Regionális és nemzeti irodalmak kialakulása, a kettő viszonyának elméleti és gyakorlati kérdései az Egyesült Királyságban, Németországban-Franciaországban és Svájcban a 19-2o. század fordulóján. A magyar irodalom kényszer-régiói az I. világháború után. A kényszer-régiók hivatalos interpretációja 1945-1989 között. Mivel az irodalom nyelvi karakterű, s   évszázadok folyamán kialakult  kulturális toposzrendeszerre épül, továbbá azok az államok, amelyekben őshonos magyar kisebbség él zárt tömbben,  ma az EU tagjai, a tárgy címébe emelt fogalom  újraértelmezésre szorul. Ma relevánsabb egységes magyar nemzeti irodalomról beszélni, melynek alapja (bázisa, anyaga) a magyar nyelv, a szövegek különböző rétegeiben jelen vannak a magyar kultúra toposzai, s melyet természetesen nem hagy érintetlenül annak a népnek a kulturális hagyományrendszere sem, amelyik az állam nevét adja, ahol az adott szerző él. Érvényes ez a megállapítás az 1945 és az 1956 utáni nyugati magyar irodalomra is. A Londonban és Párizsban megjelent irodalmi folyóiratok 1989 előtt sokszor olyan szerzőknek és törekvéseknek adtak helyet, melyek a politikai ellenőrzés alatt álló magyar lapokban nem jelenhettek meg. A Párizsi Magyar Műhely ezek közül is  korszakos jelentőségű.

A stúdium ennek megfelelően  két információ-halmazt kínál fel. A valamikor „utódállamok”-nak nevezett országokban a magyar irodalom alrégióinak megszervezését, az irodalmi folyóiratok, kiadók, csoportok önszerveződését, mindegyik kapcsolatát a magyarországi magyar irodalommal, az adott államban élő más anyanyelvűek irodalmával. Ebben a periódusban olyan jelentős életművek bontakoztak ki, mint Kós Károlyé, Bánffy Miklósé, Nyírő Józsefé, Sütő Andrásé,  olyan irodalmi folyóiratok szerveződtek, mint a Symposion, olyan kiadók alakultak, mint a Szépmíves Céh, melynek műveit az egész magyar nyelvterületen olvasták.  A másik tudáshalmaz azokat az alkotásokat kínálja olvasásra és mérlegelésre, amelyek egy másik országban születtek, az egyéni és a nemzeti identitás-őrzést tematizálták, szövegalkotásukra egyfajta allegorizálás jellemző. A művek  szerzői ma élhetnek őseik földjén vagy áttelepülhettek Magyarországra, valamennyien azonban az európai irodalom posztmodern formájához kapcsolódnak valamiképpen. A félév folyamán a tematikában meghatározott kultúratudományi ismereteket lehet szerezni. A hallgatók a közösen végiggondolt intézmények, alkotói sorsok és művek mellett választhatnak egy alkotást az 1989 előtti, egyet az 1989 utáni korszakból, melyeket önállóan dolgoznak föl.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező olvasmányok:

BÉLÁDI Miklós, POMOGÁTS Béla, RÓNAY László, A nyyugati magyar irodalom 1945 után, Bp., Gondolat Kiadó, 1986.  ISBN 963 281 635 8

CZINE Mihály, Kisebbség és irodalom, Bratislava/Pozsony, 1992.  ISBN 80 7089 173 4

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona, főszerk. FÓNOD Zoltán, Pozsony, Madách-Posonium, 2oo4.  ISBN 80 7089 391 5

POMOGÁTS Béla, Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944), Csíkszereda, Pallas-Akadémiai Könyvkiadó, ISBN 978 973 665 241 7

POMOGÁTS Béla, Magyar irodalom Erdélyben (1945-1968), Csíkszereda, 2009.  ISBN978 973 665 2882