A kurzus az irodalmi művek és azok irodalmi (más irodalmi műfajok, műnemek) és egyéb művészeti ágban (színház, film, festészet stb.) formát öltő adaptációival vet számot. Az irodalmi mű és adaptációjának elméleti gyakorlati és kérdéseit egyaránt górcső alá veszi a kurzus. Az elméleti kérdések magukba foglalják az irodalmi mű és az adaptáció során létrejött mű viszonyát, a hűség retorikáját, az adaptáció különböző fajtáit az eredeti műhöz való viszonyulásában, az inkommenzurábilitás tételét, az adaptáció és appropriáció fogalmait, a műfajelmélet tételeit. Az elméleti kérdések felvetése, megalapozása és kibontása azonban nem marad meg kizárólag az elmélet szintjén, hanem gyakorlati példák elemzése teszi gazdagabbá és érdekesebbé az elméleti terminusokat, valamint a gyakorlati példák szemrevétele egyszerre az elméleti terminusokat és keretet is teszteli, finom hangolja. Példa lehet talán erre esetleg Shakespeare Hamletje, ahol sor kerülhet a dráma elemzésére, a különböző színházi és filmes megvalósulások, a tragédián alapuló képregények és manga kiadványok, a Hamlet szereplőiről készített festmények elemzésére. Ez a megközelítés tehát egyszerre bemutatja az elmélet és gyakorlat együttműködésének és kölcsönösségének gyümölcsöző voltát, hiszen egyszerre láttat irodalmi műveket új fényben, és hozza felszínre az elméletek mögött meghúzódó előfeltevéseket.

A 3-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, oldalak, ISBN)

Kötelező irodalom:

Terry Eagleton, Criticism and Ideology: A Study in Marxist Literary Theory, New York: Verso, 2006 (1976).

W.B. Worthen, “Disciplines of the Text/Sites of Performance”, The Drama Review. Vol. 39, No. 1. (Spring, 1995) 13-28.

Julie Sanders, Adaptation and Appropriation, Abingon—New York: Routledge, 2006.

Linda Hutcheon, Theory of Adaptation, New York: Routledge, 2006.