Rektori gondolatok a 2022-es Pázmány-napi központi ünnepségen
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem akadémiai évének kiemelkedő eseménye minden évben a Pázmány-napi ünnepség. Ilyenkor kerül sor hagyományosan a doktoravatásra és a habilitációs oklevelek átnyújtására. Kuminetz Géza rektor atya pedig az egyetem életére vonatkozó előadásában fejtette ki általános érvényű gondolatait. Az egyetem rektora díszdoktori oklevelet adományozott Jan de Groof belga professzornak, amelyet Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, az egyetem nagykancellárja nyújtott át.
A doktoravatást Kuminetz Géza a következő szavakkal vezette be: „Ma egy egyetem életében az oktatott és kutatott diszciplínákat mindjobban lefedő doktori iskolák meghatározó módon jelzik a minőséget. A tudományos életre készülő diplomások számára a doktori fokozat elnyerése, az egyetemi oktatók számára előbb a habilitáció, majd az egyetemi tanári kinevezés jelenti a karrier csúcsát.”
A tudományos kutatás – folytatta rektor atya – az igazsággal való egyre elmélyültebb és intenzívebb foglalkozást feltételezi. Az elnyert címek „további minősített és becsületes, lelkes és szenvedélyes oktató-kutató munkára ösztönöznek”. Fontos vonásként említette a következő erényeket: a türelem, az állhatatosság, a pontosság, az önzetlen odaadás, az alázat és a lelkiismeretesség.
Majd az egyes karok dékánjai köszöntötték az avatandókat. Birher Nándor (Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar) kiemelte: a karon a társadalom számára felelős, elkötelezett, keresztény szakemberek képzése folyik. „Hallgatóink legyenek jelen kulcsfontosságú helyeken az Egyházban, a társadalomban, mai szóhasználattal a munkaerőpiacon is.” A Pázmány – hangsúlyozta – a hazai egyetemek élvonalába tartozik, és ennek szeretne megfelelni a jövőben is.
Komáromi László, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja ugyancsak az igazság keresését és annak továbbadását jelölte meg minden egyetem alapvető feladatának. „Az igazság keresését igyekszünk beilleszteni az összefüggő, keresztény világszemlélet egészébe. Ez életreszóló feladat. Ezt a munkát végezzük, nemcsak mi, oktatók és kutatók, hanem hallgatóink is, közösségben egymással.”
Az Információs Technológiai és Bionikai Kar dékánja, Cserey György emlékeztetett arra, hogy az avatandók mérföldkőhöz érkeztek. „Hogy eljussanak eddig, meg kellett ismerniük önmagukat, fel kellett ismerniük képességeiket, a kapott talentumokat.” Saját magunk ismerete a legnagyobb tudás – jelentette ki. Hangsúlyozta a mester – tanítvány kapcsolat fontosságát, s ennek emberközpontú gyakorlatát az egyetem kiemelkedő értékének nevezte.
A BTK részéről a következő hallgatókat avatták doktorrá: Balogh Máté, Bánszki Hajnalka, Baros-Gyimóthy Eszter Márta, Kalivoda Ágnes, Lakatos Máté, Loba József, Mércz András és Selmecziné Lois Márta.
A jogi kar új doktorai: dr. Czigle János, dr. Dömötörfy Borbála, dr. Fazakas József, dr. Gyulay Dániel, dr. Jankó-Badó Andrea, dr. Kiss Amarilla, dr. Kovács György, dr. Mészárosné dr. Simon Nikolett, dr. Nagycenki Tamás, dr. Papp János, dr. Rottler Violetta, dr. Sándor Lénárd, dr. Tussay Ákos, dr. Ujvári Blanka és dr. Vadász Vanda.
Az ITK új doktora Csillag Veronika.
Habilitációs oklevelet vehetett át: Földváry Kinga Katalin, Jernyei Kiss János, Takácsné Ajkay Alinka, Türk Attila Antal és Újváriné Tüskés Anna.
