Kutatások szakmai hitvallás

A kutatócsoport kinevezett vezetője

Prof. Dr. Csath Magdolna
rektori főtanácsadó

Önéletrajz 
Publikációk

Elérhetőség
csath.magdolna@ppke.hu

Csath Magdolna (szerk.): Versenyképességi mozaik
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2021
(könyvismertető)
Készítette: Nagy Balázs
A feltöltés dátuma: 2022. április 20.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézetének vezetője, Csath Magdolna szerkesztésében, az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent a Versenyképességi mozaik című könyv, amely az Intézet küldetése szempontjából is fontos területeket vizsgál.

A kötet elején Csath Magdolna részletes szakirodalmi ismertetésen keresztül mutatja be a versenyképesség fogalmát és annak folyamatos változását, különös hangsúlyt helyezve a versenyképesség puha tényezőire. Nagy Balázs, az Intézet munkatársa a versenyképesség mérés lehetőségét a nemzetközi elemzések összegzésével világítja meg.

Szentes Tamás, a versenyképesség egyik meghatározó hazai kutatója a nemzeti versenyképesség meghatározásának nehézségeire hívja fel a figyelmet. Rámutat a versenyképesség és az aszimmetrikus kapcsolatrendszerek világgazdasági jelentőségére, valamint arra, hogy utóbbival kapcsolatban csak utalások találhatók a versenyképességi jelentésekben. E jelentések közül a World Economic Forum (WEF) éves kiadványát tekinti át részletesen, kiemelve annak gyenge pontjait, tartalmi és módszertani változásait.

Csath Magdolna az elméleti bevezetés után a versenyképesség javításának gyakorlatát a nemzeti versenyképességi tanácsok gazdasági szerepén keresztül mutatja be. Ezek áttekintése után részletesen ismerteti a magyar Nemzeti Versenyképességi Tanács munkáját, melynek ő maga is tagja, és összeveti annak tevékenységét több ország versenyképességi tanácsa működésével. Ez után részletesen elemzi a fenntarthatóság és a versenyképesség kapcsolatát, és felhívja a figyelmet a körforgásos gazdasági modell jelentőségére.

Trautmann László „viszi tovább" a fenntarthatóság gondolatát és ismerteti ennek közép- és hosszú távú gazdaságpolitikai szempontjait. A témát átfogó szemlélettel járja körbe, a fenntarthatóság intézményrendszerétől kezdve az ökológiai szempontokon át a társadalmi fenntarthatóságig mutatja be az előttünk álló megoldandó feladatokat.

Vinogradov Szergej a társadalmi tőke és a versenyképesség kapcsolatát elsősorban a kapcsolati tőke, az értékek, a bizalom és a társadalmi kohézió szempontjából vizsgálja. Értelmezésében a társadalmi tőke egy önmagát újrateremteni képes nemzeti vagyonelem, amely a versenyképességgel input és outcome oldalon is szoros kapcsolatban van.

A társadalmi tőke fejezet is rámutat arra, hogy a kötet szerzői a versenyképesség „emberi" oldalát kiemelt jelentőségűnek ítélik. Ezt erősíti meg Csath Magdolna a humán vagyon és versenyképesség kapcsolatát feltáró fejezete, valamint a tudás hasznosulásával szoros kapcsolatban álló innovációs tőke értelmezése. Ezen elméleti alapokra építve Pongrácz Ferenc és Horváth Klaudia az innovációs ökoszisztémákat mutatja be, amelyek egyik alappillérét az együttműködések jelentik.

Varga János az MKKV-szektor társadalmi-gazdasági szerepét vizsgálja. Elemzésében rámutat arra, hogy ezek a vállalkozások a korábban bemutatott területek (innovációs együttműködések, fenntarthatóság, társadalmi tőke, versenyképesség) tekintetében fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, ezért szerepüket erősíteni kellene, mivel ezek a vállalkozások segítenék a magyar gazdaság rugalmasabb működését az átalakuló világgazdaságban.

Káposzta József a versenyképesség területi vonatkozásait ismerteti és a regionális versenyképesség kapcsolatrendszerét tárja fel. Elemzésében megjelennek a térgazdasági növekedés átfogó kérdései, a globalizáció regionális versenyképességre gyakorolt hatása és annak kapcsolatrendszere.

A kötetet Csath Magdolna fejezete zárja, amelyben napjaink egyik meghatározó jelenségével, a digitalizációval foglalkozik. Ebben megvilágítja a vállalkozások digitális átalakulása, a termelékenység és a nemzeti versenyképesség kapcsolatrendszerét, valamint bemutatja a digitális versenyképesség mérésének legfontosabb módszereit.

Összességében a szerzők a versenyképességet rendszerszemléletben értelmezik, ezért az egyes fejezetek – bár mozaikszerűen épülnek fel - de egyértelműen kiegészítik egymást. A gazdasági értelemben vett versenyképességen túl a szubjektív jóllétre, környezeti és társadalmi fenntarthatóságra gyakorolt hatást is vizsgálják, nagy hangsúlyt helyezve az emberre, a tudásra, amelyet a legfontosabb nemzeti vagyonelemként értelmeznek rámutatva arra, hogy versenyképességet javítani csak a humán vagyon erősítésével lehet.

Az online kiadás elérhető a MeRSZ-en:
https://mersz.hu/csath-versenykepessegi-mozaik
Nyomtatott kiadásban pedig a Kiadó honlapján:
https://akademiai.hu/pgazx00083-versenykepessegi-mozaik.html

 

Előadók jelentkezését várják az International Conference of the Restructuring of the Global Economy (ROGE) szervezői

Az augusztus 8-9-én megrendezett konferenciára 2022. június 20-ig várják azon kollégák jelentkezését, akik előadóként vennének részt az eseményen. További információk itt érhetők el.

 


Az „Innovációs sikerfeltételek a kis-és közepes vállalkozások (MKKV-k) körében" című innovációs kutatási projektben elkészült harmadik tanulmány műhelyvitája
Szerző: Dr.Csath Magdolna és Dr. Nagy Balázs
A feltöltés dátuma: 2022. április 10.

A Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet innovációs kutatócsoportja által készített harmadik tanulmány műhelyvitájára 2022. április 5-én került sor a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) székházában.

A kutatócsoport és a Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet vezetője, Csath Magdolna által vezetett vitán részt vett Dr. Szabó István, az NKFIH tudományos és nemzetközi elnökhelyettese, felkért hozzászólóként Pomázi Gyula Zoltán, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke, továbbá a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem egy-egy oktatója, valamint a kutatócsoport tagjai.

A műhelyvitán Pongrácz Ferenc mutatta be a Pongrácz Beata Katarzynával közösen írt „A lengyel és a magyar innovációs rendszert leíró egyes mutatók összehasonlító elemzése" című tanulmányt. A tanulmány készítésének indoka, hogy a lengyel gazdaság pozíciói az utóbbi években a magyarnál gyorsabban javulnak, amelynek okait érdemes felkutatni, és a jó megoldásokat lehetőség szerint átvenni, alkalmazni.

A tanulmány széleskörű adatbázisra támaszkodva, jelentős számú mennyiségi mutató értékének összehasonlításával elemezte a lengyel és a magyar teljesítmények közötti eltéréseket. A mutatók között elsősorban input és output mutatók szerepeltek, eredmény – azaz outcome mutatók - kevésbé. Nem is tett a tanulmány elméletileg sem különbséget az „output" és az „outcome" adatok között, amit a tanulmány véglegesítésénél majd javítani szükséges.

Az input mutatók között szerepelt például a GDP arányos K+F ráfordítás és a kutatók száma. Az output mutatók között pedig vizsgálták a szerzők a szabadalmi bejelentések számát, a munkatermelékenységet és foglalkoztatás szintjét. Kiemelték például, hogy Lengyelországban a munkatermelékenység (egy ledolgozott munkaórára jutó reál GDP) jelentősen, közel 20 százalékkal nőtt 2015 és 2020 között, míg Magyarországon ez a növekedés csak 12 százalék volt. A vita során azonban felmerült, hogy nem ezt a termelékenységi mutatót célszerű alkalmazni, hanem egy olyat, amely jobban hangsúlyozza a helyben hozzáadott érték nagyságát, hiszen éppen ez az az érték, amely jelentősen befolyásolja a gazdasági pozíciók javíthatóságát.

Bevezetőjében a nemzetközi innovációs mérések eredményeit is ismertette az előadó. Egyik fontos megállapítása volt, hogy bár Magyarország az innováció több mutatójára jól teljesít, de több mutató esetén is lemarad Lengyelország mögött. Ilyen például a felsőfokú végzettségűek aránya és a PISA eredmények.

A felkért hozzászóló arra hívta fel a figyelmet, hogy jó lenne, ha a tanulmány az adatok eltérései mögötti okokat is részletesen bemutatná, hiszen csak úgy lehetne követendő mintákra, használható jó megoldásokra találni Magyarország számára. Elsősorban a jobb humán adatok és szabadalmi eredmények okainak feltérképezése lenne fontos. Szükség lenne továbbá az állami innovációs rendszer hatékonyabb működését, valamint az innovációs ökoszisztémák eredményességét befolyásoló tényezők részletesebb bemutatására is. Felmerült az is, hogy az adatokat frissíteni szükséges, mivel az Eurostat adatbázisában a tanulmányban használt adatoknál frissebbek is elérhetők.
Az elhangzott javaslatok alapján a szerzők kiegészítik és továbbfejlesztik tanulmányukat, amely majd felkerül az Intézet honlapjára.

A harmadik mühelyvitán várhatóan egy további kutatócsoport tag, Dr. Vinogradov Szergej (MATE) mutatja be tanulmányát. Témája az innováció társadalmi-emberi feltételei lesz.

A műhelyviták az „Innovációs sikerfeltételek a kis-és közepes vállalkozások (MKKV-k) körében" (azonosítószám: 2020-2.1.1-ED-2021-00175) című kutatási projekt keretein belül kerülnek megvalósításra.

A vitán készült felvételek:

 

 

Az „Innovációs sikerfeltételek a kis-és közepes vállalkozások (MKKV-k) körében" című innovációs kutatási projektben elkészült két tanulmány műhelyvitájának tapasztalatai
Szerző: Dr.Csath Magdolna és Dr. Nagy Balázs
A feltöltés dátuma: 2022. március 30.

2022. március 23-án, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) székházában tartotta első műhelyvitáját a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézetének kutatócsoportja.

Az eseményen Csath Magdolna kutatásvezetőn, a kutatókon és az Intézet munkatársán kívül részt vett Dr. Szabó István, az NKFIH tudományos és nemzetközi elnökhelyettese is. A műhelyvita felkeltette az akadémiai szféra képviselőinek érdeklődését, hiszen több egyetemi oktató és kutató volt jelen. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett az Óbudai Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a KAVOSZ Zrt. szakértői is elmondták javaslataikat az elkészült tanulmányokkal kapcsolatban.

Az „Innovációs sikerfeltételek a kis-és közepes vállalkozások (MKKV-k) körében" (azonosítószám: 2020-2.1.1-ED-2021-00175) című kutatási projekt keretein belül Csiba Kitti és Horváth Klaudia Gabriella mutatta be elkészült műhelytanulmányát.

Csiba Kitti „Innováció Luxemburgban - Luxemburg innovációs intézményei, a helyi kkv-k jelentősége és támogatási lehetőségei" címmel tartotta meg előadását, amelyben az Európai Unió legmagasabb egy főre eső GDP-jével rendelkező országát mutatta be, kiemelve azokat a tényezőket, amelyek az innováció erősödéséhez vezettek. Az előadó rámutatott az ország multikulturális jellegére, kiemelve, hogy a soknyelvűség nemcsak a külföldi befektetők számára teszi vonzóvá Luxemburgot, hanem a hazai vállalkozások innovációs tevékenységét is támogatja. Csiba Kitti felhívta a figyelmet a digitalizáció innovációban betöltött szerepére és a gazdasági szereplők együttműködésének szükségességére is.

