A kurzus során a hallgatók gyakorlati úton sajátítják el az alapvető verstani ismereteket. Ezt a célt a tantárgy az alábbi feltételrendszerben kívánja elérni: 1. A magyar nyelven megvalósítható versrendszereket nem kizárólag leíró szempontból, hanem kialakulásuk, illetve elterjedésük történetiségében is vizsgálja, s a szabadvers felől közelít a mértékes formák felé. 2. A fontosabb ritmikai-metrikai szerkezetek (ütem, ütempár, ütemkapcsolat, versláb, kólon, sor, periódus, strófa- és versszerkezet) elsajátítása nemcsak felismerési, hanem önálló verskiegészítő és versíró gyakorlatok során megy végbe. 3. A magyar verstan egy-egy vitatott kérdését elméleti tanulmányok és magyar költői esszék feldolgozásával világítjuk meg. 4. A verstant a kurzus a versértelmezés és a líraelmélet funkcionális részeként mutatja be: ezt egy vagy több közösen végzett verselemzés teszi lehetővé, amelyek során feltárhatóvá válik az a mód, ahogyan a versritmus, a rím és általában a vershangzás kapcsolatba lép a költői szöveg más, nyíltan értelemképző aspektusaival (szintaxis, lexika, tropológia stb.), s ily módon az interpretáció termékeny részesévé válhat

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Ferencz Győző, Gyakorlati verstan – verstani gyakorlatok, Bp., 1993, Nemzeti   Tankönyvkiadó Rt.,  ISBN: 963-18-5499-X

Kecskés András, A vers hangzásvilága, Bp., Tankönyvkiadó, 1984,  ISBN: 963-17-4629-1

Kecskés András, Szilágyi Péter, Szuromi Lajos, Kis magyar verstan, Bp., Országos Pedagógiai Intézet, 1984, ISBN: 9636815399.

Szepes Erika, Szerdahelyi István, Verstan, Bp., Gondolat, 1981,  ISBN 963-280-860-6

      Jurij Tinyanov, A versnyelv problémája = J. T, Az irodalmi tény, Bp., Gondolat, 1981, 135?175, ISBN, 963-280-958-0