Az ünnepség második részében Veres András nagykancellár beszédében kiemelte, önmagában már az is boldogság, hogy lehetőségünk van az ünneplésre. „A szomszédunkban testvérháború dúl, nálunk nem ropognak a fegyverek”, és figyelmeztetett: „Vigyáznunk kell a békére, mert a háború esztelensége, rosszakaratú emberek gonosz tettei könnyen lángba boríthatják az egész világot.”
Miközben örülhetünk az elvégzett munkának, „látjuk, milyen agresszív ideológiai és kulturális harc folyik a keresztény értékrend és a kereszttény emberek ellen. Hála Istennek, eddig nálunk jórészt verbális formában mutatkozott meg a keresztényellenesség. De vannak keresztény testvéreink, akiknek tanúságtétele élet-halál következményekkel jár. Ezeket hallva, látva, mi örülünk annak, hogy hazánkban szabadon működhet és fejlődhet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem.”
Szembe kell nézni azonban azzal, hogy „vannak, akik a mi értékvéleményünket megvetéssel kigúnyolják. Ellenvetést nem tűrő módon elutasítják azt, a maguk véleményét pedig – a szabadság és a demokrácia nevében – kizárólagosan követendőnek tartják. A politikailag korrekt beszéd égisze alatt az övékétől eltérő minden más véleményt elutasítandónak és büntetendőnek ítélnek.”
A hívő ember értékrendjét ugyan nem rendíti meg ez a magatartás, de megnehezíti a mindennapi együttélést. Mégis okunk van a boldogságra, folytatta Veres András, és ennek „legfőbb oka, hogy Isten arcának fényességében járhatunk”.
Az egyetem díszdoktorrá avatta Jan de Groofot, az antwerpeni egyetem emeritus professzorát. Az eseményen részt vett Belgium magyarországi nagykövete. A kiváló jogtudós pályafutása során katolikus szellemben vizsgálja az oktatás, a vallás és a jog viszonyát, rámutatva mindennek nemzetközi politikai összefüggéseire. A professzor a louvaini katolikus egyetemen végezte tanulmányait, majd jogi és kánonjogi magasabb tudományos fokozatot szerzett. Számos nemzetközi szervezetben töltött be felelős szakmai pozíciót, többek között az UNESCO oktatási joggal foglalkozó megbízottja volt, alapítója és elnöke az Európai Oktatási, Jogi és Politikai Szövetségnek (ELA).
Jan de Groof professzor előadásában tudományos munkásságáról, az oktatáshoz való jog kérdéseiről értekezett.
Az ünnepség további részében rektor atya Pázmány emlékérmet nyújtott át Iván Kristófnak, az ITK leköszönő dékánjának, aki hat éven át vezette a kart, Szabó Istvánnak, aki ugyancsak hat éven át állt a JÁK élén és Dömötör Erzsébetnek, a Rektori Hivatal korábbi vezetőjének.
