A romantikus „nagy emigráció” teremtette meg a lengyel emigráció ethoszát, ezzel a hagyománnyal folytattak rendkívül színvonalas párbeszédet az 1945 utáni lengyel emigráns irodalom kiemelkedő képviselői. A londoni politikai és kulturális központ vezető pozícióját hamar átvette a párizsi Kultúra folyóirat és kiadó, olyan szerzőkkel, mint Czesław Miłosz és Witold Gombrowicz. A II. világháború után színre lépő nemzedék az 1980-es elejéig őrizte vezető pozícióját, aztán színre lépett a Szolidaritás-emigráció, és új korszakot nyitott.

A 2-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

−    Witold Gombrowicz: Napló 1953-1956, Pozsony, 2000. ISBN 807149383 X

−    Czesław Miłosz: A rabul ejtett értelem, Budapest, 2011. ISBN 9789630791540

−    Czesław Miłosz, Családias Európa, Pozsony, 2011. ISBN 9788081014741

Ajánlott irodalom:

−    Pálfalvi Lajos, Tény és metafora. A lengyel emigráció prózairodalma, 1945-1980, Budapest, 1993. ISBN 9637873260

−    Pálfalvi Lajos, A Transz-Atlantik megállói. Gombrowicz, Pozsony, 2015. ISBN 9786155454769

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetencia-elemeknek (tudás, képesség stb., KKK 8. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

−    A szlavisztika legalább egy résztémájában elmélyültebb ismeretekkel is rendelkezik.

−    A szlavisztika vonatkozásában tudományos megalapozottságú tudással rendelkezik annak a magyar és az európai identitás kulturális és szellemi konstrukciói szempontjából is releváns hátterével.

−    Ismeri az irodalmi, a nyelvi, nyelvészeti és a kulturális szövegek és jelenségek vizsgálatának eljárásait és az értelmezés lehetséges módozatait. Pontosan felismeri a stílusvariánsokat, le tudja írni a specializációjának megfelelő nyelv regionális változatait, rálátása van a szláv nyelvek fejlődésére.

−    Megismeri a lengyel esszéiskola kiemelkedő alakjait, kapcsolatba hozza a legnagyobb emigráns költ

őket és prózaírókat a 19. századi nagy emigráció hagyományaival.

b) képességei

−    A szlavisztikában képes az irodalmi, a nyelvi és a kulturális jelenségek történeti-összehasonlító elemzésére, valamint az azokban megnyilvánuló folyamatok értelmezésére.

−    Képes a nyelvi regiszter változatos szövegtípusait és kulturális jelenségeit eltérő szempontrendszer szerint vizsgálni, valamint ehhez adekvát értelmezési stratégiákat rendelni.

−    Képes a szlavisztika szempontjából releváns európai és Európán kívüli kulturális jelenségek multikulturális szempontú szintetizáló elemzésére.

−    Képes helyesen értelmezni a szlavisztika szempontjából releváns magyar, európai és egyéb identitásképződési konstrukciókat.

−    Látja milyen fontos szerepet játszott az emigráció a II. világháború után a lengyel irodalom és a függetlenségi ethosz folytonosságának fenntartásában.

c) attitűdje

−    Elkötelezetten és kritikusan képviseli a szláv, a magyar és európai értékeket, vallja a kulturális, vallási, kisebbségi és társadalmi sokszínűség fontosságát.

−    Szakmai érdeklődése a szlavisztikán belül elkötelezett, folyamatos. Megszerzett tudását a jelenkori társadalmi és kulturális folyamatok és jelenségek megértésére használja fel.

−    A nagy emigráció példája emlékeztet arra, hogy fe

ltétlen szakad el a saját kultúrájától az, aki más országban folytatja az életét.

d) autonómiája és felelőssége

−    Elkötelezetten képviseli szakmai, szellemi identitását.

−    Folyamatosan reflektál saját beágyazottságára, megpróbálja önmagát történeti és kulturális dimenziókban is látni és láttatni.

−    Munkája során igyekszik kapcsolati rendszerét az európai és az Európán kívüli szakmai és nem szakmai közösségek irányába is kiterjeszteni.

−    Tudásszintjének megfelelően szakmájának kérdéseihez kritikusan viszonyul.

−    Igyekszik szakterületét az európai és az Európán kívüli szakmai és nem szakmai közösségek felől is szemlélni.

−    Kellő felelősségérzettel rendelkezik a szakterületén alkalmazott módszerek vonatkozásában, evidencia számára más tudományágak autonómiája, módszertani sajátosságai.