A kurzus áttekintést ad a 20-21. századi szláv színház nagy műhelyeiről (stilizált színház, naturalista színház, egzisztencialista színház, avantgárd színház) és újítóiról (Mejerhold, Sztanyiszlavszkij, Grotowski, Kantor, Ljubimov), továbbá betekintést nyújt a cseh új hullám (Forman, Menczel), a lengyel filmiskola (Wajda, Kieślowski, Zanussi), valamint az orosz film (Eizenstein, Tarkovszkij) legfontosabb alkotóinak művészetébe. A kurzus külön figyelmet szentel a lengyel és orosz irodalom rangos filmadaptációinak (pl. Pan Tadeusz, Ördögök stb.). A kurzus egyúttal áttekinti az 1990 után kialakult kulturális intézményrendszer működését, s egybeveti a korábbi szocialista kulturális infrastruktúrával.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Kötelező, ajánlott szakirodalom:

• Jerzy Grotowski, Színház és rituálé, Ford. Pályi András, Pozsony, Kalligram Kiadó, 1999, ISBN 9788081011474
• Tompa Andrea, Az orosz századelő művészete és a teatralitás = P. Müller Péter (szerk.) A modern színház születése, Színháztudományi Szemle 35. sz. Budapest, OSZM, 20

  04. 113–138.

• Pászt Patrícia, Mai lengyel drámairodalom, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2010, 978-80-8101-382-9 
• Tadeusz Lubelski (szerk.), Kieślowski mozija, Budapest, Európa Kiadó, 2000 ISBN 963-07-6705-8
• Kovács András Bálint, Szilágyi Ákos, Tarkovszkij, az orosz film Stalkere, Budapest, Helikon Kiadó, 1997, ISBN 963-208-474-0

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

a) tudása

–         megismeri az orosz és a lengyel színház történetét és nagy újítóit;

–         megismeri a kelet-európai filmtörténet kiemelkedő szláv alkotóit;

–         ismereteket szerez a szláv színház- és filmművészet befogadásának fontosabb eljárásairól, az értelmezés szakmailag elfogadott fontosabb módozatairól.

b) képességei

–         a nemzeti kultúrákról szerzett ismeretek alapján képes megragadni a közép- és kelet-európai művészet egyediségét;

–         átlátja az 1990 után kialakult kulturális intézményrendszer működését, egybe tudja vetni a korábbi szocialista kulturális infrastruktúrával;

–         képes a szláv színház- és filmkultúrát európai kontextusban is értelmezni.