Ezt követően rektor atya ismertette az egyetem 30 éves jubileumi évének indítását, majd felolvasta annak a pályázatnak az összefoglalását, amely az egyetem gyakorlatorientált képzéseinek infrastrukturális- és készségfejlesztését hivatott szolgálni.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorlatorientált képzéseinek infrastrukturális- és készségfejlesztése című RRF-2.1.2-21-2022-00014 pályázati projekt indulásáról
2022. szeptember 1. napján megkezdődött a PPKE gyakorlatorientált képzéseinek infrastrukturális- és készségfejlesztése című pályázati projekt megvalósítása, amire Egyetemünk közel 2,3 milliárd forintos európai uniós, vissza nem térítendő támogatást nyert. A 2026. 04. 30. napjáig tartó időszakban olyan hiánypótló fejlesztések és beszerzések valósulnak meg, amelyek hosszú távon biztosítják az infrastrukturális és módszertani hátteret a digitális átállás, illetve a koronavírusjárvány jelentette kihívásoknak való megfeleléshez. Egyetemünk célja hogy – nemzetközileg is elismert – magas színvonalú oktatási-kutatási tevékenységével meghatározó szereplője legyen a magyar felsőoktatásnak, és hallgatóinak a legmodernebb oktatástechnikai és laboreszközök használatával tudjon a 21. század elvárásainak megfelelő modern tudást nyújtani. Mindezt a hagyományos értékek és szellemiség megőrzése mellett természetesen, szem előtt tartva a katolikus egyetemi küldetést. A célok elérésében az RRF-2.1.2-21 kódszámú felhívás, Gyakorlatorientált felsőfokú képzések infrastrukturális- és készségfejlesztése megnevezésű támogatás nyújt segítséget. A pályázat elsősorban az Információs Technológiai és Bionikai Kart és a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kart érinti, ami az oktatástechnikai és laboreszközök modernizálását illeti, de helyet kap benne Egyetemünk közös repozitóriumának a kialakítása is, ami a tudományos kutatások gyors és széleskörű megosztását, és ezáltal a tudományos láthatóság növekedését fogja eredményezni. A projekt szakmai spektruma egyébként igen széleskörű. A robotika, labor-automatizáció, mikroszkópia, bioinformatika és gyógyászati biotechnológia mellett olyan humán területek is helyet kaptak benne, mint a pedagógia, régészet, illetve a kommunikáció és médiatudomány. Bízunk benne, hogy a megvalósuló fejlesztések Egyetemünk minden oktatója, kutatója és hallgatója számára hasznosnak bizonyulnak majd.
Kuminetz Géza idei előadásában Egyházi felsőoktatás – rendszerszemléletben címmel értekezett. A bevezetőben emlékeztetett arra, hogy ez a téma kapcsolódik előző évi gondolataihoz, amikor a vezetői habitusról, a vezetői tulajdonságokról és képességekről fejtette ki nézeteit.
„A jó vezetéstől függ, hogy fenntartható marad-e egy intézmény, esetünkben egy egyetem. A jó vezetőtől függ, hogy összetartó, munkára fogható jó csapat jön-e össze. A jó vezetőtől függ, hogy tud-e olyan stratégiát alkotni az intézmény számára, amely megvalósítható, amelyért valóban szívesen tevékenykednek az ott dolgozók.”
Rektor atya a vezetői attitűdről szólva a rendszerszemléletet hangsúlyozta. A felsőoktatásra vonatkozó minden fontos elvnek az együttlátását és az ebből adódó víziót mutatta be. A vízió azután a stratégiában jelenik meg.
Igen fontos a konkrét történelmi-társadalmi kontextus ismerete, hogy valóban reális, megvalósítható stratégiát lehessen kidolgozni. Kuminetz Géza feltette a kérdést: a mai egyetemek milyen eszme szerint működnek? Ismertette a történelem során jelentkező egyetem-eszméket, összefüggésben azzal, hogy mit gondol az állam az oktatásról.
Elsőként az angol egyetemi modellt említette, amely a személyiségfejlesztést tekinti a legfontosabbnak. Maradandó értéke ennek a fölfogásnak, hogy a szakmai tudással együtt olyan kultúremberré kívánja formálni az egyetemistákat, akik valóban pozitív módon tudják jobbá tenni a társadalmi viszonyokat, vagy ha éppen olyanok a történelmi körülmények, őrizni tudják a valódi értékeket.
A francia vagy napóleoni egyetem-modellben a szakképzés áll a középpontban, ezzel együtt az a fajta cél is, hogy a képzettség nem áshatja alá az állam stabilitását, és az államhoz hűséges embereket igyekeznek képezni. Fontos szempont, hogy a hallgatókat és az oktatókat szívós és állandó erőfeszítésre késztessék ennek szellemében.
