Hagyomány és nyitottság
Egyházzenei képzés a katolikus egyetemen

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) szenátusa 2012-ben határozatot hozott az egyházzenei képzés megindításáról. Ennek első lépéseként Bali János Liszt-díjas karnagyot, docenst kérték fel az egyházzenei mesterképzés megszervezésére. Vele beszélgettünk pályafutásáról, az egyházzene időszerűségéről és arról, milyen feladatok várnak a tanszékre a 2020-as, Magyarországon megrendezendő eucharisztikus világkongresszussal kapcsolatban.

Tanár úr, hogyan indult a zenei pályán? Otthonról hozta az indíttatást?

Nincs hivatásos zenész a családban, ugyanakkor édesapámnak rendkívül kifinomult hallása volt, fiatal korában szeretett volna orgonán játszani — de a második világháború keresztülhúzta terveit.
Én magam a zenei élet számos területén tevékenykedem. Karnagyként, karmesterként lépek fel, emellett furulyaművészként működöm, s zeneszerzéssel is foglalkozom. Repertoárom karmesterként és hangszeres művészként is a középkortól a legmodernebb művekig terjed. Zenetudósként elsősorban hangszertörténeti kutatásokat végeztem, a furulyáról írott monográfiám a bármilyen nyelven valaha írott legátfogóbb könyv e témában.