A luxemburgi innovációs infrastruktúra kialakulásának története számos kelet-közép-európai ország számára szolgálhat mintaként, hiszen – ahogy a tanulmányból kiderül – az ottani innovációs rendszer alapjait már a '80-as években lerakták (például létrehozták az innovációt támogató Luxinnovation szervezetet).

Az előadás kiemelte, hogy a kkv-k támogatása a gazdasági sokszínűség biztosításának fontos eszköze, ezért azok az innovációs projektek, amelyekben kkv-k is részt vesznek, nagyobb támogatást kaphatnak.
Az előadás végén Csiba Kitti az innováció lehetséges finanszírozási eszközeiről is említést tett, kiemelve a kockázati tőkebefektetések, valamint a nemzeti és az Európai Uniós támogatások szerepét. Hangsúlyozta továbbá az egyetemek fontosságát az innovációs folyamatban. Magyarország innovációs rendszerének fejlesztéséhez átvehető jó példaként a nyitottságot és az alulról jövő kezdeményezések szerepének növelését említette meg.

Horváth Klaudia Gabriella „A nagyvállalatok és az MKKV szektor hasonlósága és különbségei az innovációs tevékenység és az innovációs folyamatok szempontjából – mi a helyzet Magyarországon?" című műhelytanulmányában és az előadásában is rendkívül széles nemzetközi szakirodalmi elemzést mutatott be.

Tanulmányának figyelemre méltó eleme az input - output - outcome szemlélet alkalmazása. Az input tényezők esetén a szerző elsősorban a K+F ráfordításokat, az output tényezőknél a szabadalmi bejelentéseket, míg az outcome típusú változóknál az eredményességet és hatásosságot emelte ki. A műhelytanulmányban felhívja a figyelmet a vállalati méretkategóriák szerinti elemzés (MKKV szektor és nagyvállalatok) fontosságára az innovációs lehetőségek, előnyök és hátrányok megitélésében. A területi és vállalkozásdemográfiai adatok ismertetése után az MKKV szektor innovációs teljesítményét jellemezte Magyarországon. Statisztikai adatokra hivatkozva kiemelte, hogy a kisvállalkozások sem innovációs teljesítményben, sem termelékenységben nem maradnak el a nagyvállalatoktól.

Horváth Klaudia Gabriella végül három olyan szakpolitikai javaslatot fogalmazott meg, amelyek javíthatnák a hazai innovációs teljesítményt. Ezek a tudatos innovációmenedzsment kialakítása, a versenyt ösztönző gazdasági környezet létrehozása és a gazdaság szereplőinek együttműködése.

A szerzők, a szakmai vitán elhangzott javaslatok figyelembevételével véglegesítik műhelytanulmányukat, amely a későbbiekben elérhető lesz a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézetének honlapján is.

Az elkészült műhelytanulmányok bemutatása folytatódik, 2022. április 5-én „A lengyel és magyar innovációs rendszert leíró egyes mutatók összehasonlító elemzése" című tanulmány vitája kerül napirendre.

 

 


A kis- és családi vállalkozások gazdasági és társadalmi szerepe
Szerző: Nagy Balázs
A feltöltés dátuma: 2022. január 5.

A családi vállalkozások kifejezést a köznyelvben gyakran használjuk a kis, elsősorban egy családhoz kötődő vállalkozások jellemzésére. Jelen tanulmányban ezt a fogalmat járjuk körbe és mint látni fogjuk jóval komplexebb témáról van szó, mint elsőre gondolnánk. Önmagában a családi vállalkozások értelmezése is jelentősen eltérhet a kutatók munkáiban. E bizonytalanság és a fogalmi különbségek vezetnek ahhoz, hogy csak becsülni tudjuk a magyar családi vállalkozások számát. Fontos azt is kiemelni, hogy bár elsősorban a kisvállalkozásokat illetik családi jelzővel, mégis a világ legnagyobb méretű és legnagyobb árbevétellel rendelkező cégei közül több is családi vállalkozásnak minősül. Ahogy arra utaltunk, minden a fogalmi kereteken múlik.

A Magyarországon működő vállalkozások jelentős többsége a kis- és középvállalkozások közé tartozik, ezért e szektor adja a családi vállalkozások zömét. A tanulmányban bemutatjuk a hazai vállalkozások szerkezetét, különös tekintettel a méretkategóriákra, valamint néhány hazai és nemzetközi tanulmány eredményének segítségével ismertetjük a családi vállalkozások lehetséges számát és arányát Magyarországon, illetve néhány további országban. Ezek mellett rámutatunk a több évszázada működő családi vállalkozások szerepére, valamint az előttük álló kihívásokra.

A tanulmány teljes terjedelemben ide kattintva tölthető le.

 

Könyvajánló
Nagy Balázs

Csath Magdolna
Fejlődési csapdaveszély a pandémia után
Kairosz Kiadó, Budapest, 2021

A könyv címében szereplő téma talán nem is lehetne aktuálisabb. A közepes jövedelmi vagy közepes fejlettségi csapdát érintő kutatások az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kaptak. Csath Magdolna egyértelműsíti, hogy a közepes jövedelmi helyzetet tágabb kontextusban értelmezi, ezért használja következetesen a fejlődési csapdaveszély kifejezést. A könyv aktualitását az is alátámasztja, hogy korunk egyik meghatározó jelensége, a pandémia után szükséges fejlesztéseket veszi számba.

A szerző műveiben rendszeresen megjelenik, hogy kizárólag a GDP alapján nem lehet megítélni az országok fejlettségét, hiszen egyrészt a bruttó hazai termék tartalmazza a repatriált profitot, másrészt a természetkárosító, negatív társadalmi hatást kiváltó gazdasági tevékenységek is növelik a mutató értékét. Éppen ezért használ a fejlettség, a nemzeti vagyon meghatározására egy olyan mutatórendszert, amely a következő pillérekre épül: gazdaság és gazdaságszerkezet, tudásvagyon, tudásráfordítások, oktatás, egészség, illetve energiaintenzitás és erőforrás termelékenység. Ezeket a területeket számos mutatóval írja körül, melyek a legismertebb nemzetközi adatbázisokból (elsősorban Eurostat) származnak.

A könyv egyik hangsúlyos fejezete a termelékenység szerepét vizsgálja a közepes fejlettség csapdájába kerülés szempontjából. Itt bemutatásra kerül, hogy egyrészt a magyar gazdaság termelékenysége általában gyengébb, mint a cseh vagy osztrák adat, másrészt a hátrány nem köthető vállalati mérethez, hiszen a mikro- és kisvállalatoktól kezdve egészen a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalatokig kimutatható ez a termelékenységi különbség. A szerző azonban nemcsak a problémát vázolja fel, hanem a lehetséges megoldást is bemutatja, melynek két legfontosabb eleme a tudás és az innováció.

Utóbbi kapcsán részletesen ismerteti azokat a típusokat, amelyek különösen fontosak: nyitott innováció, innovációs hurkok, ökoszisztémák, klaszterek, kormányzati innováció. E felsorolásból látható, hogy az államnak is fontos szerepet tulajdonít a gazdaság innovativitásának fokozása szempontjából. Az állami szektornak egyrészt példát kell mutatni az innovatív megoldások bevezetése terén, másrészt támogatnia kell a gazdaság szereplőinek innovációját. Csath Magdolna szerint ennek egyik eszköze lehet a kutatás-fejlesztési tevékenység ösztönzése, valamint az innováció bölcsőjének számító kisvállalatok üzleti környezetének bürokráciamentessé alakítása. Az MKKV-k támogatása azonban nemcsak az innováció miatt fontos, hanem a gazdasági fenntarthatóság szempontjából is.
A szerző kiemeli, hogy a családi vállalatok a társadalmi fejlődés fontos szereplői, hiszen olyan értékeket közvetítenek a generációk között, mint a kultúra, az értékrend vagy éppen a tradíciók. Bár Magyarország történelmi sajátosságai miatt ezek a vállalkozások még csak „gyerekcipőben" járnak, mégis - a hosszú távú szemléletet előtérbe helyezve - kiemelt figyelmet kell fordítani rájuk.

Összességében rámutat arra, hogy bár a csapdahelyzet veszélye valós, de „nemzetépítő és hosszabb távra előretekintő gazdaság- és társadalompolitikával, megfelelő tudás-, egészségügyi és környezetmegóvó beruházásokkal" még elkerülhetjük a csapdahelyzetet. E könyv pedig a gazdaság szereplőinek ad egy támpontot arra, hogy mire kell helyezni a hangsúlyt ennek érdekében.


Ökológiai gazdálkodás
Dr. Farkas Flóra

Mentor
Prof. Dr. Csath Magdolna

1. Absztrakt

Ez a dolgozat a fenntartható fejlődés részét képező fenntartható mezőgazdaság egy sajátos ágának, az ökológiai gazdálkodásnak a vizsgálatát és elemzését tűzte ki célul. Körül járom a biogazdálkodás magyarországi helyzetét – kitekintéssel az európai országok e területen elért teljesítményére, eredményeire is, összehasonlítva azokat a hazaiakkal. Megvizsgálom az ágazat mennyiségi, területi, valamint humán-mutatóit, az ökotermékek magyar és európai piacokon képviselt arányát, fogyasztását, illetve az azok értékesítéséből befolyt árbevétel nagyságának alakulását: azokat az adatokat, melyekből az agroökonómia térnyerése, fejlődése (vagy éppen annak esetleges megtorpanása) megállapítható.

A dolgozat végén pedig számba veszem az ökogazdálkodás előtt a magyar piacon tornyosuló akadályokat, azokat a körülményeket, melyek gátolhatják az ágazat tekintetében Magyarország felzárkózását a fejlett biofogyasztó nyugat-európai országokhoz. Befejezésül ezen akadályozó tényezők leküzdésére vázolok megoldásokat, hiszen – ahogy az szándékom szerint a jelen esszé egészén érezhető és abban több helyen is ismertetésre kerül – a fenntartható mezőgazdaság azáltal, hogy egyszerre van hatással a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra, fontos eszköz lehet a túlfogyasztásból, természeti erőforrások elhasználásából eredő problémák legyőzésére.

2. Bevezetés

Az ember mostanra a Föld állapotának változásaira legnagyobb hatással bíró természeti tényezővé vált. Átalakította a természeti környezetet, mely százszor gyorsabban változott az elmúlt 100 évben, mint az ember megjelenése óta bármikor. Fizikai, biológiai és társadalmi feltételeire mind saját, mind az általa kialakított gazdaságok működése, az egyes természeti erőforrások rendelkezésre állása és állapota befolyással van. Hiszen a társadalom, annak gazdasága és a természeti környezet összetartozó rendszert alkot, melynek bármely rendellenessége rendszerszintű megoldást igényel.1 Éppen ilyen holisztikus, mindenre kiterjedő, rendszerben gondolkodó megoldást kíván és próbál nyújtani a fenntartható fejlődés, melyhez pedig személetváltásra van szükség.

A fenntartható fejlődés (sustainable development) – ahogy az az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1987-es Brundtland-jelentésében szerepelt – olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, termelési folyamatoké, társadalmaké stb.), amely „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket." A definíciót jobban kifejtve megállapításra került az is, hogy korlátok szükségesek a mai technológiáink számára annak érdekében, hogy ne merítsük ki a természeti környezetet és ne terheljük túl a bioszférát, melynek pedig fontos eszköze – a jelentés szerint – a gazdasági növekedés és a velejáró túlfogyasztás fenntarthatósági útra terelése. A mennyiségi növekedést tehát minőségi növekedésnek kell felváltania, mely együttjár a termelés anyag- és energiaigényének csökkenésével, valamint társadalmi szinten a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek mérséklődésével. Fontos elv, hogy a gazdaság, a környezet és a társadalom egymásra kölcsönösen hatnak, azok egymástól nem választhatók el, így a fenntartható fejlődés 3 pillére a gazdasági, a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság.2

A fenntartható fejlődésnek szerves részét képezi a fenntartható mezőgazdaság is, mely a gazdaság – környezet – társadalom egymástól elválaszthatatlan, együttesen értelmezendő és értelmezhető hármasának mindegyik dimenzióját érinti. Egyrészt a gazdaság része, a nemzetgazdaság földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó ága, másrészt hatással van a környezetre, hiszen annak terhelése, szennyezése szempontjából nem mindegy hogyan neveljük, termesztjük a növényeket, milyen technológiákat használunk. S végül – de nem utolsósorban – a mezőgazdaság eredményét, a terményeket mi, emberek fogyasztjuk, s épp emiatt fontos, hogy ezek milyen minőségűek, mekkora a tápanyag- és vitamin-tartalmuk. Így tulajdonképpen a mezőgazdasággal formált természeti környezet minősége kihatással van életminőségünkre is.