„A német, humboldi modell a kutatást, a tudósok képzését helyezi előtérbe az oktatás és a kutatás egysége révén. A nemzeti identitás megerősítése volt a másik cél, illetve a technológiai fejlődés biztosítása.”
Az amerikai modell gyakorlatorientált, az oktatásban és a kutatásban egyaránt az elkötelezett állampolgári öntudatnak a fejlesztésével foglalkozik.
Történelmi örökségként ezek az eszmék hatnak. „Mindegyik rendelkezik olyan időtálló sajátossággal, amelyet nem lenne szabad feladnunk.”
Később az egyetemek – folytatta rektor atya – kemény piaci körülmények közé kerültek. Ez nem kedvező számukra, mert az egyetemen nyugalmas, szívós munkára van szükség. „A kutatási eredmények nem megrendelésre születnek. A mindenkori társadalomnak időt kell adnia az egyetem oktatóinak és kutatóinak az elmélyült munkára, illetve biztosítani a kutatói szabadságot.”
A piacosítás mellett másféle kihívásokkal is szembe kell nézni. Megszűnt a felsőoktatás oktatási és kutatási monopóliuma. „Megjelentek a versenytársak: a vállalati egyetemek, a tanácsadó cégek, a magán kutatóintézetek, az internet tudásmegosztó felületei. Ezek bizonyos szempontból gyengítik az egyetemek helyzetét.”
Megváltozni látszik a nemzetállamok szerepe a globalizáció és a transznacionális vállalatok megjelenése miatt. Az egyetemi oktatás korábban a nemzeti kultúra megőrzését és fejlesztését, a nemzetállam legitimációját szolgálta. „Ma az alternatív oktatási és kutatási szervezetek a létrehozók érdekeit és értékeit érvényesítik. Kockázatot jelentenek a nemzetek számára a hatalmas tőkével és szürkeállomány potenciállal önjáró kutató és oktató intézmények.”
A posztmodern életérzés ugyancsak hatással van a felsőoktatásra. Ennek szellemében nincs objektív igazság, „azt tekintik egyetlen objektív igazságnak, hogy nem létezik objektív igazság. Eluralkodnak a szubjektív nézőpontok, az önkényes narratívák, és ezek mintegy leváltják a tényeket.”
Ez a felfogás olyasmit sugall, hogy „mindent tudhatsz, de semmiben sem hihetsz. Vagy fordítva: bármit elhihetsz, de semmit sem tudhatsz igazán. Ez az identitástudat elvesztésével járhat az egyének, a nemzetek, a közösségek életében, és következményei szinte beláthatatlanok.”
Másféle útkeresésnek is tanúi vagyunk a modern világban. Az egyetem legyen „termelőszövetkezet” – ebben a napóleoni modell köszön vissza. Minél nagyobb létszámmal, minél nagyobb hatékonysággal működjön. Fontos a valóban jó szakemberek képzése, de nem ez az egyetem egyetlen funkciója.
„Egy másik elképzelés a katalizátorszerepet hangsúlyozza. Bevonja a vállalatokat, a bankokat a tudományos diskurzusba. A katalizátorszerep helyes fölfogása ezzel szemben: az igazság áramlásával annak különböző szempontjait igyekszik megértetni és elfogadtatni egymással, hogy az emberek valóban annak érdekében vegyék birtokba az ismereteket, a tudást, hogy azt jóra használják.”
Újabb modell szerint az egyetem legyen „világítótorony”. Ez a szemlélet konzerválni igyekszik az eddigi tudást, azt mintegy befagyasztva. Miközben az emberek az igazságra – valóban az igazságra – nyitottak. „A problématudatból nem szabad kihagyni a tévedések ismeretét. A tévedések tudatosítása azért is fontos, hogy a következő nemzedékek ne kövessék el ugyanazt. Az egyetemeknek alternatívát kell nyújtaniuk, hogy valóban emberibb társadalmat lehet építeni az új ismeretek tükrében.”
