Elnevezésünknek megfelelően egyrészt az etika (valamint az ezzel hagyományosan összekapcsolódó politikai filozófia), másrészt az esztétika képezi vizsgálódásaink tárgyát.
Noha a filozófia a kívülállók számára sokszor életidegennek látszik, épp a mi témáink fontosságáról könnyű akár a laikusokat is meggyőzni, hiszen olyan, a politikából és a mindennapi életből is jól ismert tárgyakat kívánunk a következő években vizsgálni, mint az európai értékek (köztük a szabadság, az egyenlőség, az emberi jogok, a jogállamiság) kérdése, a liberalizmus ma uralkodó formájának belső ellentmondásai, a korunkban terjedő új jelenségek és mozgalmak (identitáspolitika, eltörléskultúra, politikai korrektség stb.), a nyugati önazonosság mibenléte, a vallásszabadság helyzete, az élet tisztelete, a szexualitással és a nemekkel kapcsolatos problémák. Természetesen a teljesség kedvéért mindezek általános elméleti hátterével is foglalkozunk, így például az erkölcs történelmi változásának kérdésével, vagy az értékek objektivitásának és megalapozhatóságának problémáival. Az esztétika területén vizsgálni kívánjuk, milyen értelemben létezik sajátosan keresztény művészetfilozófia, de érintjük a művészet és az erkölcs kapcsolatát is.
Mivel filozófiai diszciplínákról van szó, észérveket használunk. Így mondanivalónkat a nem hívők számára is érthetővé tehetjük. Ez különösen azért kulcsfontosságú, mert korunkban a nyugati világot megosztó vitákban sokszor párhuzamos monológok folynak dialógusok helyett, pedig még soha nem volt annyira szükséges az indulatoktól, előítéletektől és tabuktól mentes, higgadt párbeszédre, mint napjainkban, amikor civilizációnk puszta léte forog kockán.

Csoportvezető: Turgonyi Zoltán (CV)

Programok:

2022. november 11. 10:00-16:00
Az európai értékek válsága
Konferenciánk előadásai tisztázni próbálják, melyek az európai értékek, védhetők-e érvekkel jelenlegi (Brüsszel által képviselt) formájukban, nem vezet-e a Nyugat öngyilkosságához a ma érvényben lévő (lényegében liberális alapú) értékrend, és nincs-e szükség mindezek miatt gyökeres szemléletváltásra az Európa politikai és erkölcsi rendjét meghatározó eszmei alapok tekintetében. Beszélünk az európaiság mibenlétéről, a keresztény Európa fogalmáról, az ennek felváltására törekvő szekuláris kultúráról, továbbá olyan konkrét mai kihívásokról, mint a poszthumanizmus vagy az ökológiai katasztrófa veszélye. Megvizsgáljuk, milyen választ adhat e válságtünetekre a kereszténység, különös tekintettel arra, hogy európai értékeink kialakulásában e vallás kulcsszerepet játszott. Szót ejtünk e problémakör bizonyos filozófia- és eszmetörténeti vonatkozásairól is.
Meghívó és program (letölthető pdf formátumban)
Beszámoló az eseményről az M1 Agenda c. műsorában.

 

Beszámolók:

Beszámoló a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont, Gyakorlati Filozófiai Kutatócsoportjának szombati, ’Hitvallás a közéletben és a tudományban. A keresztény identitás képviselete a politikában és napjaink elméleti vitáiban’ című konferenciájáról

 

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudomány Karának a dísztermében rendezett rangos konferencia megnyitóján annak szervezője, Turgonyi Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy több, mint harminc évvel a rendszerváltozás után ideje volna megszabadulni a történelemben és más humán tudományokban az egyoldalúan baloldali szemlélettől, amely sokszor a keresztény és/vagy konzervatív megközelítésekben is felbukkan. Miért ne lehetne szemléletváltást végrehajtani, az események, folyamatok, személyek sajátosan keresztény értékelését nyújtva? S miért ne lehetne ugyanezt a politikában is megtenni? Az utóbbi vonatkozásban a reális cél a természetjog érvényre juttatása, mert e téren észérvekkel tudunk élni, s így elvben közös nevezőre juthatunk a más világnézetű emberekkel is.