A fenntartható mezőgazdaság mérésére szolgál többek között az ökológiai gazdálkodás – illetve az azzal művelt termőföldek aránya egy adott országban. Ez sajnos Magyarországon nagyon kevés: míg szomszédunkban, Ausztriában a termőföldek közel ¼-ét ökológiai gazdálkodással művelik, Magyarországon ez az arány csupán 5 %. Azon túl, hogy szignifikáns szerepet tölt be a környezet védelmében, hiszen nem okoz visszafordíthatatlan környezet és termőföld károsítást, ugyancsak mérlegelni kellene a társadalmi fenntarthatósághoz való hozzájárulásának jelentőségét: az ilyen gazdálkodással termelt, előállított áruk magasabb áron adhatók el, így magasabb hozamot, jövedelmet jelentenek a gazdálkodóknak – szintén hozzájárulva az életminőség növeléséhez.

A környezeti fenntarthatóság részét képezi az ökológiai gazdálkodás által óvott biodiverzitás, azaz az ökoszisztéma változatossága, mely tulajdonképpen a fenntartható fejlődés alapja. A természet által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások közé tartozik például a beporzás, a klíma-szabályozás, az árvízvédelem, a talaj termelékenysége, élelmiszerek, rostok és gyógyszerek előállítása. Mindennek értékét az ember által folytatott, nem fenntartható gazdasági tevékenység, a rossz erdő- és mezőgazdasági módszerek csökkenthetik, csökkentik. Ez pedig az ökoszisztéma összeomlásán keresztül a gazdasági és a társadalmi rendszer összeomlását is okozhatja.

3. Túlélni a fejlődést

A világ népességének több mint 60%-a ma már városokban él.3 Kényelemben ugyan, de abszolút kiszolgáltatva az államnak, melynek működését egy világjárvány könnyedén és jelentősen elbizonytalaníthatja – ahogyan ez megfigyelhető volt a COVID-19 járvány esetén is. Az emberek szinte teljesen eltávolodtak a természettől (pedig Anteus legendája is arról szól, hogy rendkívül sebezhető az az ember, aki eltávolodik az anyaföldtől). Az agglomerációkban lakók ökológiai lábnyoma nagyobb lett, mint sok városi panellakóé4 – hiszen a legtöbben vidékről a távoli városokba ingáznak be munkahelyükre, miközben otthoni kertjeiket parkosítják, azokban csupán a pázsitot gondozzák – mind levegőszennyezés, mind zajszennyezés szempontjából rendkívül káros módon.

Ronald Wright A fejlődés rövid története című könyvében így fogalmaz: az ipari forradalom óta eltelt 200 évben mintha egy „fejlődési csapdában" vergődnénk: egyre jobb és egyre több gépet próbálunk alkotni, mert azt gondoljuk, hogy a fejlődés ugyanannak az ismétlése. Azonban már 200 éve ugyanezt csináljuk, az ismétlés önmagában pedig nem fejlődés. A technológia igényeink azonnali kielégítésére való felhasználása, és a „költségek" jövő nemzedékekre terhelése olyan csapda, melybe az emberiség újra és újra belesétál, ez azonban éppen a valódi haladást akadályozza. Mai tudásunk szerint a testünk és az agyunk az elmúlt 50.000 évben nem sokat változott, ugyanakkor mindössze 5.000 éve élünk csupán civilizációban, ami az evolúciós történelmünk kevesebb mint 0,2 %-a, a maradék 99,8 %-ban vadászatból és gyűjtögetésből tartottuk fenn magunkat, ez az életmód formált minket. Lényegileg ugyanolyanok vagyunk, mint a kőkorszaki vadászok, az életünk amiatt más, mint az övék, mert a kultúránk nagyon gyors ütemben fejlődött – elszakadva a természetes evolúció ütemétől. Emberi természetünk tehát még a kőkorszaki, vadászó, gyűjtögető ember természete, tudásunk és technológiánk, tehát képességünk viszont aránytalan mértékben felfejlődött.5

Régi felvidéki mondás szerint azonban „a kutya is jó dolgában vész meg". A túlzott elkényelmesedés, a kényelmes életmód és a fogyasztói társadalom által megkövetelt túlfogyasztás, a „mindig többet, szebbet, kényelmesebbet" szemlélet mind a kutatók, mind a fejlesztők és a pénzügyi világ szereplői esetében érvényesül, az emberiség pedig követi őket hallgatólagos beleegyezéssel, ragaszkodva a bőséghez, a kényelemhez. Biológiailag nem vagyunk ilyen mértékű fogyasztásra programozva, természetünk nem ilyen. Az emberi természet egyfajta utánzásra épül, azt csináljuk, amit mások: ami amellett, hogy fontos (hiszen, mintha azt mondanánk: „Te akarok lenni, olyan akarok lenni, mint Te, azt akarom, hogy szeress és én is szerethesselek"), egyben a probléma gyökere is – hangzik el a Túlélni a fejlődést című, 2011-ben megjelent kanadai dokumentumfilmben. Hiszen ez az utánzásra épülő folyamat ahhoz vezet, hogy ha a másik fogyaszt, akkor én is fogyasztok, utánzom ebben (is), nem cselekszem másképp, nem én leszek az első, aki nem fogyaszt.
Az anyagi javak felértékelődtek, előtérbe kerültek – kérdés, hogy tudunk-e ezen változtatni, visszább tudunk-e venni a túlzott fogyasztásból, hogy egy élhető világot hagyhassunk hátra a jövő generációjának? Azt az evolúciós lépést ugyanis – láthatóan – még nem tudta meglépni az emberiség, hogy ne csupán közvetlen környezetünkkel legyünk empatikusak, hanem számításba vegyük tetteink hosszabb távú következményeit is.

Ugyanis ahhoz, hogy változtassunk, át kell állnunk a fogyasztásról a „nemfogyasztásra", illetőleg fogyasztásunk visszafogására, racionalizálására, ami a fentiekből kiindulva működhet, hiszen ha az ember a környezetében élők szokásait másolva át tud állni a nem fogyasztásról a fogyasztásra, akkor ez visszafele is lehetséges.
Természetesen fontos kijelenteni, hogy a szegényeknek többre van szükségük – tiszta vízből, táplálékból, jobb oktatásból –, a világ többi részének azonban sokkal kevesebbel is be kellene érnie. Sajnos azonban az emberek nem foglalkoznak a mérsékletre intő javaslatokkal, nem tőrödnek azokkal az útmutatásokkal, melyek szerint kevesebbet kellene enni, pazarolni, kevesebb húst kellene fogyasztani, kevesebb áramot kellene használni, kisebb és kevesebb autót kellene vásárolni. Nagyon sok dologról lemondhatnánk – nem kellene ehhez élhetetlen és igénytelen körülmények között élnünk. Minek ugyanakkor egy „benzin-zabáló" autó ahhoz, hogy egyik piros lámpától a másikig guruljunk vele a városokban? – teszi fel a kérdést Vaclav Smil cseh környezettudós a Túlélni a fejlődést című filmben, hozzátéve, hogy a legtöbb ember azért nem hajlandó alább adni, mert túl nagy hatással van rájuk a materialista kultúra, melynek erejét nem szabad alábecsülni. Amíg viszont ennek a gazdagságnak a tengerében, a lehetőségek és a jólét világában élünk, nagyon nehéz olyan önkéntes döntést hozni, miszerint elég volt, visszalépünk.

A birtoklási vágy csapdájába estünk: akkor vagyunk boldogok – legalábbis azt hisszük –, ha minél több dolgot birtokolhatunk, fennáll azonban annak a veszélye, hogy javaink is birtokolnak minket. De mi lehet valójában a boldogság titka? Téves álmokat, vágyakat, illúziókat kergetünk, mindig többet akarunk, bármit is érünk el – ehelyett mértékletességre, visszafogottságra, önmegtartóztatásra és sok kompromisszumra volna szükség. Bhután például annak ellenére, hogy kicsi ország, sem hadsereggel, sem olajtartalékkal, sem arannyal nem rendelkezik – azaz semmivel, ami a nyugati világ értékrendje szerint fontos – a legboldogabb országok közé tartozik, s a GDP helyett a GNH-t, azaz a Gross National Happinesst tekinti lényegesnek – a bruttó nemzeti boldogság a bhutáni kormány céljai között szerepel a 2008. július 18-án elfogadott alkotmányban. „Kivel és miért versenyezzünk?" – teszi fel a kérdést az ország gazdasági minisztere.

És valóban: megállapítható, hogy a versenyképesség nem egyenlő a GDP-ben mért gazdasági növekedéssel, sem a gazdagsággal. Előfordulhat, hogy egy nagyon gazdag ország nem versenyképes, és szegény ország is foglalhat el előkelő helyet a versenyképességi listán. Az is kijelenthető, hogy annak ellenére, hogy a gazdaságra költött állami kiadás Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékű, hazánk az IMD versenyképességi listáján csupán Szlovákiát előzte meg 2019-ben. Ebből adódik a következtetés tehát, hogy a versenyképesség javítása – mely eleve hosszútávú gondolkodást követel meg – a gazdaságon kívül a humán vagyonba, valamint a kutatás-fejlesztésbe történő beruházást is elengedhetetlenné teszi.6

A svájci Lausanne-i Egyetem emeritus professzora, Stéphane Garelli ugyancsak úgy gondolja, hogy a gazdasági növekedés előirányzásán túl mind a társadalom, mind a gazdaság területein az általános fejlődésnek kell célnak lennie. Értelmezésében a versenyképesség egy nemzet erőforrásainak és képességeinek leghatékonyabban történő hasznosítását jelenti abból a célból, hogy a lakosság életszínvonala és életminősége növekedhessen hosszútávon. Véleménye szerint a versenyképesség csupán eszköz, mely a gazdaság tartós sikerességét és az emberek jólétét szolgálja.7

Éppen ezért törekszik a jövőt építő gazdaságpolitika fenntartható versenyképességre, melynek feltételei között egyre nagyobb szerepet játszanak az ún. „puha tényezők", mint amilyen az innováció, a vezetés színvonala, a minőségkultúra, a társadalom értékrendje és kulturális jellemzői, illetve a tanult, egészséges és megelégedett emberek.8

4. „Vissza a természetbe!"

Jó hír, hogy a Teremtőtől az ember szabad akaratot kapott, tehát van választása: dönthet úgy, hogy felhagy pazarló életmódjával és visszatér a természethez. Szintén jó hír, hogy egyre többen gondolkodnak másként, nem csak a materializmus szűrőjén keresztül nézve a világot: éppen a spiritualitás, a természetfölötti középpontba helyezése az, ami felállítja őket a kényelmes fotelekből, visszatérnek a természethez, kihasználva a környezettudatos technológiák vívmányait.

Az Észak-Olaszországban található Damanhur nevű közösség például már több mint 35 éve létezik, megalakításának célja egy olyan környezet megteremtése volt, amelyben boldogabbnak, szabadabbnak érezheti magát az ember, teljes felelősséget vállalva önmagáért, környezetéért és életéért, annak teljes spektrumában. 26 kisközösség – ún. nukleo – él itt egyazon elvet követve, különböző szerepeket betöltve az általuk létrehozott szövetség életében: van, amelyik kizárólag energiaszolgáltatással, mások vendégfogadással, gazdálkodással, élelmiszer termeléssel, ökoépítészettel, oktatással, tervezéssel foglalkoznak.

Magyarországon is egyre többen keresik a magányos, atomizálódott társadalom helyett az alternatívákat. Egyre többen választják a vidékre költözést: sokan kezdenek új életet tanyán, melynek vételára a töredéke egy városi lakásénak, és fenntartásához, az ottani élethez is sokkal kevesebb pénzre van szükség.

