Tantárgy adatlapja
A tantárgy célja, hogy egy első elméleti bevezetés során betekintést nyújtson az összehasonlító nyelvtudományok közé tartozó kontrasztív (vagy konfrontatív) nyelvészet alapjaiba, majd egy gyakorlati szakaszban rövid német-magyar nyelvösszehasonlítást hajtson végre. Az elméleti megalapozás során a következő tartalmak megtárgyalására kerül sor: 1. a kontrasztív nyelvészet helye az összehasonlító nyelvtudományok között; 2. a kontrasztív nyelvészet szintjei; 3. ekvivalencia és kongruencia; 4. a kontrasztív nyelvészet módszerei; 5. a kontrasztív nyelvészet alkalmazási lehetőségei (idegennyelv-tanulás, a fordítás és tolmácsolás). A gyakorlati részben végrehajtandó nyelvösszehasonlítás során hang-, alak- és mondattani egyezéseket ill. különbségeket tárunk fel a német és a magyar nyelv között.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Szűcs, T.: Magyar-német kontrasztív nyelvészet a hungarológiában [Ungarisch-deutsche kontrastive Linguistik in der Hungarologie]. Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.
Brdar-Szabó, Rita (2001): Kontrastive Analysen Deutsch-Ungarisch: eine Übersicht. In: Helbig, Gerhard, Lutz Götze, Gert Henrici, Hans-Jürgen Krumm (Hrsg.) (2001). Deutsch als Fremdsprache / German as a Foreign Language. An International Handbook of Contemporary Research. 1. Halbband. (HSK. Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft 19.1). Berlin – New York: Walter de Gruyter, 422-428.
Forgács, Erzsébet (2007): Kontrastive Sprachbetrachtung. Szeged. Klebersberg Kuno Egyetemi Kiadó.
Theisen, Joachim (2016): Kontrastive Linguistik. Tübingen: Narr.
Pilarský, Jiří (Hg.) (2013): Deutsch-ungarische kontrastive Grammatik. Debrecen: Egyetemi Kiadó.
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudás
Ismeri a szakiránynak megfelelő germán nyelv beszélt és írott változatának szabályait, ismeretekkel rendelkezik az elvégzett szakiránynak megfelelő nyelv variánsairól, regisztereiről.
Átlátja a szakiránynak megfelelő nyelvű szövegek és kulturális jelenségek befogadásának bevett eljárásait, az értelmezés szakmailag elfogadott kontextusait.
b) képesség
A szinkron nyelvállapot fonetikai, fonológiai, morfológiai, szintaktikai, szemantikai, pragmatikai, valamint diskurzusszintű jellemzőinek és ezek összefüggéseinek ismeretében képes a szakiránynak megfelelő nyelv gördülékeny, helyes, magabiztos, a mindenkori kontextusba illő használatára. Több stílusregiszterben, az adott műfaj szabályrendszerének megfelelően, közérthetően, választékos stílusban ír és beszél.
Interkulturális kommunikatív kompetenciák birtokában képes a kultúrák közötti közvetítésre
Képes tudását, az egyéni és szervezeti erőforrásokkal tudatosan gazdálkodva, önállóan fejleszteni.
c) attitűd
Elkötelezett a szakiránynak megfelelő nyelv és kultúra megismertetése iránt, törekszik megszerzett tudása kreatív felhasználására.
Törekszik nyelvi tudásának és általános ismeretanyagának folyamatos fejlesztésére.
d) autonómia és felelősség
A germanisztika területén szerzett ismereteit alkalmazza önművelésében, önismeretében.
Szakmai hivatástudata kialakítására és önképzésre törekszik.