Szilvay Gergely egy keresztény realizmus esélyeiről beszélt. Ez az irányzat vitában áll korunk két divatos megközelítésével, a morál nélküli szekuláris realizmussal és a keresztény idealisták apolitikus, moralizáló és pacifista nézőpontjával is. A keresztény realizmust olyan szerzők nyomán helyezhetjük el, mint Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, T. S. Eliot vagy R. Niebuhr.

Alapja a valóságból kiinduló antropológiai pesszimizmus. Nem tagadja a morált, vannak elvei, ideáljai, de tudja, hogy mennyit várhat el az embertől. Kiindulópontja a bibliai antropológia és a történelem tapasztalata. Ugyanakkor felismeri az emberben rejlő jót és sajátja az evangéliumi remény. A keresztény realizmus törekszik a jóra, lokalista, vallja a szeretet rendjét és értékeli a nemzetet. Szent Ágoston Isten városáról című művéhez hasonlóan civitas mixtaként, kevert létezőként ismeri fel nemcsak az emberi közösséget, hanem az emberi személyt is.

Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja a szabályozási paradigmáról tartott előadásban rámutatott, hogy a túlzott szabályozás és protokollok a termelési folyamatba illesztett kis legókká silányíthatják az emberi személyt. A potyautasok (saját érdekeikre összpontosító, nyereségvágyó és közösségromboló egyének) korát éljük, ami ellentétes a keresztény identitással, társadalmi eszménnyel. Ferenc pápának a Pázmányon elhangzott beszédéből kiindulva Birher arra hívta fel a figyelmet, hogy az erőforrásokból aránytalanul sokat elvenni akaró potyautas ellentétes azzal az antropológiával, ami felismeri, hogy az ember többet tud létrehozni, mint amennyit az anyag biztosít számára.

Egy jól működő társadalom kontrollálja a potyautast és nem engedi a jelenséget túlsúlyba kerülni. Szükség van a szabványokra, protokollokra, de ezek nem elegendőek. Kell melléjük a vallás és az erkölcs szabályozása, iránymutatása is. Az előadó két utat, két változási lehetőséget lát: a pusztulást vagy a megtérést. Harmadik lehetőség nincs.

Turgonyi Zoltán előadásában folytatta a megnyitón megpendített természetjogi megközelítés témáját. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a plurális világban szükséges érvekkel megfogalmaznunk, hogy miért vagyunk keresztények. Egyénként és társadalmi, közösségi szinten egyaránt. Ha a logikai érvelés kedvéért (szigorúan hipotetikusan és átmenetileg) elfogadjuk, hogy a kereszténység igazsága az ész számára nem bizonyítható, erkölcsi normák betartására akkor is motiválnia kell a társadalomnak az embereket. Ehhez azonban az erkölcsi nevelés nem elegendő, hanem szükséges egy jutalmazó mechanizmus is, amire a legjobb útnak a vallások által kínált túlvilági élet jutalma tűnik.

Ennek biztosítása érdekében az államnak olyan vallással kell szövetséget kötnie, amely a természetjognak megfelelő ún. kétfunkciós erkölcsöt képviseli (azaz, szemben a liberalizmussal, nemcsak az egyént, hanem a helyes értelemben vett közjót is védi), továbbá értékesnek tartja a világot, ennek megismerésekor módszertani ateizmust alkalmaz, és elvileg különválasztja a vallási és a politikai közösséget. A kereszténység ezen feltételeknek mind megfelel, tehát jó szövetségese lehet az államnak az erkölcsért vívott küzdelemben.

Kuminetz Géza, a PPKE rektora az egyetem eszményén keresztül vázolta fel a tudományos közélet sajátos kérdéskörét. Úgy látja, hogy korunkban a tudományok nem feltétlenül az igazságot szolgálják és a prosperitás ellenére fenyegető krízist is tapasztalunk. Ezen a válságon az emberséggel társult valódi tudomány segíthet túljutni. Az egyetem eszménye az oktatás, a kutatás és a személyiség fejlesztésének teljességét nyújtja, s ezen komplexitás miatt alkalmas a téma kiindulási pontjává válni.

Tisztázni kell – mondja Kuminetz – a magán- és a közélet fogalmát és azt, hogy hol a helye a tudománynak és az egyetemnek a társadalom életében. Megvizsgálva az egyetem történelmi szerepeit és modelljeit, ma egy gazdasági, technikai és despotikus modellt láthatunk. Ebben a közösségek helyett alkalmi szakértői teamek és projektek dominálnak, a kutatás részproblémákra irányul, atomizálódik és nem foglalkozik a világképpel. Egyúttal egy, a finanszírozó cégek, érdekkörök által dominált tekintélyelvű szerepet tapasztalunk.