Nem mindenki tud azonban vidékre költözni: városi környezetben is lehet hasznosat tenni a teremtett környezetünkért, magunkért: elindulni az öngondoskodás munkás, viszont annál hálásabb és biztonságosabb útján – egy közös cél elérése közben pedig barátságok, fontos kapcsolatok alakulhatnak ki. Ilyen közösségi összetartó-ereje van a közösségi kerteknek: a különböző korú és hátterű emberek a közös kertészkedés során elsajátított szemléletet kamatoztatni tudják az élet más területein is. Környezettudatossá, egymás munkáját értékelő városlakókká válnak. A természetközeli életmódnak pozitív személyiségfejlesztő hatásai is vannak: célokat, feladatokat ad az embernek, segít kitartóvá válni és a változatos munka segít betölteni a lelkünkben tátongó űrt. Az öngondoskodó életmód egyik legfőbb erénye a változatosság – a biorobot szalagmunkák után felüdülést hozhat, fitten tarthat. Ezen felül ezek a kertek friss zöldséggel, gyümölccsel, fűszernövényekkel látják el gondozóikat, melynek még inkább felértékelődött a szerepe a mostani világjárvány hatására. Sokféle közösségi kertet találunk: városi, külvárosi és vidéki, veteményes, dísz-, gyümölcsös vagy tankertek. Megvalósulási formájukat tekintve vannak tisztán a közösséghez tartozó, illetve egyéni tulajdonban lévő parcellákból álló telkek, amelyek kialakíthatók iskolák, kórházak udvarán, önkormányzati tulajdonú területeken, vagy használaton kívüli építési területen. A közösségi kertek meghonosításának ötlete már önmagában is innovatív kezdeményezés, hiszen a belváros közepén, a gyakorlatba ültetve ad könnyedén követhető példát a környezettudatos, fenntartható életmódra, és hívja fel a figyelmet az erre vonatkozó szemléletváltás szükségességére. A program egyedisége és aktualitása ezen túl leginkább az, hogy új megközelítést kínál a városi térhasználatra, a közösségi terek átértelmezésére, a fenntartható nevelés megnyilvánulási formáira és a know-how gyakorlatba ültetésére.

Ilyen közösségi – permakultúrás – kert található Budapesten például a Németpróna és a Miskolci utca sarkán, melynek célja az odaérkezőknek (nyílt kert révén bárki meglátogathatja) gyakorlatban megmutatni, hogyan lehet komposztálni, növényt termeszteni, a természet részeként gondolkodni. A vizet a mellettük lévő iskolától kapják, a területet a zuglói önkormányzattól. Városi környezetben is meg lehet termeszteni az egészséges élelmiszert, a zöldség-gyümölcs igényeink nagy részét.

5. Permakultúra, ökológiai gazdálkodás fogalma

Egyre nagyobb az érdeklődés a fajok és fajták minél szélesebb körű ültetésére, azaz a biodiverzitás fenntartására törekvő kertészet – az ún. permakultúrás kertészet – iránt, melyet az 1970-es években Bill Mollison ausztrál kutató és kollégái gondoltak ki.9

A permakultúra szó a „permanent agriculture", azaz „állandó mezőgazdaság" szavakból származik. Lényege, hogy az ember környezetét és a mezőgazdasági rendszereket olyan elvek szerint alakítja, mely tulajdonképpen a természetben megtalálható fenntartható, illetve az önmagukat fenntartó rendszereket másolja le, növények, állatok és mikroorganizmusok segítségével.10

Bill Mollison és kutatótársai célja az volt, hogy az emberek egy rövid képzést követően saját környezetüket is meg tudják szervezni ezen elv alapján, így hozva létre minél több önellátó települést, s hosszú távon ezáltal a társadalom képes lesz eltávolodni és függetlenedni a Föld ökorendszereit romboló ipari rendszerektől, termeléstől és szállításról.11

A permakultúra-kertben zártláncú és önfenntartó rendszerben termelődnek az élelmiszerek, és mivel az élőkörnyezetet utánozzák le, ezekhez a kertekhez csak minimális energiabefektetés szükséges. Tekintve, hogy a kártevők nagy részét a természetes ellenségeik pusztítják el, nincs szükség vegyszeres permetezésre.12

A permakultúra az ökológiai gazdálkodás sajátos ágát képezi. És hogyan adható meg az ökológiai gazdálkodás fogalma?

Az ökológiai gazdálkodás olyan gazdálkodási, élelmiszerelőállító rendszer, mely tiltja, illetve korlátozza bizonyos növényvédő szerek, műtrágyák, talajjavító szerek, valamint a mesterséges állatgyógyászati készítmények, illetve hozamfokozók használatát. Az ökológiai termelés magas állatjóléti szabványokat alkalmaz, elősegíti a természeti környezet megóvását és a fenntarthatóságot. A gazdasági szereplő a gazdálkodás során elvárt elvek, szabályok betartását fokozott ellenőrzés mellett alkalmazza a termeléstől a feldolgozáson keresztül a kereskedelemig. Az ökológiai gazdálkodás rendszeréből származó termékek megnevezésben az „öko" előtag, valamint szinonimái, a „bio" és az „organic", azaz organikus gazdálkodás használatosak. A köznyelvben számos hasonlónak tűnő kifejezés fordul elő pl. „vegyszermentes", „natúr", „hagyományos", azonban ezek nem értelmezhetők az ökológiai gazdálkodás szabályrendszere szerint.13

A 834/2007/EK tanácsi rendelet (Öko EK rendelet) megfogalmazása szerint az ökológiai gazdálkodás a mezőgazdasági termelés sajátos formája, amely a külső források felhasználásának korlátozásával (pl. tilos géntechnológiával módosított szervezetek felhasználása) a termelés során a helyi erőforrásokat és a természetes folyamatokat részesíti előnyben.

Napjainkban igen divatos lett a bio elnevezés, viszont kevesen tudják, hogy valójában mit is takar ez a kifejezés. Hazánkban élelmiszerek esetében bio minősítést csak két minősítő szervezet, a Biokontroll Kht. és a Hungária Ökogarancia Kft. által ellenőrzött termék kaphat.14 Mind EU-s, mind hazai szinten szigorú szabályoknak kell megfelelnie az ökogazdálkodóknak annak érdekében, hogy termékeik ökotanúsítást kapjanak. Az, hogy mi lehet ökotermék nem a végterméktől függ, hanem előállításának módjától, mely során – a vetőmag megválasztásától a növényvédelmen keresztül az alkalmazott technikák használatáig – a jól bevált, természetes úton kell haladni – kerülve a mesterséges input anyagokat, mint amilyen a műtrágya, a szintetikus növényvédőszerek, kemikáliák. Ezek helyett az ökogazdálkodók vetésforgót, szerves trágyát alkalmaznak, visszanyúlva az ősi módszerekhez, felújítva azokat innovációkkal. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársai számos olyan kutatást folytatnak, amelyek célja olyan újdonságok kifejlesztése és bevezetése a gyakorlatba, amelyekkel a mai kornak megfelelően lehet fenntarthatóan művelni a földet.15

Ezen felül nem csupán a kutatás-fejlesztés, hanem maga a művelés is tudást igényel, tudás-alapú kell, legyen. Fontos, hogy a gazdálkodó tudja, mit csinál – meglegyenek a szükséges ismeretei, tudatos odafigyelés kísérje munkáját. Már a kiskertben is szükség van például vetésterv készítésére, azaz annak megtervezésére, hogy melyik évben miket fogunk termeszteni, hiszen a következő évben ugyanazokat a növényeket nem termeszthetjük ugyanazon a területen – hanem, mint egy vetésforgóban, olyan más növényeket kell választani, melyek növényvédelmi, gyomosodás szempontjából megállják a helyüket, elősegítve a sikeres termést. Mindez persze költségesebb a konvencionális, hagyományos gazdálkodáshoz képest – bár a műtrágyával, növényvédőszerekkel nem kell számolni a kiadások oldalán.16

Az ökogazdálkodásból származó termények, főleg a zöldségek szabadföldi termesztésből kerülnek a fogyasztó asztalára. Nem csak azért különleges például egy bio paradicsom, mert nem tartalmaz vegyszert és nap érlelte, hanem maguk a termesztett fajták is mások. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet kutatásai során igyekszik visszatérni a tájfajtákhoz, azaz a professzionális nemesítés előtti fajtákhoz, amiket még eleink válogattak (minden évben kiválasztva azokat a magokat, melyeket a következő évben újra elvetésre, nevelésre szántak) és adott településen speciálisan alakultak ki, fenntartva ekként a sokszínűséget. Éppen ezen sokféleség miatt van szükség agrárörökségünk megőrzésére, melyben az említett kutatásoknak jelentős a szerepe. S ez a tájfajtákhoz köthető páratlan gasztronómiai érték, íz- és látványvilág mellett genetikai sokféleséget is biztosít, hiszen mindegyik egyed más és más, nem egységes (ellentétben a modern fajtákkal, melyek azonos génállománnyal rendelkeznek). Ebben a genetikai sokféleségben pedig olyan értékek rejlenek a nemesítők számára a jövőre nézve, melyekkel akár a klímaváltozáshoz, akár a fogyasztói igények változásához is igazítani tudják a növényeket. Vissza tudnak nyúlni és kiszelektálhatnak olyan tulajdonságú fajtákat, melyek segítenek akár a klímaváltozás problémáinak enyhítésében, akár az ízvilág gazdagításában.17

A biogazdálkodás fő célja az olyan mezőgazdasági tevékenység folytatása, mely – azáltal, hogy természetes anyagokat és eljárásokat használ mind a termelés, mint a termesztés, valamint az élelmiszerelőállítás során – korlátozott környezeti hatással jár. A gazdaságok megújuló erőforrásainak használatát, a gazdálkodási rendszeren belüli biológiai ciklusok javítását, a biológiai sokféleség fenntartását, a regionális ökológiai egyensúly megőrzését, a talaj termőképességének fenntartását és növelését, valamint a felelősségteljes és körültekintő vízhasználatot helyezi a középpontba.18

Az agroökológia a környezeti fenntarthatósághoz való hozzájárulásán, a teremtett környezet védelmén túl olyan gyakorlati eredményekkel is tud szolgálni, amelyek a termelés hatékonyságát kifejezetten növelik, hiszen elősegítik egy stresszmentesebb környezet megteremtését, amelyben a termelőknek kevesebb gépi munkára és agrokemikáliára van szükségük: így a fenntarthatóság és a hatékony termelés együttesen valósul meg.19

6. Az ökológiai gazdálkodás fejlődése

1. ábra
A KSH statisztikai adatai alapján saját szerkesztés

Az 1. ábrán jól látható, hogy 2019-ben már több mint 300 ezer hektár volt a hazai ökológiai gazdálkodásba bevont területek mérete, mely 5 év alatt nőtt a duplájára. A magyarországi bioterületek növekedésével párhuzamosan pedig ugyancsak dinamikusan fejlődött a hozzájuk kapcsolódó vállalkozások száma: 2015-ben körülbelül 2300 vállalkozó volt öko tanúsított, 2019-re számuk meghaladta az 5600-at. 2014 januárjában jelent meg a Nemzeti Akcióterv az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért, mely a hazai ökológiai gazdálkodás 2020-ig megvalósítandó fejlesztésének legfontosabb lépéseit, feladatait és támogatásait 6 cselekvési programban rögzítette.20 Az akcióterv célkitűzéseinek megvalósításához, valamint az ökogazdálkodás termelési volumenének gyors ütemű növekedéséhez a 2014–2020 közötti uniós költségvetési időszakra elfogadott Vidékfejlesztési Programon belül az ökológiai gazdálkodásra történő áttérés, ökológiai gazdálkodás fenntartása (időközben lezárult) pályázatai hozzájárultak.21

2. ábra
A KSH statisztikai adatai alapján saját szerkesztés

Az ökológiai gazdálkodásba bevont területek aránya 2018-ban Ausztriában volt a legmagasabb (24%), az uniós átlag több mint háromszorosa. Ez az arány további 7 tagállamban haladta meg a 10%-ot, a visegrádi országok közül egyedül Csehország (15%) tartozott ebbe a csoportba. Hazánk 3,9%-kal a 21. helyen volt az uniós rangsorban. A visegrádi országok közül Szlovákiában a magyarországinál nagyobb (9,9%), Lengyelországban kisebb (3,3%) volt a biogazdálkodásba bevont agrárterületek előfordulása.

