A mediátor szakma sikeressége szempontjából alapvető követelmény, hogy a mediátor egyik fél mellett se kötelezze el magát, kerülje el a bármelyik fél álláspontjával való azonosulást, egyik félnek se adjon igazat, ellenben a jogvitában álló feleket segítse hozzá, hogy jobban megértsék egymás álláspontját, a vitával kapcsolatos érzelmeit.

A bírósági eljárás során csak a döntés során releváns jogi tényeket vizsgálhatók, többre nincs idő, mód. A jogászok gondolkodása, érvelése szocializációjukból adódóan „jogászi”. Az ügyvédeknek az a kötelezettsége, hogy ügyfeleik érdekeit a jogszabályoknak és jogi álláspontjuknak megfelelően képviseljék, a bíráknak pedig az, hogy a mindenkori jogszabályoknak megfelelő döntést hozzanak.

A fenti jogászi szocializációból, hivatástudatból fakadó problémák feltárása, megbeszélése segít tisztázni a leendő - jogi végzettséggel rendelkező - mediátorok számára, mi az alapvető különbség az ügyvédi/jogászi és a közvetítői tevékenység között, mivel kell megküzdeniük, ha a két szakmát egymás mellett kívánják folytatni. Interaktív módon megbeszélésre kerül az is, hogy a mediátor versenytársa-e az ügyvédnek.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező irodalom:

• 2002. évi LV. törvény A közvetítői tevékenységről

• A mediáció – A közvetítői tevékenység szerk. Sáriné dr. Simkó Ágnes, HVG_ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 2006. Második, hatályosított, bővített kiadás

Ajánlott irodalom:

• Pereskedni rossz! – Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés, szerk. dr . Eörsi Mátyás, dr. Ábrahám Zita, Minerva Kiadó 2006.