Ezzel szemben egy közösségi jellegű (eredményeit, problémáit megosztó, nyilvános diskurzusú), egyetemességre törekvő, világképbe illeszthető és önkritikus tudományeszményre lenne szükség. Ehhez azonban szükség van az autonóm egyetemekre és az ezekhez támogatóan viszonyuló morális államra.

Zimányi Ágnes azzal a szomorú felismeréssel kezdi előadását, hogy a legtöbb ember jól elvan Isten nélkül. Ezért legtöbbször a tudomány és a közélet emberei is közönyös és hitvallás nélküli emberek, akik példájukkal erre az alapállásra hívnak másokat is. Ezzel szemben a kereszténység alapja, hogy hitünket meg kell vallanunk és fel kell mutatnunk az élet minden területén. Ez azért különösen fontos, mert ma a személyes tanúságtétel meggyőzőbb, mint a tudományos istenérvek. Nem válhat a tudomány az egyetlen életvezető elvvé, hanem szükség van a vallásra, a metafizikára és a hitre.

Az előadó mindezt Pauler Ákos életművén keresztül szemlélteti, majd kijelenti, hogy a Nyugat jövője a kereszténység megújulásán múlik. Az ehhez szükséges változást magunkon kell kezdenünk és hoznunk kell egy alapvető döntést. Válságainkból, problémáinkból a megélt evangéliumi kereszténység a kivezető út.

Hörcher Ferenc saját kutatási módszertanából és nézőpontjából kiindulva megvizsgálta a gyakorlati filozófia összeegyeztethetőségét a metafizikával és a hittel. A változó, emberi dolgokra vonatkozó gyakorlati filozófia a valószínű cselekvésre, tudásra törekszik és a helyes cselekvést jelöli ki. A gyakorlati filozófia a választott életforma indirekt visszaigazolásain keresztül implicit metafizikát és implicit vallásos gyakorlatot tud felismerni. Ami ennél több, ott elkerülhetetlen a kegyelem szerepe.

Hörcher említi a művészetnek az istentapasztalat terén nyújtott lehetőségét, valamint Ritter kompenzációelméletét és Böckenförde paradoxonját. Ritter tétele úgy szólt, hogy a társadalomnak szüksége van egy szervre, amely kompenzálja a történelemnélküliséget; Böckenförde pedig mindezt a liberális jogállam megalapozási problémáira vonatkoztatta és a vallás fontosságára, vákuumbetöltő szerepére mutatott rá.

Varga Péter a 2019-ben induló német szinodális útról és annak recepciójáról tartotta előadását. A most is zajló római szinódussal nem azonos német folyamat egy ellentmondásos tárgyalássorozat. Eredetileg az abúzusok kivizsgálására hozták létre, de időközben dogmatikai és egyházkormányzati témák is napirendre kerültek. Ezt a változtatást a vétójoggal rendelkező püspökök nem akadályozták meg. A német szinodális út a tervek szerint egy tanács formájában állandósul majd és ebben már nem lesz püspöki vétó. A Vatikán többször kritikával illette a folyamatot és mások is aggodalommal figyelik egy esetleges ’második evangélikus egyház megszületését’.

Varga szerint a jól vezetett magyar egyház tagjaiként is tanulságos figyelemmel kísérni az eseményeket. A német szinodális út nem célozza az Egyház elhagyását, ugyanakkor ellentétbe kerül a hagyománnyal és veszélye egy feltartóztathatatlan folyamat elindulása (mind a szexualitás, mind a tekintély, mind az LMBTQ témáiban). Hátterében egy autonóm fogalom, az újkor feltétlen szabadságfogalma fedezhető fel. Válaszként a Fides et ratio nem csupán megerősítő, hanem immár korrigáló hit–ész viszonyát mutathatjuk fel.

Nádor Koppány Zsombor Intézetünk vezető kutatója az EU értékeinek keresztény alapjait vizsgálta meg. Ezt, az emberi méltóság fogalmát körüljáró előadást hamarosan önálló tanulmányként közli a Szent István Intézet.

 

Nádor Koppány Zsombor