Ökológiai gazdálkodásba bevont területek aránya 2019-ben

3. ábra
Forrás: EUROSTAT

2019-ben a bioterületek arányának növekedése figyelhető meg a 3. ábrán: az EU-s átlag egy év alatt 1 százalékpontot, 7,5 %-ról 8,5 %-ra emelkedett, míg Ausztriában az ökoterületek aránya már a 25 %-ot is meghaladta.

Ennek kapcsán fontos megemlíteni az Európai Bizottság cselekvési tervét, a klímasemlegességet célként kitűző Európai Zöld Megállapodást, melynek – szakpolitikai területként – részét képezi a fenntartható mezőgazdaság.22 Az 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP) az összes uniós tagország közös szakpolitikája, melynek irányítása és finanszírozása uniós szinten, uniós költségvetési források felhasználásával történik. A tervek szerint a KAP a jövőben egy új, ambiciózusabb zöldítési struktúra köré fog épülni, összehangolva a mezőgazdaságot az Európai Zöld Megállapodással. Témánk szempontjából lényeges célkitűzése pedig, hogy 2030-ra a tagállamoknak el kell érniük – Európai Uniós átlagban – a mezőgazdasági területeken belül az Ausztria által már megvalósított 25 %-os ökológiai gazdálkodási területarányt. Természetesen a Zöld Megállapodás által előirányzott célok megvalósítására tagállami szinten, az adottságok figyelembe vételével kerül majd sor. Az Ökogazdálkodók Európai Szövetségének (IFOAM Organics Europe) szakpolitikai előadója, Eric Gall ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „Az Európai Bizottság tisztában van a tagállamok közötti különbségekkel, így minden tagállam saját hatáskörben fogja elkészíteni a maga számára elérhető, de ambiciózus célértéket megfogalmazó, úgynevezett Ökogazdálkodási Cselekvési Tervet."24

Az ökológiai gazdálkodás az európai mezőgazdaság dinamikusan fejlődő szegmense, ám – ahogy az 1. ábrán is látható – hazánkban másfél évtizedes stagnálás után, csak 2016-ban vette kezdetét fejlődése. A 4. ábra mutatja, hogy elsősorban a növénytermesztés és a kertészet jelentik a jelentősebb területeket az ágazaton belül, a rétek, legelők és extenzív gyep-területek 60 % fölötti arányt képviselnek.

4. ábra
A KSH statisztikai adatai alapján saját szerkesztés

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője, dr. Drexler Dóra szerint a mennyiségi növekedés fontos mérőszáma annak, hogy az ökogazdálkodásnak hazánkban is nő a jelentősége, azonban szükség volna célzott termékpálya fejlesztésekre és az ökotermékek hazai fogyasztó bázisának növelésére is.25 Nem véletlen, hogy dr. Apáti Ferenc a biogazdálkodás versenyképességének meghatározása során azt a definíciót veszi alapul, mely szerint versenyképes az a termék, a) amire van fizetőképes fogyasztói, vevői igény, b) amit piacra lehet juttatni, c) és aminek a termelése hatékony/gazdaságos.26 Az 5. ábrán látható, hogy a biotermékek fogyasztása hazánkban nagyon csekély, mindössze 0,3 %-ot képvisel az élelmiszerpiacon belül, míg ez a részarány Dániában, Svájcban, Ausztriában, Svédországban, Németországban, Luxemburgban és Hollandiában már 2016-ban meghaladta a 3%-ot, Dániában pedig az ökotermékek piaci részaránya több mint huszonötszöröse a magyar értéknek.

5. ábra
IFOAM adatok alapján saját szerkesztés

Ebből kiindulva már nem meglepő, hogy ugyancsak jelentős eltérést mutat a biotermékekre fordított, egy főre jutó kiadások mértéke az egyes európai országok között.

Az átlagos (1 főre jutó) biotermék-fogyasztás és az éves nettó átlagjövedelem alakulása (2014-2015)

6. ábra
Forrás: IFOAM, 2016; Eurostat, 2016.

Amíg Magyarországon csupán körülbelül 2,5 eurót költ egy fő a biotermékek vásárlására, addig ez az összeg már a szomszédos Ausztriában is meghaladja a 100 eurót, míg nyugatabbra, Svájcban bőven 200 euró fölött van. Természetesen ezt a mutatót befolyásolják egyrészt az árfolyam különbségek, másrészt – ahogy az a táblázatból is látható – a háztartások átlagjövedelme is. Az ökoélelmiszerekre fordított kiadásokat összevetve az egyes országok egy főre jutó éves nettó jövedelmével, látható, hogy a kettő korrelációban van egymással. Mivel a jelentősebb biotermék fogyasztó országokban az áltagjövedelem négyszerese, vagy akár nyolcszorosa a magyar értéknek, érthető, hogy hazánk jelentősen elmarad biotermék fogyasztásban a fejlett bio szegmensekkel rendelkező országoktól. Érdekes, hogy bár a romániai átlagjövedelem körülbelül a fele a magyarnak, mégis valamivel előttünk állnak biotermékfogyasztásban, míg főként Norvégiában, de Finnországban, Belgiumban és az Egyesült Királyságban is a magas átlagjövedelemből viszonylag alacsony az ökoélelmiszerekre fordított kiadások mértéke. Érdemes lenne vizsgálni, hogy ennek oka vajon miben keresendő: a kisebb arányú ökogazdasági területek, a bioélelmiszerek kínálatának csekélyebb térnyerése, vagy esetleg azok árának alacsony szintje okozhatja-e a relatív kevés költést/kiadást a biotermékek piacán ezekben az országokban. A 2. és a 3. ábrán látható, hogy az ökogazdálkodásba bevont területek aránya nem lehet erre elég megalapozott indok Finnországban, hiszen az már a 2018-as évben az EU átlag feletti, 13,1 % volt. Ugyanakkor az Egyesült Királyságban – ahol ez az érték a magyarországinál alacsonyabb, 2,6 % -, illetve Norvégiában és Belgiumban – mely országok ugyancsak elmaradnak az első helyen álló Ausztriához képest, és az EU-s átlagot sem érik el – már valószínűbb, hogy ez a tényező is szerepet játszik a viszonylag alacsony fogyasztásban.

7. ábra
IFOAM adatok alapján saját szerkesztés

A 7. ábrán látható, hogy az ökológiai termékek piaca évről évre bővül az Európai Unióban és egész Európában. Az EU Bizottság elemzése szerint pedig a biotermékek legutóbb 34,3 milliárd euró értékű európai piaca bár lassabban fog bővülni a következő 10 évben – az eddigi, különösen gyors ütemhez képest –, ezen termékek kereslete várhatóan továbbra is töretlenül nő 2030-ig.

Ugyanakkor – ahogy az már az előzőekben is kifejtésre került – a hazai ökogazdálkodás mögül szinte teljes mértékben hiányzik a beföldi felvevőpiac. Dr. Drexler Dóra szerint a hazai biotermék fogyasztás növelésére a célból lenne szükség, hogy Magyarország elmozdulhasson a jelenleg meghatározó nyerstermék-export irányából a hazai piacra szánt ökotermékek felé, melyek sokkal nagyobb hozzáadott értékkel bírnának.27 A hazai fogyasztás viszonylag csekély mértékének indokát kereshetjük akár értékrendbeli és életszínvonalbeli különbségekben, akár az ökotermékekre és azok pozitív hatásaira vonatkozó ismeretek, tudás hiányában. Ezen kívül a problémában közrejátszanak a multinacionális vállalatláncok is, melyek éppen a kiskeresetű, az élelmiszer és az egészség kapcsolatáról keveset tudó embereket célozzák olcsóbb, ám minőségben is átlag alatti termékeikkel – melyekkel azok tömeggyártása, alacsony ára miatt nehéz versenyezni.

A biotermékek iránti piaci igény – fogyasztásuk dinamikájával párhuzamosan – folyamatosan növekszik – ez becsülhető mind a kínálat, azaz a termelés, mind a kereslet, azaz a fogyasztás, illetve a nemzetközi kereskedelemben mozgó tételek, azaz az export és az import oldaláról is. A fogyasztással összhangban az ökotermékek kiskereskedelmi forgalmának változása lineárisan növekvő, ahogy az az alábbi ábráról leolvasható.

8. ábra
IFOAM adatok alapján saját szerkesztés

A biotermék forgalomnak az értékesített termékek értéke szerinti mutatója érzékelteti, hogy Németország rendelkezik Európában a legnagyobb ökotermék felvevő piaccal, s az ő csaknem 11 milliárd eurós forgalmát követi Franciaország a maga 10 milliárd eurós értékével. Érdekesség a biotermék fogyasztás szempontjából alacsony értéket elért Egyesült Királyság relatíve magas biotermék-forgalma (2,5 milliárd euró). Meghatározó még bio felvevő piac szempontjából Olaszország, Svájc, Svédország és Ausztria is. Az öt legjelentősebb ország adja az EU bioélelmiszer piacának közel 75%-át, míg a 10 legjelentősebb ország együtt már mintegy 90%-ot. Magyarország nagyságrendje pedig ezen a területen sem meghatározó: a kelet- és közép-európai országok nem képeznek jelentős felvevő piacot a biotermékek vonatkozásában.

9. ábra
FiBL survey statisztikai adatai alapján saját szerkesztés

Magyarország legjelentősebb piacai az ágazat tekintetében Németország, Ausztria, Svájc, valamint kisebb jelentőséggel a skandináv piacok. Meg kell jegyezni, hogy hazánk 80-85 %-ban nyersanyagot exportál, mely külföldön kerül feldolgozásra és átalakításra sokkal nagyobb hozzáadott értéket képviselő késztermékké.28 Épp ezért hangsúlyozta dr. Drexler Dóra, hogy célként kell kitűzni a hazai ökotermékek piacának támogatások révén történő szélesítése mellett az ökológiai élelmiszer előállítás dinamikus növekedését is.

7. Összefoglalás, megoldásra váró feladatok

A biogazdálkodás a fenntartható multifunkcionális mezőgazdaság egyik trendje, kulcsfontosságú – többek között – az ágazati biodiverzitás megőrzésében. A 21. század fogyasztói kultúrájában és a mezőgazdasági termelésben fokozatosan előtérbe kerül a környezettudatosság vagy fenntarthatóság elve. Szinte nincs olyan fogyasztó a világon, aki ne találkozott volna valamilyen „bio" vagy „öko" termékkel – azonban a legtöbben a mai napig nincsenek tisztában ezeknek a jelzőknek a pontos jelentésével. A legtöbb biofogyasztót ezen termékek vásárlására a természetes, „tiszta összetevők" iránti igény vezeti, melyet pedig általában az ipari, hagyományos mezőgazdaság káros hatásainak csökkentése, a klímaváltozás megállítása, valamint az egészségük megőrzése ösztönöz.

Az ökológiai gazdálkodás hazánkban reményteljesen növekvő szegmens, ám méretét tekintve még igencsak le van maradva Ausztriától, és az uniós átlagot sem éri el. Magyarországon az ökogazdálkodásba bevont területek aránya ugyan megduplázódott az elmúlt 5 évben, még így is csupán negyede az osztrák értéknek. Hiába figyelhető meg Európa szerte, illetve az Európai Unióban is, hogy az ökotermékek iránti piaci igény folyamatosan és jelentős mértékben növekszik, a biotermékek hazai fogyasztása ugyancsak elenyésző mértékű, ahogy a kiskereskedelmi forgalmuk is, az ágazaton belül a nyersanyag-export kapja a legnagyobb szerepet.

