A klasszika-filológiai képzés legfontosabb óratípusa a szöveg, más néven auktorolvasás. Ezeken az órákon a szöveg fordítása, grammatikai, stilisztikai és tárgyi értelmezése mellett a hallgatók megismerkednek azoknak a szerzőknek, akiktől a szemelvényes formában vagy teljes egészében olvasott művek származnak, irodalmi interpretációjával és a munkásságukra vonatkozó tudományos kutatások legfontosabb kérdéseivel.

Mesterfokon a tantárgy célja a hallgatók ógörög szövegolvasási és -fordítási készségének ki­alakítása vagy továbbfejlesztése, az alapfokon megszerzetthez képest magasabb szinten. Ugyanez vonatkozik a szövegekhez kapcsolódó szakmai ismeretekre is. Ilyenek pl. a  szövegkritikai apparátus használata, tájékozódás a szakbibliográfiákban.

A tantárgyelemek részben rendszeres, részben változó meghirdetésű tanegységek. A rendszeres tanegységek közé egyes, az irodalmi kánonhoz tartozó, és nehézségük miatt az alapfokon nem, vagy csak részben tárgyalt, kiemelkedő auktorok és művek tartoznak (pl. Platón nehezebben olvasható dialógusai, ógörög líra, tragédia, komédia). 

Egy szerző folyamatos olvasása mellett több szerző tematikailag összeválogatott szövegrészletei is a tanegység tárgya lehetnek (pl. ógörög szerzők a „barbár” népekről, stb.)

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Ajánlott szövegkiadás-sorozat: a Scriptorum Classicorum Bibliotheca Oxoniensis és a Bibliotheca Teubneriana kötetei, Szepessy Tibor (a görög líra). A Septuaginta Rahlfs- és a görög Újszövetség Nestle-féle kiadásai.

N. Dunbar (ed.), Aristophanes: Birds. Oxford (Clarendon Press) 1995, ISBN 0-19-814934-4

R. D. Dawe (ed.), Sophocles: Tragoediae I, Leipzig (Teubner) 1975.

. Burnet (ed.), Platonis Opera IV. Oxford (Clarendon Press) 1903.

K. Hude – O. Luschnat (edd.), Thucydides Historiae I, Leipzig (Teubner) 1960.