Az európaiság előnyei
Az európai biztos előadása a Jog- és Államtudományi Karon

Navracsics Tibor 2014-től az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosa, korábban, 2010 – 2014 között közigazgatási és igazságügyi miniszter. Mint oktatásért is felelős biztos előadást tartott a területéhez tartozó Erasmus programról a PPKE Jog- és Államtudományi Kara meghívására, március 18-án.

Navracsics Tibor bevezetőjében kitért arra, hogy az Európai Unió (EU) intézményrendszerét sokan még ma sem ismerik, nincsenek tisztában azzal, hogy mi a teendője például egy európai biztosnak. Kifejtette: a biztos az Európai Unió végrehajtó hatalmi szervének tagja, akit valamely tagállam delegál, és attól kezdve független a hazájától, az uniós közösségi érdekeket köteles képviselni. „Ennek olykor nem egyszerű megfelelni, különösen egy olyan ország esetében, amely időnként meglehetősen heves vitában áll az EU-val. Amikor a hazám és a munkáltatóm vitatkozik egymással, nem könnyű hova állni és a helyzetnek megfelelően viselkedni." Pontos szabályok vonatkoznak a biztosok magatartására, „s ez igen nagy mértékben behatárolja azokat a lehetőségeket, amelyek egy konfliktus vagy vita során az ember rendelkezésére állnak".

Az Európai Bizottság európai kormányként fogható fel. „Vannak olyan biztostársaim, akik úgy lépnek fel, mintha európai szuperminiszterek lennének, mint például Margrethe Vestager, aki a versenypolitikáért felelős, és aki saját hatáskörében kezdeményezhet valamelyik tagállammal vagy céggel szemben. A tagállami miniszterek fölé rendelt biztosként ő irányítja az európai integrációnak ezt a területét."
Navracsics Tibor szakterülete más karakterű. „Akármelyik részét nézzük is – akár az oktatást, akár a kultúrát, akár az ifjúságpolitikát vagy a sportot –, ezek mindegyike a szubszidiaritás elve alá esik, ami azt jelenti, hogy a tagállami kormányok kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek ezekben a kérdésekben. Akkor léphetek fel kezdeményezően a tagállamokkal szemben, ha tevékenységem úgynevezett európai hozzáadott értékre irányul."
Az Erasmus-programot is ilyen hozzáadott értéknek tekinti. Az EU 32 évvel ezelőtt hívta életre a multilaterális együttműködés ezen formáját. Az Erasmus-program, vagy ahogyan 2014 óta hívják, az Erasmus plusz nem csak diákmobilitási program. Az 1987-es indulás után néhány évvel a közép-európai országoknak már lehetőségük nyílt arra, hogy részt vegyenek az Erasmus társult programjában, a Tempus-programban. „Számomra az európai integráció egyik legszebb, személyes szimbóluma, hogy ma olyan biztosa lehet az Erasmus-programnak, aki annak idején, amikor indult, politikai okokból nem vehetett részt benne."
Az Erasmus diákmobilitási programként kezdődött. „Az volt a célja, hogy egyrészt megnyissa a nemzeti felsőoktatási intézmények hallgatói, kutatói és tanárai előtt más országok hasonló intézményeit, ugyanakkor a fiatalokra támaszkodva elősegítsék egy jövőbeli európai elit kialakulását. Olyan közösségek szerveződjenek, amelyek révén mindenki megtapasztalhatja az európaiság előnyeit, úgy, hogy ez nem szorítja háttérbe a nemzeti vagy más identitást."
Harminc évvel az indulás után a tapasztalatok azt mutatják, hogy a programban részt vevők megismerik, mi köti össze az egyes nemzeteket Európában, sőt, külföldön tanulva vagy ott dolgozva jobban megélik saját nemzeti identitásukat is.
„Az Erasmusról tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy megvalósítja azt, ami az EU-ban hívők többségének az álma: úgy hozzon létre egy új identitást uniós szinten, hogy ez ne álljon szemben semmilyen más identitással, hanem gazdagítsa a személyiséget."

Az európai kultúrának vannak olyan jellemzői, amelyek a nemzeti hovatartozástól függetlenül közös értelmezést tesznek lehetővé. „Számos dolog – például a templomépületek, az egykori Monarchia területén az egységes tervek szerint épült vasútállomások, az időszámításunk, a hét beosztása – ahhoz vezet vissza minket, ami az európai kultúra alapja. A kereszténység, a görög-római antikvitás és a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló európai kultúra lehetővé teszi számunkra, hogy önálló kontinensként értelmezzük magunkat."
Mára kialakult egy olyan európai elit, amely a gazdaságban, a kultúrában, a tudományban és a politikában egyaránt szerepet játszik. „Az Európai Bizottságban három olyan biztos dolgozik – Federica Mogherini, külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, Jyrki Katainen alelnök és Carlos Moedas, a kutatásért, az innovációért és a tudományért felelős biztos –, akik maguk is Erasmus-diákok voltak. Amikor az Erasmus öregdiák-hálózatokat támogatjuk, a személyes kapcsolatrendszereket is támogatjuk."
Navracsics Tibor kiemelte, egyre több munkáltató előszeretettel vesz fel Erasmus-tapasztalattal rendelkező munkatársakat. „A lehetséges többlettudáson túl a program célja a kapcsolatok ápolása; barátságok, szerelmek szövődhetnek, ezen túlmenően a fiatalok olyan társadalmi készségeket sajátíthatnak el, amelyeket később igen magasra értékelnek a munkáltatók." Hangsúlyozta a nyelvtudás fontosságát, s azt, hogy a külföldön eltöltött idő alatt a diákok kilépnek saját komfortzónájukból, elsajátítják, hogyan találják fel magukat ismeretlen környezetben. „Amikor valaki kilép a komfortzónájából, olyan készségekre tehet szert, amelyeknek későbbi élete folyamán a legkülönbözőbb helyzetekben látja hasznát."
Az európai biztos megemlítette, hogy az Erasmusnak vannak kifejezetten nyelvtanulási vagy sportprogramjai, és lehetőséget teremt a tanári továbbképzés számára is. „A diákmobilitásra alapozva olyan kezdeményezéseket támogat a program, amelyek megalapozhatják a sokat hangoztatott tudás alapú társadalmat."
A pénzügyi háttérrel kapcsolatban elmondta: a most záruló 7 éves pénzügyi időszakban több mint 14 milliárd euró állt az Erasmus-programok rendelkezésére. „Személyes sikernek is tartom, hogy miközben a Brexit miatt az EU költségvetése 8-12 százalékos kieséssel számol a 2021-ben induló 7 éves költségvetés összeállításánál, az Erasmusra fordítható összeget 14 milliárdról 30 milliárd euróra tudjuk növelni."
Ez azt jelenti, hogy 2021-től sokkal több olyan programot indíthatnak, amelyek az említett célokat támasztják alá. „A támogatás növelésével szeretnénk csökkenteni a közép-európai családok anyagi terheit, mert jól tudjuk, az Erasmus-programban való részvétel gyakran erőfeszítést kíván a családtól. Igyekszünk a nagyon népszerű, de az utóbbi időben kissé háttérbe szorult középiskolás mobilitási programokra is több pénzt fordítani, hogy minél fiatalabb korban megnyíljék Európa a diákok előtt, és tapasztalják a már említett európaiság előnyeit."