Tény, hogy a belföldi fizetőképes fogyasztói igény is nagyon alacsony, pedig a főbb ökotermelő országokban a fejlődést épp a belpiac húzóhatása jelenti. Emiatt feladat kellene, hogy legyen a belföldi fogyasztás ösztönzése egyrészt a megfelelő marketinggel, másrészt a fogyasztói tudat formálása által, hitelesen tisztázva az ökológiai gazdálkodásban előállított termékek kedvező és jótékony hatását az egészségre – akár már a közmédiában, felvilágosító műsorokon keresztül. A piaci igények megfelelő felmérése érdekében pedig szükség lenne a piacelemzéseken, piackutatásokon keresztül a piaci lehetőségek és korlátok azonosítására, a versenytársak elemzésére, és ezáltal a versenyképes termékek körének meghatározására is.

Fontos lenne azt is látnunk, hogy az ágazat feldolgozóipara tekintetében sem szabad idegenkedni a technológiától, az innovációtól. A magyar bio almatermesztés ugyan jól működik, a terményt mégis Ausztriába visszük gyümölcslé előállítás céljából, s a készterméket visszahozzuk az országba. Hazánkban a biotermékeket is előállító feldolgozóipari kapacitások alacsony szintje, valamint szűk termékkörre való korlátozottsága és szétforgácsoltsága jellemző, így érdemi árualap egyetlen késztermékből sem áll rendelkezésre itthon. Pedig, ha az osztrákoktól eltanulnánk és átvennénk az innovatív technológiákat, nem csak a költségeinket és a káros kibocsátásunkat tudnánk csökkenteni a kevesebb szállítás által, hanem a magasabb hozzáadott érték megtermelésén keresztül ugyancsak növelni tudnánk a hozamot is. Ez pedig nem csak ezen specifikus ágazatnak a fejlődése, hanem az egész nemzetgazdaság szempontjából meghatározó feladat lenne, melynek felkarolása az állam kötelezettsége volna, első lépésként például azzal, hogy az országba települő multivállalatok helyett a hazai értékláncok kifejlődését és működését kellene támogatni vissza nem térítendő források formájában.

Az ágazat méretének növekedését tehát az ökológiai átállási időszak magasabb szintű támogatásával lehetne elősegíteni, mely a szektort vonzóbbá tenné az új belépők számára. Hiszen a gazdálkodás hatékonyságát, illetve a termelés színvonalát ugyanazok az erőforrások, termelési tényezők befolyásolják, mint a konvencionális gazdálkodás esetében, azaz a természeti tényezők, a szaktudás színvonala és a munkaerő mennyiségi és minőségi paraméterei mellett a tőkeellátottság. Nem elhanyagolható ugyan a területalapú közvetlen és normatív támogatások jelentősége – melyek az európai uniós támogatások 70 %-át teszik ki –, azonban ezeknek kedvezőtlen hatásai is vannak az ágazat fejlődését tekintve. Ezen támogatások mellé ugyanis szinte semmilyen fejlődést motiváló, szakmai, versenyképességi vagy gazdálkodási követelmény nincs lefektetve, kizárólag a megművelt hektár alapján osztják őket, így főként a versenyképtelen gazdaságok, termőfelületek életben tartásához járultak hozzá.29 Emellett befolyásolják az alapvető élelmiszerek árát az EU-n belül, valamint közrejátszanak abban is, hogy az ökológiai gazdálkodásba bevont területek nagyrésze gyep, melynek művelése nem túl költség- és energiaigényes, viszont értékteremtő képessége viszonylag alacsony. Olyan támogatási rendszerre lenne szükség, mely figyelembe veszi a gazdaságban létrejövő hozzáadott értékét is, felkarolva az olyan menedzsment-intenzív, kisléptékű gazdaságokat, ahol kis területen nagy értéket állítanak elő. Ugyancsak a hatékony termelés alapfeltétele a szaktudás- és munkaerőháttér megteremtése, mely már önmagában is elegendő saját tőkét jelente a fejlődéshez. Ahhoz, hogy a hazai ökogazdálkodók rendelkezzenek a versenyképes termeléshez szükséges tudásszinttel – mely egyébként magasabb a konvencionális gazdálkodáshoz szükségesnél –, a kutatás-fejlesztést, az oktatást és a szaktanácsadást kellene fejleszteni. Azok a magyar vállalkozások, melyek rendelkeznek a – megfelelő fajtákkal, termesztés-technológiával, termelési módokkal kapcsolatos – ismeretekkel, egyrészt saját maguk kísérleteznek, másrészt a tudást külföldre viszik, és ott kamatoztatják.

Hazánk egyetlen biogazdálkodásra specializálódott kutatóintézete a már említett Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet. Ennek célja a magyar ökogazdálkodás fejlődésének és szélesebb körű alkalmazásának elősegítése. Élvonalbeli kutatásaik mellett fő területük az on-farm kutatási hálózat kialakítása, a hazai ökogazdálkodásokban megvalósított innovatív kísérletek rendszere. Lényege, hogy az életszerű helyzetekben végzett kísérleteket a gazdák bevonásával, részvételével tervezik meg és alakítják, már a kutatási területek és célok megtervezésénél figyelembe véve a gazdák szempontjait. Emellett szaktanácsadás, illetve ágazati konferenciák, képzések, műhelytalálkozók keretében osztják meg kutatási eredményeiket, a megfelelő ismereteket, tudást a szakmabeliekkel.30

Az jól látható, hogy a biotermékek piaca bővül, nem csak az Európai Unióban, hanem – ugyan jóval lassabb tempóban, de – hazánkban is: a piaci igények oldaláról tehát vannak tartalékai a termelésnek. Ahhoz ugyanakkor, hogy a magyar gazdálkodók akarjanak és tudjanak élni az ebben a piacban rejlő gazdasági lehetőséggel – melynek fontos hozadéka a fenntarthatóság – szükség van a támogatásokra.

Bíztató, hogy az új európai közös agrárpolitika kialakítása, valamint a magyar stratégiai tervezés már folyamatban van, és az Agrárminisztérium az elindulása előtti átmeneti időszakban a 2020-ban lejáró támogatásokat egy évvel meghosszabbította. Emellett annak érdekében, hogy 2023-tól a közös célokat legmegfelelőbben szolgáló támogatási struktúra jöhessen létre, az ökogazdálkodók szakmai javaslataira is számítanak. Az új KAP megvalósulásáról és arról, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, majd 4-5 év múlva lehet nyilatkozni.

Lábjegyzetek

1 Kőrösi Csaba nagykövet, a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságának vezetője előszava in: CSATH MAGDOLNA – HORVÁTH KLAUDIA – NAGY BALÁZS – TAKSÁS BALÁZS: A fenntarthatóság árnyalatai, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2020, 7. old.
2 CSATH MAGDOLNA – HORVÁTH KLAUDIA – NAGY BALÁZS – TAKSÁS BALÁZS: A fenntarthatóság árnyalatai, 15. old.
3  https://fuggelek.foldrajzmagazin.hu/nepesseg/varosi-nepesseg-aranya-a-vilag-orszagaiban/és http://demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/84-varosi-lakossag-aranya
4  HARANGOZÓ GÁBOR - KOVÁCS ZOLTÁN - KONDOR ATTILA CSABA - SZABÓ BALÁZS: A budapesti várostérség fogyasztási alapú ökológiai lábnyomának változása 2003 és 2013 között, Területi Statisztika c. folyóirat 59. évfolyam 1. szám, 2019. február 12., 17. old.
5 WRIGHT, RONALD: Short History Of Progress, Canongate Books, 2006
6 CSATH MAGDOLNA: Kormányzati pénzügyi felelősség, kiadási hatékonyság és állami versenyképesség. Szakirodalmi összeállítás Csath Magdolna tanulmányai, cikkei és egyéb írások alapján, Aquinói Szent Tamás Közéleti Akadémia Gazdasági és Pénzügyi Blokk, 2021. 01.18-2021.02.05., 39. old.
7 CSATH MAGDOLNA: A magyar versenyképesség nemzetközi összehasonlításban: mit mutat az IMD 2020 évi elemzése? Szakirodalmi összeállítás Csath Magdolna tanulmányai, cikkei és egyéb írások alapján, Aquinói Szent Tamás Közéleti Akadémia Gazdasági és Pénzügyi Blokk, 2021. 01.18-2021.02.05., 44. old.
8 CSATH MAGDOLNA: A magyar versenyképesség nemzetközi összehasonlításban: mit mutat az IMD 2020 évi elemzése? i. m. 43. old.
9 https://magyarmezogazdasag.hu/2018/01/31/mi-az-permakultura[2021.02.03.17:05]
10 https://magyarmezogazdasag.hu/2018/01/31/mi-az-permakultura[2021.02.03.17:05]
11 https://permakultura.hu/permakultura/[2021.01.26.21:10]
12 https://magyarmezogazdasag.hu/2018/01/31/mi-az-permakultura[2021.02.03.17:05]
13 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal - Ökológiai gazdálkodás információs oldala: https://web.archive.org/web/20151120163032/https://www.nebih.gov.hu/
szakteruletek/szakteruletek/elelmiszer_takarmanybiztonsag/kozerdeku_adatok/
okologiai_gazdalkodas%20 [2021.01.31. 21:10]
14 https://portal.nebih.gov.hu/web/guest/-/tanusito-szervezetek-magyarorszagon [2021.02.04. 20:15]
15 Dr. Drexler Dóra, az ÖMKI ügyvezetője az Egyenlítő című műsor (2019-10-22) második részében, https://www.youtube.com/watch?v=SMhE9_SKmfQ
16 Dr. Drexler Dóra, az ÖMKI ügyvezetője az Egyenlítő című műsor (2019-10-22) második részében, https://www.youtube.com/watch?v=SMhE9_SKmfQ
17 Dr. Drexler Dóra, az ÖMKI ügyvezetője az Egyenlítő című műsor (2019-10-22) második részében, https://www.youtube.com/watch?v=SMhE9_SKmfQ
18 https://csmkik.hu/een/hirek/unios-kezdemenyezesek-a-biogazdalkodas-osztonzesere [2021.02.03. 20:45]
19 Dr. Drexler Dóra (az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője) előadása, elhangzott: a siófoki Portfolio Agrárszektor konferencián, 2019. december 5-én
20 A Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Akcióterve az Ökológiai Gazdálkodás Fejlesztéséért (2014-2020) http://extwprlegs1.fao.org/docs/pdf/hun197210.pdf
21 https://www.nak.hu/kiadvanyok/kiadvanyok/133-videkfejlesztesi-program-kezikonyv-1/file [2021.02.03. 21:30]
22 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1588580774040&uri=CELEX:52019DC0640 [2021.02.03. 21:50]
23 https://ec.europa.eu/info/food-farming-fisheries/sustainability/sustainable-cap_hu [2021.02.03. 22:10]
24 Elhangzott: az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet által 2020. szeptember 30. és október 2. között „Mit hoz a jövő? Trendek és kihívások a fenntartható mezőgazdaságban" címmel szervezett online konferencián
25 Elhangzott: az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet által 2020. szeptember 30. és október 2. között „Mit hoz a jövő? Trendek és kihívások a fenntartható mezőgazdaságban" címmel szervezett online konferencián
26 DR. APÁTI FERENC EGYETEMI DOCENS – DR. TÓTH-KURMAI VIKTÓRIA – KICSKA TIBOR – KUNKLINÉ KOVÁCS EVELIN (Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar): A hazai ökológiai (bio) gazdálkodás helyzete és középtávú versenyképessége, in: Biokultúra 2019/1-2.
27 Elhangzott: az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet által 2020. szeptember 30. és október 2. között „Mit hoz a jövő? Trendek és kihívások a fenntartható mezőgazdaságban" címmel szervezett online konferencián
28 DR. SZABÓ ANDREA: A biogazdálkodás története és tendenciái. Elemzés az országgyűlési képviselők részére, Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatóság Képviselői Információs Szolgálat, 2018., Forrás: https://www.parlament.hu/documents/10181/1763272/Elemz%C3%A9s_2018_
Biogazdalkod%C3%A1s.pdf/efbe988d-5f9f-af3b-1654-ec4e1f90531d [2021.02.01. 20:20]
29 DR. APÁTI FERENC EGYETEMI DOCENS – DR. TÓTH-KURMAI VIKTÓRIA – KICSKA TIBOR – KUNKLINÉ KOVÁCS EVELIN (Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar): A hazai ökológiai (bio) gazdálkodás helyzete és középtávú versenyképessége, in: Biokultúra 2019/1-2
30 Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet weboldala: https://www.biokutatas.hu/hu/page/show/rolunk [2021.02.03. 22:40]


Családi vállalkozói fórum a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont szervezésében

Dr. Nagy Balázs
az Intézet munkatársa

A Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézete 2021. május 10-én vállalkozói fórumot tartott. Az Intézet vezetője, Csath Magdolna Professzor Asszony által szervezett programon olyan családi vállalkozók vettek részt, akik szívesen megosztották véleményüket, gondolataikat a pandémia okozta problémákról, a jövőről és a családi vállalkozásokat támogató környezet kialakításának lehetőségeiről. A vállalkozók igen széles körből, az ország különböző pontjairól kapcsolódtak be a beszélgetésbe. A résztvevők között volt cukrászda tulajdonosa, építőipari klaszter hálózatfejlesztő, gyógyszeripari középvállalat vezető, étterem tulajdonosa, zöldség-gyümölcsöket feldolgozó és tésztaféléket gyártó vállalat alapítója, földméréssel és térképészettel foglalkozó vállalkozó, valamint egy elsősorban saját termesztésű zöldségeket és gyümölcsöket forgalmazó cég egyik tulajdonosa.

