A folyamat-központú dráma, nevelődráma vagy tanítási dráma, mint módszertani egység, egy adott probléma köré szervezett, rögtönzött szerepbe lépésekre épülő fiktív világ létrehozását jelenti, amelyben olyan valós tapasztalatokat szereznek a játszók, melyeket saját életükben is használni tudnak. A saját élmény kapcsán a képzés hallgatói védett környezetben tudják mélyíteni ön- és társismeretüket, és ezzel növelni személyes hatékonyságukat. A tanítási dráma helye többek közt a dráma- vagy osztályfőnöki óra, a szabadidős délutáni foglalkozások, a táborok.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

1. Bolton, G. (1993): A tanítási dráma elmélete. Marczibányi Téri Művelődési Központ,

Budapest.

2. Előd Nóra (1998): Multikultúra III. – Drámajátékok. Soros Alapítvány, Budapest.    

3. Kaposi László (1999, szerk.): Drámafoglalkozások gyerekeknek, fiataloknak. Magyar

Művelődési Intézet, Magyar Drámapedagógiai Társaság, Budapest.

4. Perényi Balázs (2009): Improvizációs gyakorlatok. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta.

5. Pinczésné Palásthy Ildikó (2003): Dráma – pedagógia – pszichológia. Pedellus

Tankönyvkiadó, Debrecen.

6. Szauder Erik (1994, szerk.): Dráma, oktatás, nevelés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul

pl.:

a)    Tudása

- Ismerje meg a hallgató a tanítási dráma fogalmi rendszerét, szaknyelvét, a tervezés lépéseit és a vezetés egyes technikáit.

b)    Képességei

-  Legyen képes folyamatosan figyelmet, empátiát, türelmet és nyitottságot tanúsítani mind a konkrét téma,

mind a hallgatók irányában.