A negyedik modell a „görbetükör”. Ez az egyéniség túlértékelésével jár, kifigurázza a társadalomban megjelenő visszásságokat, de ez a kritika öncélú.
„Az elmondottak mindegyike hordoz pozitív elemeket, de az igazi egyetemnek mindegyikből a jót kellene összegyűjtenie és érvényesítenie.”
A továbbiakban elhangzott: az alap-, a közép- és a felsőoktatásnak szerves módon egymásra kell épülnie, úgy, hogy az egyes szintek rugalmasan átjárhatók legyenek. Ugyanerre van szükség az egyetemi világban is, az egyetemek és a főiskolák között.
A nemzeti felsőoktatás több lábon áll, vannak állami fenntartású, alapítványi, magán fenntartású és egyházi intézmények. Minden nemzetnek számot kell vetnie saját értékivel, és ez jelenjen meg a felsőoktatásban. Ilyen módon is építeni egy fenntartható civilizációt és kultúrát.
Az egyetemeknek – hangsúlyozta rektor atya – kellő távolságot kell tartania az aktuálpolitikától. „Ma ugyanis kísértés, hogy a hallgatókat és az oktatókat bizonyos politikai tényezők igyekeznek bevonni a maguk erőterébe. Ez elveszi az időt és az erőt az elmélyült gondolkodástól.” Hozzátette: „A tudós ember tanulja meg tisztelni a tényeket és az értékeket, ne a vágyak vezéreljék.”
Az elmondottak után Kuminetz Géza az egyházi felsőoktatás sajátosságairól beszélt. „Mindannyian Krisztus szolgálatában állunk, egyénileg, közösségileg és intézményileg egyaránt. A katolikus felsőoktatási intézmények is Isten országát építik. Az Úrjézus időtálló látásmódot adott Egyházának. Egyetemeinknek nem kell efemer, tehát pillanatnyi, átmeneti dolgokat kutatniuk. Mi valóban az igazság katonái szeretnénk lenni.”
Tisztázni szükséges, praekeresztény, keresztény vagy posztkeresztény korszakban élünk-e? „A posztkeresztény korban olyan felsőoktatási intézményekre lenne szükség, amelyek saját vallási identitásunkat hordozzák. Elsősorban a papnevelő intézetekre gondolok, a vallási tudományok felsőfokú intézményeire, az egyházi fakultásokra és egyetemekre, ahol szent tudományokat, illetve az azokhoz kapcsolódó tudományokat művelik. Ezek identitásunk elsődleges őrzői. Ez után következik fontossági sorrendben a katolikus egyetem, ahol világi tudományok tanítása és kutatása folyik katolikus szellemben. A posztkeresztény társadalomban olyan szakokra lenne szükségünk, ahol határozottabb módon érvényesül az Egyház társadalmi tanítása.”
Fontos ugyanakkor, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények egészséges együttműködést építsenek ki az állami, a felekezeti, a hazai és a külföldi egyetemekkel, de csak akkor, ha ebből valóban kölcsönös előnyök származnak.
Befejezésképpen rektor atya hangsúlyozta: „Minden egyházi intézménynek, minden krisztushívőnek igazi vezetője Krisztus. A Mesterrel való kapcsolat mindig maradjon ép, ezt szolgálja az Egyház. Ne gondoljuk, hogy a vezetői hivatalok elnyerésével – akár tanszékről, intézetről, karról vagy az egyetemről legyen szó – bárki jogot formálhat annak »kisajátítására«. Ebben a szellemben igyekezzünk alakítani a mindennapjainkat.”
Fotó: Bielik István
Tisztelt Ünnepeltek!
Kérjük, hogy fotókkal kapcsolatban keressék a kari Dékáni Hivatalok munkatársait. A rendezvényen készült felvételeket - adatvédelmi okokból - csak az érintettek számára tudjuk rendelkezésre bocsátani.
Megértésüket köszönjük!
PPKE Kommunikáció