Először Csath Magdolna Professzor Asszony köszöntötte a részvevőket és kérte véleményüket a mikro-, kis- és középes vállalkozások (mkkv) hazai szerepéről, a családi vállalkozók problémáiról, valamint a lehetséges fejlesztések szükségességéről.

A bizalom és a lokális értékek szerepe szinte minden vállalkozó véleményében megjelent és rámutattak arra, hogy a helyi vállalkozások erős gyökerekkel rendelkeznek, nem jellemző rájuk, hogy egy másik országba szerveznék át a tevékenységüket például a kedvezőbb adózási környezet miatt. Ezért a belső, endogén fejlődés szempontjából fontos szerepük van a családi vállalkozásoknak, hiszen nem egyedül a gazdasági érdekeket tartják szem előtt, hanem a szűkebb környezet és társadalom fejlődéséhez is szeretnének hozzájárulni.

Felmerült még a beszélgetés során az oktatási színvonal fejlesztésének szükségessége, a tanárok tekintélyének és megbecsültségének növelése, ez utóbbi azért, hiszen jó szakembereket csak jó és motivált oktatók tudnak képezni.

A vállalkozók többsége szerint nem feltétlenül szükséges a folyamatos növekedés és nemzetközi terjeszkedés. Sok családi vállalkozás, több generációváltást megélve sikeres és a helyi közösség fontos tagja, pedig már évtizedek óta ugyanannyi alkalmazottal rendelkezik és az üzleteinek száma sem növekedett. A mennyiségi szemlélet helyett tehát a minőséget tartják a kisvállalkozók versenyelőnyének. Hozzátették azt is, hogy a családi vállalkozások között sok olyan van, amelyik tevékenységével az életminőségünk javításához is hozzájárul.

A vállalkozók egyetértettek abban is, hogy a vállalkozói szemléletet erősíteni kell. Véleményük szerint az oktatás nem kellően készít fel a vállalkozói létre, nem „nevel vállalkozóvá". Bár látnak biztató jeleket, de mégis szükségesnek tartják a fiatalok problémamegoldó képességének, önmegvalósítási igényének, vállalkozói attitűdjének fejlesztését és annak bemutatását, hogy „vállalkozónak lenni jó". Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalomban is erősödjék a családi vállalkozásokkal szembeni bizalom, hiszen a média sokszor negatív fényben tünteti fel a vállalkozókat. Sőt indokolt lenne, hogy a média mutasson be sikeres kisvállalkozásokat és családi vállalkozásokat, hangsúlyozva azok társadalmi értékét.

A vállalkozók hangsúlyozták továbbá az adminisztratív terhek csökkentésének szükségességét, példaként említve, hogy azon esetekben, amikor a hatóság már rendelkezik az ismételten bekért adattal, ne kérje be azt újra meg újra. A pályázati dokumentációk követelményeit is túl bonyolultnak tartják. Ezek az adminisztratív feladatok egy mikro- vagy kisvállalkozás számára aránytalanul nagy terhet jelentenek.

Javaslatként fogalmazódott meg egy családi vállalkozásokkal foglalkozó könyv készítése is, ugyanis ahogy az egyik résztvevő Hermann Simon „Rejtett bajnokok a XXI. században" című könyvére utalva kijelentette: a családi vállalkozások a magyar gazdaság rejtett bajnokai. Ennek jelentőségét Csath Magdolna Professzor Asszony is elismerte és megerősítette, hogy ezt a területet az általa vezetett intézet kiemelt kutatási témaként kezeli.

A most kialakult kapcsolat fenntartása érdekében a résztvevők jelezték, hogy szívesen vesznek részt hasonló fórumokon és a járványügyi korlátozásokat figyelembe véve online térben vagy egy közös asztalnál folytatják a gondolatok és a tapasztalatok megosztását.

A Kutatóközpont vezetője, Frivaldszky János professzor zárógondolatában kiemelte, hogy a kutatóközpont fontos kutatási területnek tartja a családi vállalkozásokat és megköszönte a vállalkozók részvételét az eseményen.


Felmérés az MKKV szektorban

Csath Magdolna DSc.
Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont
2021. április

Bevezető gondolatok

A Kutatóközpont kiemelt feladatának tekinti az MKKV (mikro, kis és közepes) vállalkozási szektor helyzetének elemzését. Ezen belül is különösen a mikro- és kisvállalkozásokra helyezi a hangsúlyt, mert közöttük sok a családi vállalkozás, amely a társadalom rendkívül értékes vállalkozói közösségét jelenti. Hagyományokat őriz, értéket teremt és erősíti a környezetében lévő közösségeket.

A pandémia különösen erősen rázhatta meg a MKKV szektort, azon belül is különösen a kisebb, mikro és kisvállalkozásokat. A hazai gazdaságpolitika vissza nem térítendő állami támogatást elsősorban a nagyvállalatoknak és a betelepülő külföldi cégeknek adott. A magyar kisvállalkozások közül elsősorban azok, amelyek a legerősebben érintett vendéglátás, turizmus és művészeti ágazatban működnek, bértámogatást, hitelhalasztást, esetleg adó- és járulékkedvezményt kaptak.

Felmerül ezért a kérdés, hogy vajon a munkavállalók kb. 70 %-át foglalkoztató MKKV szektor, ezen belül a 33%-ot foglalkoztató mikrocégek, hogyan élik túl a válságot, hány százalékuk megy csődbe, mennyi embert lesznek kénytelenek elbocsátani. Vajon mennyire gyengültek le, lesz-e erejük megújulni, új dolgokba kezdeni. Vajon hány cégnek rendült meg a fizetőképessége?

A helyzet elemzésére ez év márciusában on-line kérdőíves felmérésbe kezdtünk. A kérdőív csak a leglényegesebb kérdésekre terjedt ki, mert szerettük volna, hogy az elfoglalt vállalkozók közül minél többen válaszoljanak. Ez sikerült is, mert a válaszolási hajlandóság ezideig 39%-os, és még mindíg kapunk vissza kitöltött kérdőíveket. Ez az elemzés ezért az eddig beérkezett kérdőívek alapján készült. Meg kell ugyanakkor említenünk, hogy 14%-ot tett ki azon cégek aránya, amelyek megszűntek, vagy tulajdonosváltás történt, esetleg a cég külföldre költözött, illetve amelyeknek megszűnt a e-mail címe, amely szintén jelezheti a cég megszűnését. Ezek a cégek nyilván elbocsátották a munkaerőt. Arról azonban nincs információnk, hogy ez hány embert jelentett.

A minta jellemzői

A mintában 15 megyéből és Budapestről szerepelnek vállalkozások. A méret és ágazat szerinti megoszlást az 1. és 2. ábra szemlélteti.

1. ábra
A minta cégméret szerinti megoszlása

A tevékenységi körök súlyát a 2. ábrán látjuk.

2. ábra
Az egyes tevékenységek aránya a mintában

A következő kérdéseket tettük fel:

  • volt-e elbocsátás a pandémia alatt?
  • tervez-e a cég még elbocsátást?
  • tervez-e felvételt?
  • milyen támogatást kapott?
  • mire lett volna szüksége?
  • romlott, változatlan vagy javult a helyzete?
  • tervez-e új termékkel, új szolgáltatással megjelenni, új piacokat keresni?
  • tervezi-e vezetési, szervezési, irányítási rendszere digitális megoldásokkal való korszerűsítését?
  • szükségesnek tartja-e munkavállalói továbbképzését?
  • milyen egyéb gondolatai, javaslatai vannak?


A kérdésekre adott válaszokat cégméret és ágazatok szerint is értékeltük.

A kérdőívek feldolgozása, következtetések

Munkaerőhelyzet

Az 1. táblázatban a munkaerővel kapcsolatos helyzetet látjuk.

1. táblázat
Munkaerő adatok: munkaerőt elbocsátó, elbocsátani, illetve felvenni tervező cégek aránya a mintában

A mintában szereplő mikrocégek 6%-a számolt be elbocsátásról. A kisvállalatok 22, a közepes méretű cégek 56%-ánál történt elbocsátás. Ez azért érdekes, mivel, amint majd látni fogjuk, a legtöbb munkaerő-megtartó támogatást az MKKV-k közül éppen ez a vállalatcsoport kapta. Viszont további elbocsátásokat csak a mikrocégek terveznek. Fontos adat az is, hogy jelentős azon cégek aránya mindhárom vállalatcsoportban, amelyek a közeljövőben felvételre készülnek. Az is látható, hogy azon iparágakban, amelyekben elbocsátások történtek, a jövőben a munkaerő bővítésére készülnek. A mintában lévő összes vállalatból a válság alatt 19% bocsátott el embereket, viszont 22% növelte létszámát. A létszámot bővítő cégek többsége az építőiparban, a gyógyszergyártásban, a számítástechnikában és a mezőgazdaság egyes területein található. Méretet tekintve többségük a közepes kategóriában van.

Fel kell figyelnünk arra, hogy a mikrocégek közül, amelyek tipikusan családi vállalkozások, kevesebben bocsátottak el munkavállalót, mint a másik két cégtípus esetén. A nemzetközi elemzések is alátámasztják, hogy válságok idején a kisebb, családi vállalkozások inkább megtartják az alkalmazottaikat. A pandémia esetén ez azért is érdekes, mivel éppen a kisebb cégek kaptak kevesebb állami támogatást.

Támogatások, amelyekre szükség lett volna, és milyen helyzetben van most a cég

Megkérdeztük azt is, hogy milyen helyzetbe került a cég. Erős összefüggést találtunk aközött, hogy jó állapotban van-e azzal, hogy kapott-e bármilyen állami támogatást.

A teljes mintát tekintve a cégek 46,4%-a kapott valamilyen állami segítséget, 53,6%-a pedig nem kapott. Ezen belül a mikrocégek 28, a kiscégek 56 és a közepes méretű cégek 69%-a kapott egy vagy többféle állami támogatást.
Az összes támogatott cégből, a támogatások ellenére 23% érzi úgy, hogy a válság erősen megviselte. Ez az érték, a nem támogatott cégek esetén 29%.

Az összes mikro és kisvállalat 31%-a jelezte, hogy legyengült a válság hatására. Ez a mikrocégek esetén a 28, a kiscégeknél pedig 34%-t jelent. Viszont a közepes méretű cégek, amelyek a legtöbb állami támogatást kapták, csupán 19%-a jelezte, hogy romlott a gazdasági helyzete. Ismét érdemes felfigyelni arra, hogy a mikrocégek, amelyek a legkevesebb támogatást kapták, válságállóbbnak bizonyultak.

