Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A kurzus bevezetést kínál a vallástudományba, tisztázza a tudományterület legfontosabb módszereit és alapfogalmait, vázolja történetét, bemutatja legnevesebb kutatóit.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A tudományterület identitása: A vallástudomány (Religionswissenschaft) kialakulása és elhatárolása a teológiától és a hitvallásos megközelítésektől; a diszciplína története a 19. századi kezdettől napjainkig.
Módszertani sokszínűség: Betekintés a vallásszociológia (Weber, Durkheim), a valláspszichológia (James, Freud, Jung), a vallásfenomenológia (Otto, Eliade) és a vallásantropológia alapvető megközelítéseibe.
Alapfogalmak és kategóriák: A szent és a profán kettőssége; a mítosz, a rítus, a szimbólum és a szakrális áldozat fogalmi tisztázása.
Kiemelt kutatók életműve: Max Müller (az összehasonlító vallástudomány atyja), Rudolf Otto (a numinózus fogalma) és Mircea Eliade (az örök visszatérés mítosza) munkásságának kritikai áttekintése.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
Módszertani reflexió: Képesség a vallási jelenségek több szempontú (társadalmi, pszichológiai, történeti) elemzésére és a megfelelő kutatási módszer kiválasztására.
Forrásértelmezés: Jártasság a vallási szövegek és rituális gyakorlatok objektív, leíró jellegű (deskriptív) bemutatásában, elkerülve a normatív ítéletalkotást.
Összehasonlító elemzés: Különböző vallási tradíciók közös strukturális elemeinek azonosítása és rendszerezése a vallástudományi kategóriák segítségével.
Szakterminológia használata: A vallástudomány specifikus nyelvezetének (pl. hierofánia, liminaritás, szinkretizmus) pontos alkalmazása.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Eliade, Mircea: A szent és a profán, Budapest, Helikon, 2014.
Livingston, J. C.: Bevezetés a vallástudományba, Budapest, Sapientia, 2021.
Otto, Rudolf: A szent, Budapest, Osiris, 1997.
Ries, Julien (szerk.): A szent antropológiája, Budapest, Typotex, 2003.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
James, William: A vallási élmény változatai, Budapest, Osiris, 2019.
Simon Róbert: Vallás, vallástudomány, vallástudósok, Budapest, Corvina, 2020.
Frazer, James G.: Az aranyág, Budapest, Osiris, 2019.
Glasenapp, Helmuth: Az öt világvallás, Budapest, Gondolat, 1981.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
A tantárgy a vallástudomány módszertani és történeti alapjainak bemutatásával szélesíti a hallgató szakmai műveltségét. A hallgató tájékozottságot szerez a vallás mint komplex kulturális jelenség kutatási lehetőségeiről, megismerve az elméleti problémafelvetés azon változatait, amelyek a vallás társadalmi és egyéni funkcióit magyarázzák. Ez a tudás elengedhetetlen a globális és multikulturális összefüggések megértéséhez.
b) képesség
A különböző tudományterületek (szociológia, pszichológia, fenomenológia) megközelítéseinek ütköztetése fejleszti az argumentumok azonosításának, átgondolásának és prezentálásának képességét. A hallgató alkalmassá válik bonyolult vallási rendszerek elfogulatlan, tudományos igényű elemzésére, javítva ezzel a kritikai elsajátítás és a szintetizáló gondolkodás technikáit.
c) attitűd
A vallástudomány tárgyilagos, értékmentes (wertfrei) megközelítése szellemi nyitottságra, toleranciára és módszeres tárgyilagosságra nevel. A hallgató képessé válik arra, hogy elfogulatlanul mérlegelje a különböző vallási megnyilvánulásokat, felismerve a kulturális sokszínűség történeti és társadalmi jelentőségét. Ez a szemléletmód erősíti a vallásközi párbeszéd iránti nyitottságot.
d) autonómia és felelősség
A vallási jelenségek tudományos vizsgálata támogatja a hallgatót az önálló és felelős véleményalkotásban. A hallgató felismeri, hogy a vallásról való beszéd felelősségvállalást igényel a tények és a szubjektív meggyőződések szétválasztása során. Az etikailag alapos érvelés követelménye itt a tudományos objektivitás és a vallási meggyőződések iránti tisztelet egyensúlyában realizálódik.
