értelmezésének ismert eljárásai és módszerei, valamint ezek szakmailag elfogadott kontextusai és értékelései terén. Jártasságot szerez a régi irodalmi szövegek különféle szempontú megközelítésében, elemzésében, a kutatási infrastruktúra használatában. b) képességei Képes értelmezni a magyar nyelv és irodalom jelenségeinek nyelvi, illetve irodalmi sajátosságait, valamint a magyar nyelvi és irodalmi hagyományon belüli összefüggéseit, történeti beágyazottságát. A nyelvtudomány és az irodalomtudomány jellemző kérdéseiről több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban képes írni és beszélni. Képes a magyar nyelv és irodalom műfajilag sokszínű szövegeit és az ezekhez kapcsolódó kulturális jelenségeket a nyelvtudomány, illetve az irodalomtudomány szempontjából értelmezni. c) attitűdje d) autonómiája és felelőssége Felelősséget vállal szövegeiért, tudatában van azok nyelvtudományi, illetve irodalomtudományi kontextusukból következő lehetséges szakmai értékeléseinek és etikai következményeinek. Tudatosan képviseli azon módszereket, amelyekkel a nyelvtudomány és az irodalomtudomány területén dolgozik, és elfogadja más tudományágak eltérő módszertani sajátosságait. /span>