Arra a kérdésre pedig, hogy mire lett volna szükségük helyzetük stabilizálásához a semmilyen támogatást nem kapó mikrocégek a bértámogatást, kamatmentes hitelt, pályázati lehetőségeket, adócsökkentést, vissza nem térítendő támogatásokat és a jelentős bürokrácia csökkentést említették. A támogatást kapó kis- és közepes cégek még több bértámogatást, közvetlen, vissza nem térítendő beruházási, telephely-fejlesztési támogatást vártak volna.

Azt tapasztaltuk tehát, hogy bár a mikro- és kiscégek kevesebb állami segítséget kaptak, százalékosan mégis a közepes méretű cégek bocsátottak el inkább munkavállalókat. Igaz, ha elmúlik a válság, ezek a cégek tervezik a jelentősebb létszámbővítést. Az elbocsátás, majd létszámbővítés hullámokat küld a munkaerőpiacra, míg a munkaerő megtartása stabilizációs tényező. Ezt bizonyítja az egyik meg is fogalmazott céges vélemény is. (Ld. Egyéb gondolatok, javaslatok között.)

Új termék, új szolgáltatás, új piac, digitalizáció, képzés

A tervezett új termék, új szolgáltatás bevezetéssel, új piac kereséssel, a vezetési, szervezési, irányítási rendszerek digitalizációjával és a tervezett munkaerőképzéssel kapcsolatos eredményeket a 3. ábrán foglaljuk össze.

3. ábra
Innovációs, digitalizációs és munkavállaló képzési adatok cégméret szerinti bontásban

Az ábra érzékelteti, hogy az új termék, új szolgáltatás és új piac keresés esetén a mikro- és kisvállalatok egyaránt visszafogottak. Igaz ez a digitalizációs terveikkel kapcsolatban is. Ennek egyik nyilvánvaló oka a legyengült állapot, a forráshiány. Másrészt az erősebb kockzatkerülés is okozhatja ezt a jelenséget. A munkavállalók továbbképzésével kapcsolatban csak a mikrocégek visszafogottabbak: 72%-uk tervezési munkavállalói továbbképzését. Azonban ezt az is magyarázhatja, hogy a 10 fő alatt foglalkoztató mikrocégek esetén a szervezeti tanulás, az egymástól való tanulás eleve természetesebb és könnyebb lehet, mint a nagyobb vállalkozásoknál.

Egyéb gondolatok, javaslatok

A megfogalmazott problémák, javaslatok jól tükrözik a cégek helyzetét. Amiben azonban minden cég egyetért, az a bürokrácia erőteljesebb csökkentésének szükségessége, a jogalkotás kiszámíthatóságának javítása és a további járulékcsökkentés. Nézzük a különböző cégtípusok leggyakoribb felvetéseit!

Mikrocégek (0-9 fő)

  • Azokat a mikrocégeket is támogatni kellene, amelyek több évtizede folyamatosan, stabilan fenntartják a munkahelyeket. Ez a vélemény tükrözi a korábbiakban említett észrevételt, miszerint a mikrocégek általában válság esetén sem bocsátanak el!
  • Nemcsak a már bajba kerülteket kellene támogatni, hanem a még működőket is (mielőtt bajba kerülnek!)
  • Túl bonyolult a pályázati rendszer. Például olcsó termékekre is 3 árajánlatot kell mellékelni. A papírmunka sok, költséges és az elbírálás ideje hosszú. Ezért inkább lemond a mikrocég a pályázásról.
  • A „hivatalok" a mikrocégeket továbbra is úgy kezelik, mintha nem is lenne pandémia, így az eljárásokat egyáltalán nem egyszerűsítették. (Adóhivatal, bankok, stb.)
  • A mikrocégeknek segítségre lenne szükségük export piacszerzéshez, menedzsment, marketing, pénzügyi és vállalkozói ismeretek elsajátításához.
  • Támogatásra lenne szükségük a digitalizációhoz is (pénzügyire és képzésre).
  • Az új vállalkozásoknak legalább fél évig teljes adómentességet kellene adni (ez több országban is általános gyakorlat)
  • Jobban segíteni kellene az önfoglalkozatókat, akik saját maguknak szereznek munkát ahelyett, hogy segélyt kérnének.
  • Több adókedvezményt érdemelnének meg a már régen működő és foglalkoztató mikrocégeknek
  • Erősebb jogi védelemre lenne szükségük a mikrocégeknek a tisztességtelenül viselkedő, nem fizető megrendelőkkel, fővállalkozókkal szemben (főleg az építőiparban)
  • Több segítséget várnának a kis mezőgazdasági családi vállalkozások.


Kisvállalkozások (10-49 fő)

  • Céges ellenőrzéseknél az átfedések kiiktatása jelentősen csökkentené a bürokráciát („legalább 5 hatóság végez ugyanolyan vizsgálatokat, ellenőrzéseket").
  • A környezetvédelmi eljárások bonyolultságának csökkentése, a hatósági díjak csökkentése javítaná a cégek működési környezetét.
  • Informatikai, digitalizációs fejlesztéshez támogatásra lenne szükség.
  • Stabilabb árfolyamra, nagyobb kiszámíthatóságra lenne szükség.
  • A pályázati kiírások javítása, gyorsabb elbírálás, korrupció kizárása növelné a kisebb cégek forráshoz jutási lehetőségét.
  • A szerzői jogok erőteljesebb védelmére lenne szükség (például építészeti tervezésnél).
  • Óvatos nyitás, nem legyen több hullám.
  • További köztehercsökkentés.
  • Szakképzésben a minőség, a munkamorál, és a motiváltság javítása.


Közepes vállalkozások (50-249 fő)

  • Pályázati lehetőségek javítása.
  • EU-s forrásokhoz közvetlen hozzáférési lehetőség.
  • A szakképzés színvonalának javítása.
  • Hitelkonstrukció felnőttképzéshez.
  • Az önképzést le lehessen vonni a személyi jövedelemadóból.
  • Olcsóbb forgóeszközhitel.
  • Hosszabb lejáratú beruházási hitelek.
  • Segítség a beszállítók továbbképzéséhez.
  • A hazai piac védelme.
  • „Stratégiai megállapodások" kötése magyar cégekkel.
  • A teljes magyar gyógyszergyártó és forgalmazó vertikum/értéklánc stratégiai ágazattá minősítése.
  • Érdekes, hogy a kisebb cégek sokkal több ötlettel, javaslattal álltak elő. Ennek valószínű oka, hogy több a problémájuk, és úgy érzik, hogy kevesebb támogatást kapnak.


Összefoglaló gondolatok

Az elvégzett kutatás eddigi eredményei alátámasztják a kisebb cégek, a családi vállakozások fontosságát nemcsak a gazdaság, hanem a társadalom szempontjából is. Főleg azért, mert csekélyebb támogatottságuk ellenére is erős a munkahelymegtartó képességük. Értékrendjük gazdaság-és társadalom-stabilizáló tényező. Az általuk fenntartott és újonnan létrehozott munkahelyek nagyobb lehetőséget kínálnak az emberi személy képességeinek kibontakoztatására. Különösen fontos, hogy óvják és védik a teremtett környezetet. Mindezek következtében, haonlóan más EU-s országokhoz, például Ausztriához és Németországhoz indokolt lenne, hogy nagyobb gazdaságpolitikai és társadalmi figyelem irányuljon feléjük, és ennek következtében szerepük erősödhessék a gazdaság szerkezetén belül.


A vállalkozások nagy jelentőséget tulajdonítanak az üzleti etikának és a társadalmi felelősségvállalásnak

Feltöltés dátuma
2020. október 21.

Csath Magdolna professzorasszony a Pázmány Péter Katolikus Egyetem keretében működő Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet vezetője 2020. október 20-án Webinárum keretében magyar kisvállalkozások vezetőivel vitatta meg, hogy milyen értékrenddel működtetik cégüket, és milyen teendőket látnak azzal kapcsolatban, hogy erősödjék a cégek társadalmi felelősségvállalása, és az általános üzleti környezetben a keresztény értékrend elfogadottsága.

A kisvállalatok véleménye egyrészt azért fontos, mert a világban mindenhol ezek a cégek teremtik a legtöbb munkahelyet illetve foglalkoztatják a munkavállalók többségét. Magyarország esetén a teljes kis-és közepes vállalati szektorban (KKV) dolgozik a munkavállalók közel 70 %-a. De azért is figyelni kell rájuk, mert többségük magyar tulajdonban van, a megtermelt jövedelmet itthon használja fel, és jelentős a szerepe a közösségépítésben, a társadalmi tőke erősítésében is.

A másfélórás Webinárium során sok figyelemreméltó észrevétel, javaslat és céges jó gyakorlat vetődött fel.

Általános vélemény volt, hogy az üzleti etika, a felelős üzleti viselkedés terén sok a tennivaló. Különösen most, a pandémia idején, nagyon oda kell figyelni arra, hogy a nagyobb cégek ne éljenek vissza azzal, hogy a gyengébbeknek kicsi az érdekérvényesítő képessége, és például ne váljon jellemzővé, hogy nem fizetik ki az elvégzett munkát. Ez korábban egy ideig elterjedt gyakorlat volt a magyar gazdaságban, és ennek lett a következménye az a körbetartozásos állapot, amelynek során a lánc végén lévő kisvállalkozások gyakran kerültek csődhelyzetbe. A bizonytalanságok általában nem kedveznek a bizalmi szint erősödésének, pedig – főleg a kiscégek esetén – a túlélés feltétele lehet a bizalmi szint erősítése a munkavállalókkal és a vevőkkel való kapcsolatokban egyaránt.

Általános volt az a vélemény, hogy a kisvállalkozásokban az emberi személy tisztelete, a képességek kibontakoztatása természetes eleme a szervezeti kultúrának. Ellentétben a nagyvállalatoknál jellemző részfeladat végzéssel, a kisvállalkozások sokszínű és változó munkalehetőséget biztosítanak, amelynek során jellemző, hogy a munkavállaló problémát oldhat meg, jobbító javaslatokkal állhat elő. Sok cégnél jellemzi a vezetés értékrendjét a családorientáltság, az arra való törekvés, hogy a gyerekek is ott dolgozzanak a vállalatnál. Az is jellemzi a cégeket, hogy hosszabb távon gondolkodnak, a vállalkozást nem homokra, rövidtávú haszonszerzésre, hanem sziklára, a család számára a jövőben is megélhetést kínáló hosszú távú értékrendre és szemléletre alapozzák. Ez azzal is együttjár, hogy bajban sem bocsátanak el munkavállalókat, sőt még segítenek is nekik problémáik megoldásában. Több cégvezető is említette, hogy munkavállalói már hosszú ideje dolgoznak a cégnél.

Problémaként merült fel viszont, hogy az iskolából kikerülő fiatalok – szakmunkások és egyetemet végzettek egyaránt – gyakorta nem rendelkeznek jövőképpel, nem tűznek ki jövőbeli célokat. Ez olyan értékrendbeli kérdés, amellyel az iskolában és a családban egyaránt foglalkozni kellene.

A jövő sikereit valamennyien a jól képzett, motivált munkatársakban, a „Fordizmussal" szemben az emberorientált, a vevőkkel és a partnerekkel felelősen és etikusan együttműködő vállalati gyakorlatban és értékrendben látják. Erre pedig rá kellene segítenie a kiszámítható, korrupciómentes, a nemzeti érdekeket mindenkor előtérbe helyező üzleti környezetnek.
A Kutatóközpont vezetője, Frivaldszky János végezetül arra mutatott rá, hogy a szilárd etikai értékrendű, találékony és elkötelezett kisvállalkozások ezreire van szükség ahhoz, hogy erős polgári társadalom jöhessen létre. Amíg ez nem adott, addig a közpolitikaalkotásnak még sokat kell tennie, hogy a gazdasági struktúra ebbe az irányba mozduljon el. Kifejezte azt, hogy büszke a beszélgetésbe becsatlakozott vállalkozásokra, melyek nemcsak gazdaságilag sikeresek, hanem valódi emberi kapcsolatokat hoztak létre a kisvállalkozásban és társadalmi tőkét a megrendelők, a fogyasztók és mindenki más társadalmi érdekelt számára, amely pótolhatatlan kincs a jelenlegi gazdaságunkban.

Képek: weforum.org; thebusinessdesk.com

Frissítve: 2021.07.30.