A dokumentálás a műemlékvédelem alapvető eszköze, amely a műemlékek megismerését, illetve a különféle műemléki beavatkozások nyomon követését szolgálja. A tantárgy az egyes dokumentálási módok célját-, alkalmazási területét, történetét és módszereit ismerteti, az alábbiak szerint:

Az egyes műemlékek megismerésének alapját szolgáló, f

izikai beavatkozás nélkül végezhető dokumentálási technikák: épület leírás, épületfelmérés, fotódokumentáció és ezek válfajai.

Az egyes műemléki beavatkozások dokumentálásának módja: a restaurátori kutatások dokumentálása; restaurálások dokumentálása; épületkutatások dokumentálása; műemléki helyreállítások utódokumentációja.

Az egyes épületek helyiségenkénti vizsgálatának és dokumentálásának szerepe az építéstörténet meghatározásában és a helyreállítás előkészítésében.

A jó dokumentáció szerepe a sikeres műemléki helyreállításokban: helyes funkcióválasztás, restaurátori szemléletű helyreállítás, tudományos ismeretek gyarapodása.

Nagyobb geográfiai egységek építészeti és művészeti értékeinek vizsgálata: műemléki topográfiák; műemlé

an>kjegyzékek; inventáriumok; atlaszok.

Értékes területek védelmének dokumentálási szempontjai: települések, tájak; kertek; temetők.

Települések értékeinek vizsgálatakor alkalmazott módszerek és a dokumentálás módja: a teljes épületállomány figyelembe vételével; településrész vizsgálata; meghatározott épületállomány vizsgálata.

A korrekt dokumentálás jelentősége a művészettörténet tudomány és a gyakorlati műemlékvédelem szemszögéből.

A megfelelő dokumentálás etikai vonatkozásai és a jogszabályi biztosítékok: az intézményi és egyéni (kutatói) felelősség jelentősége; az aktuális szabályozás.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Somorjay Sélysette: Topogr

áfiai kutatások a Kulturális Öröskégvédelmi Hivatalnál, in: Műemlékvédelmi Szemle XII (2002), 1.sz. 151-161.

Lővei Pál: A közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről, in: Műemlékvédelmi Szemle VI (1996), 147-170.

A műemlékvédelem táguló körei. Szerk.: Lővei Pál. Kiállítási katalógus. Budapest, 2000

A falkutatás elmélete és gyakorlata a műemlékvédelemben. Szerk.: Haris Andrea – Bardoly István. Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete, Budapest, 2020.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

- Ismeri az épített környezet, az urba

nisztika és az építőművészet történetileg és kulturálisan változó társadalmi-szellemi, vallási-kultikus, hatalmi-ideológiai, kommunikációs és egyéb funkcióit és sajátosságait.

- Megismeri a műemléki dokumentáció fajtáit és módszereit.

b) képességei

- Képes a szakterület tárgykörébe tartozó emlékek, műtárgyak, leletek, dokumentumok azonosítására, meghatározására, datálására, attribuálására, helyrekonstrukciójára.

- Képes a műemlékes dokumentációk használatára, azok kvalitásainak megítélésére.